|
|
|
|
Németh Miklós beszéde (1. rész)
|
A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének az MSZMP Budapesti Bizottsága aktíva-értekezletén szombaton, a pártbizottság Politikai Propaganda és Művelődési Központjában elhangzott beszédét. Keretet később adunk. x x x Németh Miklós felszólalásában utalt arra, hogy a budapesti kommunisták képviselői olyan időpontban tanácskoznak, amikor kiélezett társadalmi, politikai, gazdasági feszültségek közepette keresi az ország, a társadalom és benne a Magyar Szocialista Munkáspárt is a megújulás útjait. A továbbiakban kifejtette: a változások egyre gyorsuló üteműek, és emiatt egyre gyorsabban kell reagálnunk a kihívásokra, az elodázhatatlan döntési helyzetekre, s a döntéseink nyomán keletkező különféle reakciókra is. Sokszor az sem elég, ha programunkat, tervezett lépéseinket alaposan átgondoljuk, széles körűen megvitatjuk és egyeztetjük, mert a döntést követően a következmények újból kritikát - sokszor jogos kritikát -, értetlenséget válthatnak ki, s ez újabb érvelést igényel. Példa erre a pártértekezletek állásfoglalása nyomán kibontakozó, a pluralizmussal kapcsolatos ellentmondás a véleményekben, de aktuális példa a január 9-én életbe lépett áremeléseket követő tiltakozási hullám is. Úgy vélem, hogy a kormány a közelmúltban feltárta és a közvéleménynek is bemutatta gazdaságunk, társadalmunk súlyos helyzetét. Ez a kormány kezelni kénytelen egy terhes örökséget, amit nem ő hozott létre, de az ország, a nép jövője iránt érzett felelősségérzetből kiindulva fel kellett vállalnia. A mai válságos helyzetet egy jó másfél évtizede követett hibás politikai és gazdaságpolitikai kurzus eredményeként örököltük. És bár sorsunk ennek a terhes örökségnek a felszámolása, nem hallgattuk el: ez nem fog menni konfliktusok, áldozatok vállalása nélkül, és nem oldható meg egyik évről a másikra. Fordulatot hirdettünk, és ezt követeli a társadalom is. De látnunk kell: a fordulat rövid távon nem ugyanazt jelenti a kormányzat és a lakosság számára A kormány számára a fordulat, mindenekelőtt szakítást jelent a múlt hibásnak bizonyult gyakorlatával, valamint azt, hogy annak következményeit felszámolja. Ehhez pedig nem elegendőek a szavak és a nyilatkozatok Ehhez határozottan dönteni, cselekedni kell, szembenézve a konfliktusokkal. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 15:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (2. rész)
|
A fordulat ebben a tekintetben megkezdődött. Az 1988-as év eredményei a legkényesebb területeken - mint például a tőkés áruforgalom egyenlege, a fizetési mérleg romlásának és a költségvetési hiány mértékének fékeződése - már erről tanúskodnak. A dolgozó ember számára azonban a fordulat nem ezt jelenti, hanem javulást életszínvonalában, lakáshelyzetében, szociális biztonságában. Ennek alapjait azonban még nem teremtettük meg, s ezért nem is következett be. Valójában ezért elégedetlenek, és joggal hiányolják a fordulatot az emberek. S ez mutatja leginkább, hogy még mindig nem sikerült tudatosítani, megértetni a múlt hibáinak természetét, és jelenünket, de közelebbi jövőnket is döntően befolyásoló következményeit. Újra és újra meg kell tehát világítanunk: csaknem egy évtizedig nem vettünk tudomást arról - ez a 70-es évek -, hogy országunk lemaradt a fejlődésben, gazdaságunk korszerűtlenné vált, teljesítményeink leértékelődtek. A dolgozók által kifejtett egyre több munka egyre kevesebbet ért a nemzetközi cserében, és ez közben nem derült ki számukra. A vezetés a politikai stabilitás és legitimáció alapjának az életszínvonal emelését, védelmét, a gazdálkodó szervek stabilitását tekintette, de elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek ténylegesen alapokat teremthettek volna a gazdaság megújításához. Szocialista társadalmi rendszerünk fölényét azzal akarták demonstrálni, hogy a világban végbement korszakos változások hatásait semlegesíteni tudjuk. Azt állították, hogy hiába van ott infláció, gazdasági visszaesés, fogyasztáscsökkenés, munkanélküliség, nálunk stabilitás, életszínvonal-emelkedés, teljes foglalkoztatás és növekedés van. Az ország így hosszú ideig lehetőségei feletti színvonalon is élt, amit nem lehetett máshonnan fedezni, mint külföldi forrásokból. S most, amikor a különböző ágazati és területi szakszervezeti szervezetek is kemény kritikával illetik a kormányt, és bérköveteléseket fogalmaznak meg, a kormány hangot kell adjon annak a véleményének is, hogy a már régóta esedékes határozott szerkezetátalakítást a dolgozók érdekvédelmére hivatkozva hosszú ideig a szakszervezetek is nagyban hátráltatták. A különböző szervezetek tiltakozásaikat most is a dolgozók érdekeinek védelmét hangoztatva fogalmazták meg. Szeretném kijelenteni: ez áll a kormány stratégiai gondolkodásának homlokterében is. De nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a pillanatnyi konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elkendőznénk, takargatnánk súlyos problémáinkat. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (3. rész)
|
Tudom, a dolgozóktól nem várható el, hogy napi megélhetési gondjaikat, életkörülményeik romlását a múlt értékelése alapján egyszerűen tudomásul vegyék. A múltat nem ők formálták, nem vettek részt azokban a hibás döntésekben, amelyek idevezettek. De mindenkinek, akinek része volt a folyamatok formálásában, vállalnia kell saját szerepét, felelősségét, s annak tisztességes értékelésével kell hozzájárulnia a helyzet okainak feltárásához és megértetéséhez. Csak ez lehet alapja a reális célmeghatározásnak és az összefogásnak Követelni könnyű és népszerű Megalapozatlan ígéreteket tenni viszont felelőtlenség Vállalni az összekuszálódott viszonyok rendbetételét pedig kegyetlenül kemény és népszerűtlen feladat. Ez a kormány ezt a feladatot vállalta Abból az egyetemes nemzeti érdekből kiindulva fogott hozzá a politikai és gazdasági reformok végrehajtásához, amely a modern társadalmaktól való leszakadás megállítását, majd a felzárkózás megkezdését tekinti fő feladatának. Ugyanakkor tudatában van a kormány annak, hogy a racionalizálásnak, a modernizációnak kárvallottjai is lesznek, akikről a kormány gondoskodni kénytelen. De tudja azt is, hogy mindezt a társadalom támogatása, együttműködése nélkül nem tudja megoldani. S nem nélkülözheti a kormány egy erős, önmaga és a társadalom átfogó megújítását vállaló és megvalósító párt, az MSZMP támogatását sem Pártunk 1945 óta - a szocialista építés vezető erejeként - történelmi mércével mérve is nagy eredményeket ért el, holott közben számos súlyos hibát is elkövetett. De mindig képes volt a hibák kijavítására Most is ez a döntő kérdés, képesek vagyunk-e a hibák kijavítására? Ez sohasem ment zökkenők, visszaesések, olykor tragikus fordulatok nélkül. Így történt ez 1953 után, amikor a párt elmozdulást kezdeményezett a bürokratikus önkényuralomból, de a folyamat reformok útján történő végigvitelében 1956 októberének tragikus eseményei megakadályozták. 1966-ban egy újabb holtponton a párt kezdeményezte a gazdaságirányítási rendszer reformját. A reformfolyamat teljes körű kibontakoztatásában a gazdaságpolitikai, a szociálpolitikai, az intézményrendszer egészére történő kiterjesztésében azonban a visszarendezés, a restauráció erői megállították. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (4. rész)
|
S a mostani helyzet is több szempontból kritikus, és számos ellentmondással terhes. Ezek közül az egyik legsúlyosabb, hogy úgy kell a teljesítmény növelésére késztetni az embereket, hogy életszínvonaluk, életkörülményük ezzel összhangban nem javítható. Többnyire áldozatvállalásról szoktunk beszélni, de úgy érzem, ez nem helytálló. Az áldozatot ugyanis önként vállalják. Amit nekünk most vállalni kell, abban nincs önkéntesség. Ez kényszer, örökölt sors, amiben osztoznunk kell. Helyzetünk ahhoz hasonlítható, hogy valaki saját fedezet nélkül, mintegy hitelből építette fel családi házát, s most azért kell egyre keményebben dolgoznia, hogy házát el ne árverezzék a feje fölül. Keményebben dolgozik, nem él jobban, de megőrzi a házát, és bázist teremt ahhoz, hogy később még a bútorait is kicserélhesse benne. Ismerem és jogosnak tartom a szemrehányást: az egyén csak korlátozottan képes befolyásolni, hogy a munka, amit legjobb képessége és ereje maximumának latbavetésével végez, valóban jövedelmező-e, vagy egyéb okokból kifejezetten veszteséget termel. Ez a gazdasági károkon túl - sajnos - morális torzulást is előidéz. Ezt a szakadást egyrészt a tulajdonviszonyok átalakításával, a valódi tulajdonosi érdek megteremtésével, másrészt a tudás, a műveltség, a szakmai és vezetési színvonal emelésével, a minőség forradalmának áttörésével szüntethetjük csak meg. Ezek jelenthetnek szilárd alapot a termelő munka valódi értékteremtő képességének kibontakoztatásához. Egy ilyen rendszer megteremtéséhez nélkülözhetetlen a politikai intézményrendszer demokratizálása, olyan intézményes garanciák kiépítése, amelyek nem teszik lehetővé az újbóli visszarendeződést. A reformtörekvések két évtizedes történetében csak a legközelebbi múltban jutottunk el oda, hogy a gazdaság területe mellé felzárkózott és együtt halad a politikai reform. S máris olyan helyzet fenyeget, hogy kettészakad a gazdasági és politikai reformfolyamat. Az egyik oldalról - elsősorban az úgynevezett alternatív szervezetek részéről - politikai nyomással nézünk szembe. Az alternatív szervezetek elsősorban a politikai intézményrendszer átalakításának meggyorsítását igénylik. Az áremelkedés nyomán nyilvánosságra került szakszervezeti és egyéb követelések viszont - szándékuktól függetlenül - a gazdasági reform továbblépését akadályozhatják. Ebben a helyzetben a kormányzat nem engedhet egyik szélsőségnek sem. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (5. rész)
|
Szavakban mindenki egyetértéséről biztosította és biztosítja a kormányzatot, de mihelyt konkrét lépésre kerül sor, abban a pillanatban elégedetlen is, a tiltakozás, a követelés eszközeivel is fellép. Ez lehetetlen helyzet, és itt, a pártaktíva ülésén szeretném azt kijelenteni, hogy a kormányzat a rendelkezésre álló minden hatalmi eszközzel a stabilitás biztosítására törekszik, nem enged az ide-oda rángatásnak. A kormányzat ahhoz kéri a pártaktivisták és Önökön keresztül minden párttag támogatását, hogy a kétfrontos harcban biztosítsuk a gazdasági és a politikai reformok összhangját és szocialista tartalmát Szeretném Önöknek kijelenteni, hogy a kormány elszánta magát a régóta esedékes reformok végrehajtására. Felelősen vállalja az ezzel együtt járó feszültségeket, mert enélkül nincs elmozdulás, modernizáció. Ugyanakkor a kormány maga kívánja az előrehaladás ütemét és irányát meghatározni, és alapkövetelménynek tekinti a két terület: a gazdasági és politikai reform közötti összhang biztosítását Az átalakulás gazdasági tartalma, a piacgazdaság kiépítése megkezdődött, és ehhez kapcsolódóan a politikai tartalom is egyértelmű: kialakítani az intézményes garanciáit egy demokratikusabb, nyíltabb és jobb szocializmust jelentő társadalomnak. De mindezt úgy, hogy tudjuk: ez itt nem kisérleti laboratórium. A magyar népen már kipróbáltak egy-két csodareceptet. Újabb csodareceptet ez a kormány nem próbál ki. Ezért döntéseit a legfőbb népképviseleti szerv, az Országgyűlés jóváhagyásával hozza meg, és az Országgyűlés felhatalmazása alapján kezd a feladatok végrehajtásához. Nagyon nehéz év elején állunk, amikor a forrongó indulatok nyomán az események könnyen veszélyes fordulatot is vehetnek. A hetvenes évek árrobanásának kemény megrázkódtatásai hatására több szocialista gazdaság ,,kihullott a rostán,,. Ebben az évben és a következő években nálunk is ez a tét: ,,kihullunk-e a rostán,,, leírnak-e bennünket, magyarokat a világban és itt Európában? Ez most döntő részben rajtunk múlik. Hisz most a nemzetközi körülmények kedveznek a reformoknak, nem úgy, mint a hetvenes években. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (6. rész)
|
A Szovjetunió a magyar reformok oldalán áll. A fejlett tőkés országok nemcsak kinyilvánították érdekeltségüket a magyar reformok előrehaladásában, hanem ehhez támogatást is adnak. A külső feltételek lehetővé teszik egy olyan ,,híd-szerep,, felvállalását, amely egyre erősebben a kialakuló új Európához köt bennünket. Mi hívei vagyunk az európai közös ház felépítésének és tudjuk, hogy ebben meg kell teremtenünk a közös háztartás vezetésének feltételeit is. Ezen munkálkodunk. A kormány e folyamatban kész az együttműködésre az alternatív szervezetekkel és a szakszervezeti mozgalommal is. Az alternatív szervezeteknek együttműködést kínál a szocializmus megújítására, a humanizmus és a szociális értékek valódi érvényesítésére. Nem szövetkezik viszont olyan restaurációs erőkkel, melyek a szocializmus történelmi létjogosultságát tagadják, amelyeknek liberális, vagy éppen őskommunisztikus, egyenlősítő jellegű illúzióik vannak. A kormányzat a konzultációt a társadalom megújításában partnerként jelentkező szervezetekkel és erőkkel megkezdte, és kész az együttműködés rendszeres formáinak kifejlesztésére is. Az új szocialista Alkotmány kidolgozásában a jelenlegi Országgyűléssel működik együtt. Nyitva áll viszont a lehetőség minden politikai szerveződés előtt, amely a jelenlegi szocialista alkotmányt tiszteletben tartja, hogy bekapcsolódjon az új törvények társadalmi vitáiba és az új Alkotmány kidolgozásába. Ez az együttműködés már megkezdődött a hazafias népfront-mozgalom keretei között, és a bekapcsolódás újabb és újabb lehetőségei és formái alakulhatnak ki a jövőben. Az Új Márciusi Front olyan javaslatokat tett közzé például a mai napon, amely a pártot és a kormányzatot kell hogy foglalkoztassa, és a dokumentum számos tanulmányozásra és válaszra érdemes javaslatot, elgondolást vet fel. Ami a szakszervezeti követeléseket illeti, készen állunk arra, hogy a SZOT és a kormány közötti, 1988 november végi megállapodás betűjének és szellemének megfelelően tárgyaljunk. A január 9-én életbe lépett és a meghirdetett további központi árintézkedéseket, valamint a szabadpiaci áralakulást figyelembe véve az ez évi terv 12-15 százalékos áremelkedéssel számol. A SZOT vezetőivel 1988 novemberében folytatott konzultáción - a szociálpolitikai kompenzációra vonatkozóan - az infláció 12 százalékos mértékét alapul véve jött létre megállapodás. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (7. rész)
|
De a tárgyalások azt is tartalmazták: ha az áralakulás mértéke az év végéig - s ezt szeretném hangsúlyozni - ezt előreláthatóan jelentősen - mintegy 2 százalékkal - meghaladná, akkor ismételten megbeszélést kell tartani a kompenzációról. A kormány most úgy ítéli meg, hogy a már bevezetett áremelések alapján egyelőre csak körvonalazni lehet az árszint éves emelkedését, a béremelkedés mértéke pedig még ennél is bizonytalanabbul ítélhető meg. A gazdálkodó szervek az idén minden korábbinál tágabb lehetőséget kaptak arra, hogy teljesítményük és munkaerőgazdálkodásuk függvényében növeljék dolgozóik bérét, illetve keresetét. A SZOT és a kormány közötti konzultációk alapkérdése, a reálbér alakulását befolyásoló két fő tényező, azaz az árak és a bérek változásának éves mértéke tehát ma felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány ugyanakkor egyetért az Országos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívásával. A Minisztertanács nevében ezúton is megerősítem: amennyiben a fogyasztói árak alakulása a kompenzációnál alapul vett 12 százalékos árszintet 2 százalékkal meghaladná, kész lesz a SZOT-tal új tárgyalásokat folytatni a szükséges lépésekről. A kormány megítélése szerint azonban erre - a helyzet pontosabb megismerésére - legkorábban májusban kerülhet sor. A kormány a reformok ígérete helyett a tényleges reformlépések politikáját folytatja. Gyorsítja a piacgazdaság kiépítését, az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitikai reform kidolgozását. Olyan szociálpolitikai fordulatot kezdeményez, amikor a szociális támogatásban növekszik azon intézmények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a támogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntsenek. Ugyanakkor ellenzi és minden eszközzel korlátozza a teljesítménynövekedés nélküli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullámot keltenek. A szakszervezeti vezetőknek is meg kell érteni: a kormány nem fogja visszavonni az áremelésre hozott döntését, mert egyrészt nincs hátrálásra lehetősége, másrészt határozott meggyőződése, hogy a támogatás programjának végrehajtása nélkül ebben az országban sem stabilizáció, sem pedig kibontakozás nem alapozható meg. Ha nem építjük le a támogatásokat, akkor a veszteséges vállalatok is joggal követelik - mint ahogy van már példa -, hogy továbbra is támogassák őket. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb menlevelet ad a kormány a nem kívánatos, veszteséges termelésnek. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (8. rész)
|
Ha a kormány elfogadja az általánosan, differenciálás nélkül végrehajtandó béremelés követelését, akkor teljesítmény nélküli bérkiáramlás következik be, ezzel pedig új inflációs hullámot gerjeszt. Ha a kormány felelőtlenül kötelezettséget vállalna tehát további béremelésekre, akkor ezzel újabb inflációgerjesztő forrást hozna működésbe. Ezt nem tehetjük meg, mert pénze ugyan lenne a lakosságnak, áru pedig nem, amelyet megvásárolhat. A szakszervezetek követelik a kormánytól az áremelés teljes körű, szociálpolitikai kompenzálását. Teljesen lehetetlen azonban a 15-20 év alatt felhalmozódott szociálpolitikai problémákat máról holnapra kiküszöbölni. Itt szeretnék csatlakozni azokhoz, akik a szegénység problémájáról a tévériport kapcsán szóltak. 1973-ban is voltak szegények Magyarországon, 1973-ban is volt reálbérmutató és 1973-ban is volt társadalmi és létminimum. Sajnos ,,politikai meggondolásokból,,, görcsökből mi ezeket az adatokat, amelyet a KSH rendszeresen és pontosan kiszámított, megfigyelt, publikálni szeretett volna, nem hoztuk nyilvánosságra. Most bombaként robbant az, amiről mindenki tudott, csak éppen szégyenlősen hallgattunk róla. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szegénnyé válás folyamata különösen az inflációs időszakban nem érint nagy tömegeket, és ezeknek az embereknek a száma relative nem nőtt, de nem lehet elfogadni - s egyetérteni azokkal, akik azt mondták -, hogy az 1973-as Magyarország ugyanaz, mint az 1988-as. Önmagunkat áltatjuk és csapjuk be, saját politikai munkánkban okozunk nehézséget, és ezt a külföldiek sem hiszik el nekünk. Tehát nem jó érv befelé, és hamis érv kifelé is. Ugyanakkor szeretném mondani: a kormány tudni fogja, hogy e modernizálódó folyamatban melyik oldalon kell állnia és mi a kötelessége. Ami - nem sok - forrásunk volt még, azt a szociálpolitikai kompenzációra odaadtuk. Ugyanakkor ehhez kapcsolódóan ezen a fórumon is szeretném megerősíteni: ha az év folyamán a teljesítmények úgy alakulnak, de csak akkor, ha a teljesítmények alapján a források rendelkezésünkre állnak, nem lesz kétség a kormányzatban afelől, hogy azt a pluszpénzt kinek, melyik körnek adja oda. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (9. rész)
|
Az a véleményem emellett, hogy ha a vállalati bérezésben, ösztönzésben továbbra is egyenlősdi érvényesül, ha megmarad a ,,szociális foglalkoztatás,, jelenlegi mértéke, ha továbbra sem büntetik a silány, hanyag munkát, ha a vállalatvezetés és a szakszervezetek ,,béralkujának,, eredménye teljesítmény nélküli bérkiáramlás lesz, akkor valóban fenyeget az infláció elszabadulásának a réme. Ezért a kormány a szakszervezeteket közös felelősségvállalásra hívja fel. Kész az együttműködésre, a rendszeres párbeszédre annak érdekében, hogy a bérarányok közeledjenek az értékviszonyokhoz, a teljesítménykülönbségekhez, hogy építsük le a veszteséges termelést, és szüntessük meg a pazarló gazdálkodást, hogy növeljük a helyi szociális támogatás súlyát és szerepét. A párt és a kormány programja megitélésem szerint tartalmilag egyértelmű: a gazdasági viszonyok racionalizálása a piacgazdálkodás kemény fegyelmi rendjében, a társadalmi viszonyok humanizálása, a társadalom szellemi-erkölcsi megújulásának kezdeményezése, a politikai élet demokratizmusának erősödése és a demokratikus életmódértékek támogatása. Most a rövid távú stabilizálás feladatai kötik le a kormányt, de még ebben az évben foglalkozni kíván a kibontatkozás stratégiai megalapozásának kérdéseivel. Kezdeményezzük a közös gondolkodást a gazdasági fellendülés, a vállalkozásélénkítés, az antiinflációs gazdaságpolitika, valamint a családi jövedelemadó-rendszer koncepciója kidolgozásának feladatairól. Kezdeményezi a kormány továbbá a közös gondolkodást a szellemi-erkölcsi megújulásról, benne a művelődéspolitika és az oktatáspolitika szerepéről. A társadalmat most sokkhatás érte. Az évtizedek óta elodázott feladatot azonban valakinek vállalnia kell. A kormány nem hátrálhat meg, csak előre mehet. Ebben egyre jobban számíthat az országgyűlés munkájára, támogatására: konstruktív kritikájú, nélkülözhetetlen segítség a kormányzat részére. Innen hívom fel viszont az alternatív szervezeteket és a szakszervezetet is: az ország sorsának jobbra fordításáért felelősen működjünk együtt, alkossunk uniót a társadalom megújításáért, és kerüljük el az anarchiát. Ne az elvégzendő feladatok nagyságához képest, amúgy is csekély erőt osszuk meg a nemzet sorsát befolyásoló történelmi pillanatokban Vessünk véget a reformretorikának, a jelzős szerkezetek versenyének. Most már ne abban versenyezzünk, hogy ki tud szebbet igérni, hanem abban, hogy ki tud többet tenni. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 16:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós beszéde (10. rész)
|
A kormány nem tehet felelőtlen igéreteket, de amit igér, az nem kevés: az infláció korlátok közé szorítása, annak megakadályozása, hogy a kialakuló vágtató infláció - a lengyel és a jugoszláv eseményekhez hasonlóan - nehogy szétrombolja a gazdaságot, és a szociális viszonyokat. A kormány meghirdette a párbeszéd, a nemzeti összefogás politikáját. De a párbeszédhez nyugodt légkör kell. Elintézni régóta húzódó problémákat csak kölcsönös tisztelet, tolerancia és megbecsülés esetén lehet. Csak türelemmel, körültekintéssel, a párttagok és a nép cselekvő támogatásával tudunk előrehaladni. Itt, ezen a fórumon szeretném azt megköszönni a párttagoknak és a magyar népnek, hogy ők nem a számla benyújtásával törődnek az intézkedések után. Pontosan értik és tudják, hogy itt most milyen veszélyekről van szó. És kérni is szeretném őket arra, hogy gyűjtsenek erőt, mert az összeomlást csak egy nehéz, fáradságos úton tudjuk elkerülni. Minden párttag és párton kívüli, minden magyar állampolgár munkájára, helytállására, kezdeményezőkészségére és szervező erejére számítunk - hangsúlyozta végezetül a miniszterelnök. (MTI)
1989. január 14., szombat 16:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|