|
|
 |
|
 |
Az új alkotmányról
|
München, 1989. február 22. (SZER, Magyar Híradó) - Tavaly
novemberben elkészült, idén januárban már át is dolgozták azt az
alkotmány koncepciót, melyet most a KB ülés elé tártak.
Farkas Pétert, szerkesztőségünk egyik jogászát kérem, fő pontjaiban
vesse össze ezt a dokumentumot a még érvényes alkotmánnyal.
- Az bizonyos, hogy az alkotmány koncepció, legalábbis jelenlegi
formájában, nagyon sok új elemet tartalmaz. Ezek közül - a
teljesség igénye nélkül, ezt hangsúlyoznám - néhány elemet
kiemelek.
Először is, ez az új tervezet már nem tartalmazza az MSZMP hatalmi
monopóliumát, és valamelyest elmozdul a többpártrendszer irányában.
A hatalmi ágak megosztásáról beszél.
Továbbá a tulajdonviszonyokról szólva a szektorsemlegességet
hangsúlyozza.
Ezenkívül új közjogi intézményekkel találkozunk. Ilyen: a
köztársasági elnök, az alkotmánybíróság, az állampolgári jogok
szószólója és a legfőbb állami számvevőszék.
Részben újak az igazságügyi szervezetre, tehát a bíróságokra és az
ügyészségekre vonatkozó elképzelések is.
Ismételten hangsúlyozni szeretném: a koncepció maga párhuzamos
lehetőségeket vet fel, ezek nagyon sok esetben egymást kizárják.
- A koncepció arról beszél, hogy az alkotmánynak tartalmaznia kell
az állam meghatározását. Szabad, demokratikus és szocialista. Azt
hiszem, hogy az első két kategóriával nincsen különösebb bajunk. De
mi az, hogy szocialista?
- Én azért azt mondanám, hogy az első két kategóriával is bajunk
van, mert a kommunista pártok története azt mutatja, hogy amikor ők
a szabadságról, a demokráciáról, a kommunizmusról és a
szocializmusról beszéltek, az a gyakorlatban nem sok jót ígért és
nem sok jót hozott. (...)
Beszéljünk a gyakorlatról: a szocializmus fogalmát én nem tudom
meghatározni, mert nem tudom, mi az. Én egyféle szocializmust
ismerek a kelet-európai országokban: azt, amelyik megvalósult.
Na most, maradjunk az alkotmánynál. Ennek az egész
alkotmánytervezetnek a központi baja, a legsebezhetőbb pontja az a
folyamat, ahogyan készül. Tehát Politikai Bizottság, Központi
Bizottság, Igazságügyi Minisztérium és Parlament. Márpedig ez a
parlament, ha csak a személyi összetételét vizsgáljuk, háromnegyed
részben párttagokból áll, tehát ez nem a társadalom parlamentje,
hanem a párt parlamentje.
Tudjuk azt is, hogy a Központi Bizottság határozatai minden
párttagra kötelezőek. Ez vonatkozik az országgyűlési képviselőkre
is. Továbbá ez a parlament nemcsak, hogy a párt parlamentje, hanem
ez a Kádár-korszak pártjának a parlamentje. És aligha várható
lényegében letűnt vagy letűnőben lévő korszak szervétől, hogy
időtálló alkotmányt hozzon létre.
Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az alkotmány elkészülésének
pillanatában máris elavulttá válhat.
Két konkrét negatív példát kell megemlítenem: az egyik, hogy az
országos listát kibővíteni javasolja oly módon, hogy az
országgyűlési képviselők mintegy egyharmadát választanák meg ezen
és ami a fő baj ezekkel a listákkal, hogy nem politikai program,
nem politikai platform alapján szerveződnek.
A másik, hogy ha a köztársasági elnöknek túlságosan kibővítik a
jogkörét, mondjuk a parlament feloszlatása is jogában áll, akkor és
a magyar történelmet figyelembe véve ismételten egy túlzott
egyszemélyi hatalomhoz vezethet.
- Ezt egyébként megemlíti Tölgyessy Péter is az e heti HVG-ben
megjelent szellemes című Elő-írás cikkében. Tölgyessy szerint
helytelen, hogy éppen ma, cseppfolyós, átmeneti korszakban
vállalkoznak az alkotmány megújítására. Azt javasolja, hogy egy
külön, erre az egyszeri alkalomra választott alkotmányozó
nemzetgyűlésre kellene bízni az alaptörvény megalkotását. +++
1989. február 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|