|
|
 |
|
 |
A hét két kérdése - 1
|
1./ Mire lehet számítani Afganisztánban a szovjet csapatok
kivonulása után ?
A szovjet csapatok a Genfben aláírt megállapodásnak megfelelően
február 15-ig el fogják hagyni Afganisztánt. Bár az utóbbi napokban
e kijelentés jó néhányszor elhangzott, mégis sokan kétlik, hogy
mégha a a szovjet szándék szilárd is, valóra válhat-e az óhaj.
A hit megingásához jócskán hozzájárult az, hogy Julij Voroncov
külügyminiszter-helyettes, a Szovjetunió kabuli nagykövete az afgán
ellenzékkel és a pakisztáni, illetve iráni hatóságokkal folytatott
tárgyalások után nem zárta ki a genfi vállalás teljesítésének
elhalasztását. Azóta nincs Moszkvában olyan külügyi
sajtótájékoztató, ahol Gennagyij Geraszimov szóvivőnek fel ne tennék
a kérdést, hogy miként is áll a helyzet a kivonulással?
A nagyköveti kétely elhangzása óta eltelt hetek eseményei arra
engednek következtetni, hogy a szovjet külügyminiszter-helyettes -
akit a kivonás ,,levezénylésére,, küldtek Kabulba - nagyon is
megfontoltan nyilatkozott. Illetve figyelmeztett arra, hogy kellő
kompromisszum-készség nélkül nehéz napok várnak Afganisztánra.
A figyelmeztetés látszólag másnak szólt, de igazából a kabuli
vezetésnek címezték. Ami korábban sem volt titok, mára teljes
bizonysággá vált: a szovjet csapatok távozása után a jelenlegi
kabuli vezetés aligha lesz alkalmas arra, hogy a megbékélésre vágyó
erőket maga köré tömörítve olyan széles koaliciót alakítson ki, mely
képes lesz a bármiféle megegyezéstől mereven elzárkozó afgán
csoportok semlegesítésére.
A kivonulás elhalasztásának puszta megemlítése is hatalmas
vihart keltett. Biztos jeleként annak, hogy az új utakon járó
szovjet külpolitika nem kockáztathatja meg szavahihetőségét a
valószinüleg menthetetlen kormány átmentése érdekében. Úgy tünik,
Nadzsibullah elnök még ragaszkodik ahhoz, amit tavaly augusztusban,
a kivonás félidejekor mondott: őt hét évre választották elnöknek, s
nem látja okát annak, hogy ennél korábban távozzon.
A Pakisztánban, illetve az Iránban szervezkedő ellenzéki
csoportok erejüket annak köszönhetik, hogy a testvérháborút
elutasító afgánok - a lakosság döntő többsége - nem tud egyezségre
jutni egymással. Ha ez nem történik meg, akkor valós lehetőségként
kell számolni azzal, hogy a harcok minden korábbinál hevesebbek
lesznek Afganisztánban. Ez a fordulat csak egy viszonylag szük
rétegnek lehet az érdeke most. Erre figyelmeztetett Voroncov, amikor
közvetett úton bizonyította: a szovjet csapatok semmiképp nem
maradhatnak Afganisztánban. (folyt)
1989. január 27., péntek 12:07
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|