Rendszerváltás és az MTI

	Csapatkivonás Afganisztánból
(Csipán Tibor) München, 1989. január 14. (SZER, Világhíradó) - A legújabb szovjet diplomáciai manőverezések ellenére itt Washingtonban, kormánykörökben senki nem kételkedik abban, Moszkva genfi szerződésben vállalt kötelezettségeinek megfelelően február 15-ig kivonul Afganisztánból. Sevardnadze és Voroncov szavait és próbálkozásait itt majd, hogy nem teljesen figyelmen kívül hagyják, és ezt nem csak taktikai okokból teszik. Ma itt szinte senki nem tudja elképzelni, hogy miért vállalna Moszkva egy olyan hatalmas propaganda vereséget, mint amekkorát az jelentene, ha a határidőig nem vonulna ki Afganisztánból. A Washington Post vezércikke szerint például a kivonulás elhalasztása alapjaiban kétségbe vonná az új szovjet külpolitikai ígéretek őszinteségét, és pillanatok alatt lerombolná azt a pozitív képet melyet Gorbacsovnak eddig sikerült kialakítania magáról. Persze az amerikaiak nem is lennének amerikaiak, ha a szavak és propaganda függönye mögött nem a támadhatatlan tényekre figyelnének elsősorban. Most Sevardnadze kabuli kijelentéseivel egy időben a Chichago Tribune amerikai külügyminisztériumi hivatalnokokat idéz - akik közölték - ma minden jel arra mutat, hogy a szovjet egységek igen is kivonulnak február 15-ig. A hátramaradt 50 ezer katonából tízezer már bepakolt és részben el is indult hazafelé. A kabuli bábkormány hivatalnokai pedig már evakuálják családtagjaikat Nazar- e-Sharif nevű városkába, mely 40 kilométerre van a szovjet határtól. Korábban a szovjet megszállók, a kivonulást irányító hadműveleti központot szinten Nazaer-e-Sharifba helyezték át, és közölte a külügy egyik munkatársa, majd hozzátette: az amerikai kormány aggódik a kabuli nagykövetség személyzetének a biztonságáért, és az utolsó kritikus hetekben óráról-órára figyelemmel követi a helyzetet, hogy időben dönthessen gyors evakuálásukról. Jelenleg már csak 13 személy van a kabuli amerikai nagykövetségen. A szabadságharcosok fokozódó támadásai miatt az alkalmazottak családtagjait már korábban hazaszállították. A külügy egyik munkatársa most elmondta, hogy Kabulban még nincs jele a pániknak, de az indiai nagykövetséget vízumkérelmek özöne árasztotta el. Sokan azonnal menekülni akarnak, ha a helyzet bizonytalanabbá válik. Kabul élelmiszer és üzemanyag ellátását a Szovjetunió biztosítja. De egyre nyomasztóbb hiányjelenségekkel lehet találkozni, mert a fővárost mintegy harmincezer a kivonulást váró szabadságharcos veszi körül. A külügy munkatársai most csak egyszerűen blöffnek nevezik azokat a szovjet fenyegetőzéseket, hogy a megszállók esetleg nem vonulnak ki február közepéig. Szerintük Moszkva diplomáciai manőverezésekkel csak menteni akarja, ami menthető. De világosan látja, hogy nincs más választása csak a kivonulás. Az amerikai sajtó, és a közvélemény azonban már más hosszú távú problémák miatt aggódik. A Washington Post például, feltette a kérdést, hogy egymillió afgán meggyilkolása, ötmillió földönfutóvá tétele, Afganisztán szinte teljes területének az elaknásítása után a Szovjetunió most ráadásul miért újította fel terrorbombázásait. Január 6-án például Kandahar környékét bombázták a szovjet gépek melyek többsége a Szovjetunió területén lévő légitámaszpontokról szállt fel. A Post felteszi a kérdést, hogy miként járulhatnak hozzá a politikai rendezéshez, és a térség későbbi stabilitásához ezek a brutális szovjet akciók. Vagy csak pusztán arról van szó, hogy a szovjet vezetés bosszút akar állni még az utolsó pillanatokban is a hősiesen ellenálló afgán népen? +++ 1989. január 14., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »