|
|
 |
|
 |
MGK-elnökségi ülés - Németh Miklós (3. rész)
|
- Számomra világos: teljességgel elégtelen csak a stabilizációs
programot folytatni. A stabilizációs feladatok szem előtt tartása
mellett új politikai stratégia kell, amelynek gazdaságpolitikai
lényege, hogy a statikus egyensúly megteremtésén túllépve mielőbb
létre kell hozni a kitörés, az élénkülés reális feltételeit. Ezeknek
az infláció gyökereit támadó gazdaságpolitikát, a világgazdasági
nyitást, az exportorientációt kell szolgálniuk. A vállalkozások
élénkítésére, a gazdasági aktivitás növelésére kell törekednünk.
Tisztán látjuk: ez csak akkor kecsegtet sikerrel, ha a kormányzat
nem akar senkit akarata ellenére boldogítani. A gazdálkodókat sem, a
lakosságot sem. Nem lehetünk süketek, ha crescendóban hangzik a
tiltakozás, vagy helytelenítés. Nem azt mondom, hogy ilyenkor vissza
kell vonulni. De meg kell hallani és meg kell gondolni a
hallottakat.
Sokan beszélnek manapság arról, hogy fiskális terror uralkodik a
gazdaságban, és annak van alávetve a lakosság is. Én nem hiszek
abban, hogy a fiskális terror alkalmazása célravezető lehetne.
Feltétlenül hiszek viszont a pénz gazdasági folyamatokat integráló
szerepében, és egyik legfőbb törekvésem, hogy e szerep érvényre
juthasson. Az eredményt mérje a jövedelem, minősítse a piac és
honorálja a vásárló, a fogyasztó.
Ma még nem ez a helyzet, mert a viszonyok felemásak. Azok a
hazaiak és nagyrészt a külsők is. Így a követelmények, melyeket
közvetítenek, sokszor nem egyértelműek. A piaci üzeneteket jórészt
még mindíg dekódolni kell, a makrogazdasági egyensúly még mindig
csak beavatkozásokkal biztosítható. S a beavatkozás szempontjait a
gazdálkodók gyakran nem is ismerik, vagy ha igen, akkor sem
méltányolják.
És ezen semmi csodálkozni való nincs. Mint ahogy azon se, hogy
egy gazdaság, melynek belső piacán kell összemixelnie két,
gyökeresen eltérő értékviszonyokat hordozó, alapvetően különböző
elveken működő külpiaci rendszer követelményeit és értékrendjét, nem
tud egy klasszikusan leírható modellt működtetni.
A tehetetlenség, az egy helyben toporgás hátterében - ez
vitathatatlan - az állam, illetve a kormányzat magatartása is
meghúzódik. Ez a magatartás pedig egy olyan ellentmondásból fakad,
aminek feloldására ma még nincs recept.
Az ellentmondás abban áll, hogy megtapasztalva az áru- és
pénzviszonyok mesterséges kiiktatásának pusztító következményeit,
irányt vettünk szerepük érvényesítésére, a piacgazdaság
kialakítására. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 17:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|