|
|
 |
|
 |
A MUOSZ a sajtónyilvánosságról
|
München, 1989. január 27. (SZER, Világhíradó) - A Magyar Újságírók
Szövetsége ma rendkívüli közgyűlésen vitatta meg a sajtó
nyilvánosságának még most is igen sok ellentmondást tartalmazó
helyzetét. A magyar közéletnek erről a fontos kérdéséről hallgassák
meg Szép Zoltán jegyzetét.
Aki komolyan felteszi magának a kérdést, létezik-e Magyarországon
igazi nyilvánosság, 1989 januárjában erre meggondoltan is azt
válaszolhatja: létezik. Nem kormány- vagy párthatározat folytán
vált általános gyakorlattá, mint például az új adórendszer
bevezetése, hanem az 1988 tavasza óta felfokozódott belső
társadalmi és politikai erjedés velejárójaként.
Magyarországon az állampolgári eszmélkedés és a sajtó önállósulása
mindig együtt jártak, az 1848-as események élvonalából ugyanúgy,
mint 1956-ban a szólás- és sajtószabadság megteremtése állt. Azóta
sem változott sem az igény, sem a szándék. Hiába igyekezett a
diktatúra lapjainkat elszürkíteni, újságíróinkat bértolnokokká
degradálni.
Mint Pethő Tibor, az általa alapított Magyar Nemzet már
nyugalmazott főszerkesztője mondta, a látszólagos puhaság,
részengedmények mögött a kádári években is jelen volt vagy voltak
azok a kemény magok. Ahol ez fontos volt a pártnak, és ahol ez
szükségesnek látszott, mindig jelen tudtak lenni, és mindig meg is
határozták a legkívánatosabb irányt, a túl már nem léphető
határokat. A Pethő Tibor köré csoportosult újságírók - Ruffy Péter,
Kiss Károly, Sárvári Márta és mások - gyakran merészkedtek el a
legszélső határmezsgyékig is, és emelték személyes bátorságukkal,
tehetségükkel éppen a Magyar Nemzetet az egyik legfüggetlenebb
napilappá.
A rafináltan általánosan elfogadottá tett öncenzúrával a rendszer a
cenzúránál is erőteljesebb gondolat- és véleménykorlátozást
vezetett be. Irányítási módszerével pedig, amelynek dokumentális
nyomai szinte nem is maradtak, nemcsak az újságírói létet tette a
leghétköznapibb értelemben is bizonytalanná, hanem még magukat az
újságírói elveket is, hiszen kiről lehetett végül tudni, mikor ír
saját meggyőződése, mikor a közvetett kényszerek hatására.
Azok a bizonyos felülről jövő telefonok naponta tartották
rettegésben a sajtó tehetséggel megáldott munkatársait, jóllehet
közismert- volt, hogy lényegesen kevesebbszer szólaltak meg a
legfelsőbb "k" vonalak, mint azt a fő- vagy illetékes szerkesztők
szokták hangoztatni. Egyfajta fegyelmezés vált ezeknek a mumusoknak
segítségével lehetségessé.
Mondtuk, mára változott a helyzet. Reméljük, hogy a MUOSZ ma
megkezdődött rendkívüli közgyűlésén már a sajtó igazi közvélemény-
formálásának jogairól és lehetőségeiről ejtenek legtöbb szót, és
igen keveset vagy egyet sem arról, mit is kell szolgálnia a
szocialista újságírásnak. +++
1989. január 27., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|