|
|
|
|
A strasbourgi csata (2.rész)
|
Strasbourg történelmi jelképiségét, amelyre Párizs elsősorban hivatkozik, persze senki sem tagadja. Elzász fővárosa, amelyért véres háborúkat vívott Franciaország és a német birodalom, ma az európai egység jelképe. S természetesen az is logikus érv, hogy a közösség központja ne főváros legyen. Aminthogy az is helytálló, hogy földrajzilag Strasbourg nagyjából a közösség központjában helyezkedik el. Csakhát Luxemburg is érvelhet: mivel a legkisebb tagállamról van szó, ,,Európa-centrumnak,, kíválóan alkalmas. Brüsszel pedig egyszerűen a logikára hivatkozik: mi lehet természetesebb, mint hogy a képviselők ott legyenek, ahol a döntések születnek - amelyeket ők ösztönöztek, vagy ők fognak véleményezni, támogatni vagy ellenezni. A római szerződes óvatosan megkerülte a kérdést. A tanácsra bízta annak eldöntését, hogy hol legyen a parlament, és azóta ideiglenes döntések alapján alakult ki a jelenlegi struktúra. Ennek a helyzetnek a jelképei azok a kék fémládák, amelyekbe minden parlamenti ülésszak előtt és után becsomagolják a testület iratait. Ott hevernek a folyosókon, az irodákban, oldalaik benyomódtak, kopottak: a világ legtöbbet utazó irattartói ezek, szüntelen vándorolnak a három ,,munkahely,, között. Az ülésszakokra különben mindíg félezer Európa-képviselő utazik Strasbourgba (518 a létszám), Luxemburgból pedig a titkárság legalább ezer tagja telepedik át Strasbourg szállodáiba. Ehhez járulnak az újságírók, a technikai személyzet. Két-háromezer ember mozog így hónapról hónapra. Óriási költség, gigantikus szervezesi erőfeszítés. (folyt.)
1989. január 23., hétfő 09:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|