|
|
|
|
Alexander Pusch: ,,Néha szeretnék magyar lenni,, (2. rész)
|
Van valamilyen tanácsa a magyar vívók számára? - Természetesen. Minden nemzet vívósportja kerülhet olyan helyzetbe, amikor úgy gondolják: na most mélypontra jutottunk. Talán a magyaroknál sem ment minden úgy, mint a régi daliás időkben, amikor a nemzetközi vívósportban tartósan oly tekintélyes helyet küzdöttek ki maguknak. - Valahogy úgy van ez, hogy néha szinte újra kell kezdeni a munkát, és a kezdettől rendszeres erőfeszítések árán feljutni a magaslatokra. Például máris megint szembeötlő a magyaroknál a női csapat szép sikere, és a kardban is igen biztatók az eredmények. Ugyanakkor láthatólag nehézségek adódnak önöknél is az utánpótlás területén. Ezen is túl kell jutni. - Nálunk az NSZK-ban azzal volt baj, hogy befejezte vívópályafutását a Fischer-Bormann-Pusch hármas, a magyaroknál pedig olyan vívók hagytak maguk mögött nagy űrt, mint az emlitett trió tagjai. Itt azonban szeretném megemlíteni a nagyszerű vívó Pézsa Tibor nevét is. Ő itt volt nálunk négy esztendeig, kiválóan dolgozott edzőként is. Hogyan látja a magyar vívósport jövőbeni lehetőségeit, esetleg összevetve az NSZK-beli lehetőségekkel? - A lehetőség Magyarországon ugyanúgy megvan, mint nálunk az NSZK-ban. Én ebben nem látok semmiféle különbséget. Egy valamiben azonban talán mégiscsak adódik eltérés. És ez a valami az, hogy az én megítélésem szerint nálunk mintha valamivel többet dolgoznánk... - Tehát, ha az a kérdés, hogy mi is az a titokzatos többlet, ami most jelenleg előnyünkre szolgál, akkor ismételni vagyok kénytelen önmagamat: ,,Dolgozni , dolgozni és megint dolgozni . Persze azért vigyázni kell. Megeshet, hogy valaki nagyon sokat dolgozik, aztán mégsem megy a vívás. Tanácsom: meg kell találni a helyes középutat. És önnél például hogy áll ez a sokat emlegetett helyes középút, Pusch úr? - Mi itt reggel nyolctól este fél kilencig dolgozunk keményen, vagyis a mi munkaidőnk meghaladja a 12 órát. Ez azonban valóban úgy van, ahogy ön mondja, vagyis tényleg szörnyen sok... Úgyhogy néha elgondolkodom, és azt mondom magamnak, hogy ami a vívómunkaidőt illeti, szeretnék magyar lenni...+++
1989. január 27., péntek 09:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|