|
|
|
|
A román helyzet
|
London, 1990. január 10. (BBC, Panoráma) - Munkatársunk, Fodor György most ért vissza Brassóból és Temesvárról. Megkönnyebülten, vagy elszomorodva tértél vissza?
- Kétségtelenül megkönnyebbültem. Gondolom, hogy akármennyire is nehéz a romániai helyzet, akármennyire is komplikált és még egyelőre kifejletlen, maga az a tény, hogy Ceausescut megdöntötték, vagy az a tény, hogy ez a rettenetes rezsim elment, ez egy olyan teljesítmény, egy olyan óriási nagy boldogság az ottani népnek - úgy magyaroknak, mint persze románoknak -, hogy ahhoz képest minden más valószínűleg eltörpül. Ami nem jelenti azt, hogy nincsenek nagyon súlyos nehézségek és kérdések és kérdőjelek arranézve, hogy mi lesz a jövőben.
- Tapasztaltál-e valami különbséget Brassó és Temesvár között?
- Óriási különbséget tapasztaltam. Véleményem szerint Temesvár és Brassó a helyzet két pólusán áll annyiban, hogy Temesváron valószínűleg a legjobb és Brassó valószínűleg a legrosszabb helyzet Romániában. Ezalatt az értem, hogy Temesváron a forradalom felvetett egy népi hatalmat, valami embereket, akiknek sikerült összetartani, egy frontot alakítani, amelyik aztán összeforrt az új úgynevezett Nemzeti Megmentés Kormányával.
- Szóval nincs teljes vákum, nincs teljes űr?
- Teljes űr nincsen sehol, mert ott ahol mondjuk polgári űr van, ott a katonaság persze azt betölti, és akkor a katonaság, a hadsereg az, amelyik vezet, ami a brassói helyzet. (folyt.)
1990. január 10., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román helyzet - 1. folyt.
|
Tehát Brassóban az történt, hogy a fiatal forradalmárok azok kiálltak, és őket lelőtték, és ők a vérüket ontották, és így tovább, de akkor, amikor elfoglalták a pártbizottságnak a székhelyét, és elfoglalták a Securitate, az államvédelmi szerveknek a székhelyét, akkor összeültek, és képtelen voltak felállítani valami olyan bizottságot, amelyik aztán őket képviselje, és ennélfogva valamilyen súlyt adjon nekik az adminisztrációban. És akkor megjelent a helyi katonai parancsnok, akit kikiáltottak ennek az új bizottságnak az elnökének, és ő tulajdonképpen teljesen egyöntetűen, szóval ő maga, saját maga vezeti a várost, és mondjuk abba a székházba nem lehet belépni, mert a katonák nem engednek be.
- Elkerülhetetlenül fel kell vetni egy kicsit kényes kérdést, a nemzetiségi kérdést. Magyar pap elleni intézkedésekkel kezdődött tulajdonképpen a Ceausescu-rendszernek ez az utolsó válsága. Úgy láttad-e, hogy egyelőre teljes az egység mondjuk románok és magyarok - hogy más kisebbségeket ne említsek - között?
- Ebből a szempontból is gondolom Temesvár és Brassó között nagy különbség van. Temesváron azt tapasztaltam, hogy bár Temesvár az nemcsak román és magyar város, hanem német város és szerb város, és így tovább, és azt tapasztaltam, hogy ott léteztek már azelőttről a nemzetiségek közötti együttérzés és egyetértésnek valamilyen elemei. (folyt.)
1990. január 10., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román helyzet - 2. folyt.
|
A magyarok Temesváron azt mesélték el, többek közt Tőkés Lászlónak egy közeli barátja, hogy mennyire meglepte őket, és mennyire fantasztikus volt az, hogy miközben ők ott álltak Tőkés László háza előtt, a románok csatlakoztak hozzájuk. A románok pedig azt mesélték, hogy tulajdonképpen amikor ez a Tőkés László-féle mondjuk tüntetés, vagy védelmi akció megjelent, akkor ez volt amire ők már régóta vártak. Valami, ami megindul, mert ők már forrtak, hogy tényleg kimenjenek az utcára, és ebből egy forradalmat csináljanak. Ennélfogva ők hálásak a magyaroknak, és persze a magyarok mondjuk hálásak a románoknak. De ennek a csírája abban van, hogy volt mondjuk egy civil társadalom és a civilizációnak és az egyetértésnek a csírái megvoltak a városban.
Ezzel ellentétben Brassóban azt mondták nekem, hogy a forradalom előtt a helyzet és a viszony a nemzetiségek között kimondottan rossz volt, hogy románok és németek és magyarok elváltak, és külön léptek fel, és ők kvázi nem beszéltek egymáshoz mielőtt a forradalom kitört. Egy német pap, akivel beszéltem, az arról számolt be, hogy most egy nagy változás lehet, történhet a forradalomnak ebben az új atmoszférájában, és hogy elkezdtek egymással beszélni, és örülni egymásnak, és így tovább. De kétségtelen az, hogy Brassóban ezek a nemzetiségek külön voltak válva, nem volt jó a viszony, és azt hallottam, hogy Marosvásárhelyt például, ami persze főleg magyar város, de most nagy román lakossága van, hogy ott annyira ment a meg nem értés, hogy a forradalom után képtelen voltak egy polgári bizottságot, városi bizottságot felállítani, és itt tulajdonképpen egy öttagú katonai bizottság vezeti a várost. (folyt.)
1990. január 10., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román helyzet - 3. folyt.
|
- Én annyiban derűlátónak ítélem meg, hogy kétségtelen az, hogy a Ceausescu-diktatúra vissza nem fog jönni, és ez magában egy óriási nagy pozitívum. +++
1990. január 10., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|