|
|
|
|
Szovjet csapatkivonás
|
London, 1989. január 12. (BBC) - Miközben tovább folyik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból, és hat kelet-európai hadosztály kivonására is hamarosan sor kerül, Litvániában egy tömeggyűlés azt követelte, hogy a Baltikumból is távozzanak a szovjet csapatok. Steven Dealer (?) szerint ez csak a balti államok teljes függetlenné válásakor következhetne be, ezt pedig Moszkva nem helyezi kilátásba. A három balti köztársaságban - Észtországban, Lettországban és Litvániában - 1988-ban egyre erősödő hangú felhívások hangzottak el a nagyobb önállóság kivívására. A felhívások a köztársaságokban megalakult népfrontok programjainak részét képezték. A népfrontok azonban nem követeltek köztársaságaik részére teljes függetlenséget. Nyilvános találkozókon bebizonyosodott, hogy sokan támogatják ezt az elképzelést, a népfrontok azonban távol tartották magukat tőle, s így sikerült elérniük a részleges elfogadtatást és hivatalos elismerést. Miközben nagyobb pénzügyi autonómiára törekedtek, abban mind egyetértettek, hogy országaik védelme továbbra is a moszkvai központi vezetésre tartozik. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy javasolják: a három köztársaság állampolgárai csak saját országukban teljesítsenek katonai szolgálatot. A nemzetek közötti nagyobb megértés elősegítése érdekében a Szovjetunióban általános gyakorlat, hogy az újoncok a hadseregben otthonaiktól messze teljesítenek katonai szolgálatot, és egy katonai egységben sok különböző nemzetiségi kiskatona kerül össze. A szovjet hadsereg lapjában, a Vörös Csillagban múlt év decemberében nagy jelentőségű cikk jelent meg az állampolgárok saját köztársaságukban való katonai szolgálat teljesítéséről, különösen a litván népfront által tett javaslatokról. A szerző elővigyázatosan kezelte a kérdést. Elismerte, hogy az ilyen jellegű javaslatok egyik fő oka, hogy a hadseregben inzultálják az újoncokat. Erről a témáról a társadalmi problémákkal kapcsolatos nagyobb nyitottság következtében gyakran említést tettek a sajtóban az elmúlt 18 hónap során. Sok szülő aggódik a probléma miatt, és úgy gondolja, fiúk nagyobb biztonságban lenne, ha otthonához közelebb teljesítene katonai szolgálatot. A szerző egyetértett azzal, hogy a szülők aggodalma érthető, azonban - mint mondta - az inzultálási probléma nemcsak a nemzetiségtől, hanem az újoncok neveltetésétől is függ. Rámutatott arra, hogy a Litvániában 1988-ban behívottak között gyakori volt az olyan fiatal, aki bűncselekményt követett el a múltban. Az újoncok közül minden harmadikat egy személy nevelt fel, és sokan közülük már bevonulásuk előtt alkoholisták vagy kábítószeresek voltak. Litvániában a hazai katonai szolgálat teljesítése nem oldaná meg az inzultálási problémát. Mi több, a Szovjetunió keleti részének Litvániából történő védelme Tyukodkától nyugatra, a szovjet szocialista köztársaság minden állampolgárának általános kötelessége - érvelt a cikk szerzője -, és mint nacionalista önzést, elvetette a csak saját országban történő katonai szolgálat teljesítésének gondolatát. Ha azonban a litván népfront által javasolt katonáskodási mód nemzeti önzésnek minősül, mit gondoljunk akkor a keddi vilniusi tömeggyűlésről, amely sokkal erősebb érzelmek megnyilvánulásának színhelye volt? A gyűlésen részt vevő mintegy 10 ezer ember nemcsak egyszerűen azt az elképzelést támogatta, hogy a litvánok csak Litvániában szolgáljanak, hanem azt is, hogy minden szovjet katonai alakulatot vonjanak ki Litvániából, és alapozzák meg az ország függetlenségét. A litván népfront és a másik két balti ország népfrontjainak egyik erőssége, hogy képesek megszerezni a tömegek támogatását az ilyen radikális követelésekhez anélkül, hogy szembeszállnának a hatóságokkal. A Kaukázusban tapasztalt nemzeti nyugtalanság nem vezetett a szovjet hadsereg egységeinek kivonásához a körzetből, sőt újabb csapatokat irányítottak oda. Ha a litván népfront tagjai közül sokan támogatják is a kedden elhangzott felhívásokat, azt is fel kell, hogy ismerjék: ha túl korán, túl nagy nyomást gyakorolnak Moszkvára, az kemény visszavágáshoz vezethet. Nem valószínű tehát, hogy a szovjet csapatok kivonulnának szovjet területekről. +++
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
- 4o3-699 dr. Szentes Ferencné:
Miért hazudik a Reform es a Televizió akkor amikor a Magyar Nemzetben olvasta, az év első embere, nem a Grósz, hanem a Pozsgay, második a Grósz, és a harmadik a Király.
- 694 - o39 Füleki Győző: Tegnap délben ellopták az autóját, rendszáma: GF 52-29 Kéri a segítségünket! Piros Zastawa.
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Az ideiglenes pártvezetőség kibővített ülést tartott, amelyen az Ideiglenes Intézőbizottság és az Operatív Bizottság egyidejű megszüntetése mellett, Ideiglenes Vezetőséget, valamint szervezési és egyeztetési bizottságot választottak, meglehetősen viharos körülmények között. (D/6) Lényeges kérdés volt, hogy kik lesznek a Politikai Bizottság tagjai. A pártalkotmány szerint ugyanis ennek a bizottságnak rendkívül széles, szinte döntő jogköre volt."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|