|
|
 |
|
 |
A Czinege-ügy
|
------------
München, 1990. január 16. (SZER, Magyar híradó) - Mindaz, kedves
hallgatóink, amiről eddig beszéltünk: a hiányos sajtóetika, a
lehallgatási botrány egy korszak hagyatéka nálunk, amelynek egyik
jeles képviselője volt az a Czinege Lajos, akinek ügyét a honvédelmi
tanács tárgyalta. Ennek eseményeit elemzi Hamburger Mihály:
- Feltehetően sok-sok ágazati és területi Bokor-féle könyre
lenne szükség, hogy világosan láthassuk azokat az anyagi és erkölcsi
károkat, melyeket a liberális pártállam Magyarországon okozott.
Maróthy lemondása után most a Németh-kormány újabb két minisztériuma
került a sajtótámadások pergőtűzébe: a Horváth István vezette
belügyi és a Kárpáti Ferenc-féle honvédelmi tárca.
Az egyik esetben a jelenlegi miniszter, a másikban az elmúlt
korszak egyik reprezentatív figurája, Czinege Lajos a támadások
alanya. Egy közös vonása azonban mindkét ügynek van: a tárcák
hivatalos képviselői szemében az igazi bűnös a leleplező, és nem a
leleplezett. A közös talán még annyi, hogy mindkét jelenlegi
miniszter az újsüttetű reformerek közül került ki.
Maradjunk azonban a Honvédelmi Minisztérium háza táján. A
parlamenti vizsgálóbizottság már számos embert hallgatott meg: a
könyvet író Bokor Imrét, Biszku Bélát és Korom Mihályt, Lázár
Györgyöt és Borbándi Jánost.
Már eddig is sok mindenre derült fény, és mégis az, amit sokan a
jéghegy csúcsának neveznek, egyre elképesztőbb. Kiderült: a felelős
magyar miniszterelnök folyosói pletykákból értesült miniszterei
viselt dolgairól, fogalma sem volt a honvédelem állásáról, de
majdnem ugyanez mondható el a pártfelügyeletet ellátókról. Általános
tehát a felelőtlenség felelőssége. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Czinege-ügy - 1. folyt.
|
Azt, hogy milyen is volt az elmúlt rendszer, sokan elmondták,
politikailag nem szükséges újra és újra minősíteni. Annyit azért
hozzátennék: nem könnyű állást foglalni a felelősségrevonás
kérdésében, legalábbis a politikai bűnök esetében. Bűnök ezek is, az
kétségtelen, de lehet érvelni amellett is, hogy egy új rendszer a
megújulást ne egy büntetőhadjárattal kezdje, különösen, ha egy
annyival bonyolultabb képződményről van szó, mint amilyet a
Kádár-rendszer képviselt Közép-Európában összehasonlítva Ceausescu
Romániájával. Annyi azonban vitathatatlan: az újrakezdéshez
szükséges, hogy ezek az emberek távozzanak a hatalomból.
A Czinege-ügynek van egy másik vonulata is. A korrupciók, az
elkülönített vadászterületek, az úgynevezett reprezentáció, amelyet
Korom Mihály elegáns nagyvonalúsággal csak hibának, de nem
bűncselekménynek minősített. És ebben a vonatkozásban már nem
érthetünk egyet a vizsgálatot kezdeményző Király Ferenc (sic
)
országgyűlési képviselővel, aki azt mondja: nekem Czinegéről is az a
véleményem, hogy ő is egy struktúra, egy hatalmi berendezkedés
terméke.
Kétségtelen, egy eltorzult struktúra mindenféle torz
alkalmazkodást hoz létre, senki sem viselkedhet normálisan.
Kisebb-nagyobb mértékben mindenki morálisan is megszenvedi az ilyen
helyzeteket, de azért a felelőtlenségnek ez a mértéktelen
kiterjesztése túlzásnak tűnik. A korrupció, a hatalommal való
visszaélés nemcsak a diktatúrákban fordul elő, és ott a parlamenti
demokráciákban senki sem menti fel a vádlottat azzal, hogy ő csak
egy rendszer terméke. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
|
|
- A Czinege-ügy - 2. folyt.
|
A volt testvéri országokban különböző módokon próbálnak
szembenézni ezzel az örökséggel. Ami Magyarországon ezen a téren
történik, nem sok jóval bíztat.
A Németh-kormány, bár szavakban elhatárolta magát ezektől a
botrány kipattanásakor, valójában nem sokat tesz erkölcsi hitele
megerősítésére. Nem kezdeményez ilyen vizsgálatokat, nem akadályozza
meg, hogy a leleplezők legyenek a bűnbakok, védi a mundér, a
miniszterei becsületét. Igaz persze, a mai miniszterek közül is nem
egy vadászgatott a Czinege által építtetett luxus kivitelű
kaszópusztai vadászmezőkön. +++
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|