|
|
|
|
Írószövetség kontra tudományos akadémia
|
Barta György, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. január 25. szerda (MTI-tud.) - Rendkívül kemény bírálattal illette a Szovjet Írószövetség Vezetősége a Szovjet Tudományos Akadémia környezeti kérdésekben tanúsított magatartását. Az írói testület felhívást intézett a Lityeraturnaja Gazeta legfrissebb számában az akadémiához, és ebben felszólította: hozza nyilvánosságra azon tudósok nevét, akiknek a legnagyobb a felelősségük az elmúlt évtizedek környezeti katasztrófáiban. Van-e egyáltalán olyan körzete hazánknak, ahol a természeti környezet állapota kedvezőnek mondható? - fogalmazódik meg a drámai kérdés a felhívásban.
Az Írószövetség Vezetősége magyarázatot követel a súlyos környezeti károkkal járó tudományos balfogásokra, hibás számításokra. Szorgalmazza , hogy az akadémia adjon végre teljes és objektív képet a közvéleménynek a csernobili tragédia okozta emberi és anyagi áldozatokról, s az ország egészére vonatkozóan tegye közzé a vizek és a levegő szennyezettségének adatait. - Lehet, hogy nem is rendelkeznek ezekkel az adatokkal? Ismerjék el, az nem válna becsületére egy tudományos akadémiának - olvasható a felhívásban. Az Írószövetség vezetői a melléfogásokon túlmenően szolgalelkűséggel, szűk hatósági érdekek kiszolgálásával, sőt adatok meghamisításával is vádolják felhívásukban a tudományos akadémiát. Az akadémia elnöksége azzal, hogy időnként szűk hatósági érdekeket szolgál ki, elvesztegeti tekintélyét és elárulja, milyen nagy mértékben függ ezektől a hatóságoktól - állítják az írók. Hozzáfűzik, hogy a szovjet nép bízik ugyan tudósaiban, de bizalma fogytán van, látván, hogy az akadémia még környezetvédelmi szekciót sem állított fel, nem is beszélve az érdemi munkáról. Mintegy a várható visszavágásnak elébe vágva az Írószövetség vezetői leszögezik: tudjuk, hogy volna mit söprögetnünk saját házunk táján is. Hangsúlyozzák, hogy nem is kívánják kifejezetten tudományos kérdésekbe beleütni az orrukat, itt azonban annyira aggasztó össztársadalmi gondról van szó, hogy erkölcsi kötelességüknek érzik megkongatni a vészharangot. Utalnak arra, hogy az értelmiség egyetemes felelősséggel tartozik a nép jövőjéért. +++
1989. január 25., szerda 10:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|