|
|
|
|
SZDSZ vezetők nyilatkozata
|
(Kasza László) München, 1989. március 25. (SZER, Gondolatforgató) - A múlt vasárnap bedobta nyilvánosan is kalapját a politikai arénába a Szabad Demokraták Szövetsége. A Corvin moziban tartott konferenciáján bejelentette, hogy indulni kíván az 1990-re, tehát a jövő esztendőre tervezett parlamenti választásokon. Vajon mit jelent ez a szervezet életében, hogyan tovább, SZDSZ? Erről kérdeztem a szövetség négy vezetőségi tagját: Solt Ottíliát, Magyar Bálintot, Tamás Gáspár Miklóst és Pető Ivánt. Új szakasz kezdődik ezzel most az SZDSZ-ben, Solt Ottília? - Nem látom ezt annyira újnak, ezt a szakaszt, hiszen azt, hogy belépünk a politikai arénába, már megalakulásunkkor hirdettük, és nem is tartom ezt egy olyan szimbolikus nagy aktusnak, ezt a mostani kongresszust, ami ráadásul nem is fejeződött be, hiszen két fordulós. Úgy gondolom, hogy elég folyamatosan haladunk egy bizonyos úton, aminek ez egy fontos, de nem ugrásszerű lépése, és azt gondolom, hogy - hogyan tovább? - Ugyanígy. Ugyanígy, szívósan küzdeni azért, hogy ismerjék az álláspontunkat, ismerjenek bennünket, minél több embert nyerjünk meg annak az elkötelezettségnek, amit vallunk, és kis lépésekben befolyásolni. - De, te egyetértesz ezzel, Magyar Bálint? Valóban lehet mindent úgy tovább csinálni, ahogy eddig? Nincs szükség valami váltásra? - Azt hiszem valamilyen mértékben mégiscsak váltáshoz érkeztünk, mert minden egyes siker paradox módon egy-egy válságot jelent. Én szerintem újjá kell gondolni, újra kell gondolni, milyen a helyzet, hogyan folytatjuk, ha a Hálózatból az átalakulás során váltásra leszünk kényszerítve. Én úgy érzem, hogy valamilyen módon ezzel még most is adósok vagyunk. Nem azért, mert bejelenteném, hogy a választásokon indulunk, hiszen azért vagyok. Hanem inkább azért, mert olyan tömegű munka vár erre a szervezetre. A kiépítendő kapcsolatok olyan sok szinten, olyan sok szálon kell, hogy folyjanak, amely a korábbi pár tucat embertől igazán mozgalmi- szervezeti keretekben nem nagyon várható tovább. Egyszerre kell professzionalizálódni, valamilyen módon egy pártszerű tevékenységet felvállalni, és egyszerre kell a hagyományos pártalakulatoknak a hibáit elkerülni, ellenszenves vonásait megpróbálni nem kifejleszteni magunkban. Ennek talán egyik feltétele az, hogy minél több embernek tudjunk szerepet találni ebben a szervezetben. Olyan szerepet, ami nem uniformizált szerep, hanem ezeknek a testére szabott. Ennek talán az első lépése, vagy az egyik lépése lehetett már maga a programnak megszületése, és - ellentétben más pártprogramokkal -, személyesítése, megjelölése annak, hogy egyes részeit kik írták, kik működtek közre benne, és az az elhatározás, ami arra irányul, hogy ez a program egy nyitott program legyen, amiben újabb és újabb témák megírására újabb és újabb embercsoportok kérendők fel és vonandók be a munkába, ez szintén ezt szolgálja. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy a szerepeknek a sokszínűségét tudjuk felkínálni. Az emberek irtóznak attól, hogy militáns politikai szerepekbe legyenek kényszerítve és ilyen szerepekbe legyenek bevonva, vagy odavonzva a politikai alakulatokhoz. Ez az irtózás ez elég általános közhangulat és volt egy pár hónappal ezelőtt is. Hogy ez a mi esetünkben némileg kezd oldódni, az valószínűleg annak köszönhető, hogy talán el tudjuk oszlatni ezt a, azokat a félelmeket, hogy egy politikai párttal való kapcsolat ez a személyiség feladását követelné meg. Úgy érzem, hogy akkor tudunk valóban hatékonyak és erősek lenni, hogyha mindenkit a saját személyiségének megfelelő módon hagyunk érvényesülni egy ilyen mozgalomban. - Miután Magyar Bálint részben ellentmondott Solt Ottíliának, gondolom a fair az, hogy ha most neked még egyszer lehetőséget adunk a válaszra. Solt Ottília: - A párttá alakulás válságát hangsúlyozza, ami új szerepek bevonását, az újak és régiek új kapcsolatának az újragondolását feltételezi. Azt gondolom, hogy sokkal jobb helyzetben vagyunk ebben a folyamatban, mint bárki más a palettán, talán az MDF-et kivéve. Éppen azért, mert akármilyen picike mozgalom is volt, vagy mozgalmak - hiszen legalább kettő:: a reform- és radikális reformértelmiség laza mozgalma és a demokratikus ellenzék laza mozgalma a két fő forrás -, mégis egy 10 éves folyamat van mögöttünk és ez most nagyon gyümölcsözik. Egy volt kapcsolat, eddig is egy közszintű kapcsolat a szélesebb társadalomnak egy nagyon pici része, de mégis egy önként hozzánk csatlakozott csoport és a szellemi vezérkar között, és ez nagy előnyöket biztosít jelenleg, különösen ha megnézzük, hogy mi folyik a többi pártokban, ahol ez a szerves fejlődés nem volt meg. - Már ne haragudjatok, de én mégis csak tovább hezitálnék ennél a helyzetváltozásnál, vagy nem változásnál. Kössük hát most személyekhez. Ugye eddig számotokra, ki tudna arról többet beszélni mint én, csupán személy szerinti áldozatot jelentett az, hogy részt vettetek a független mozgalmak munkájában, a demokratikus ellenzékben, szamizdatban, stb. Áldozatot jelentő veszélyekkel járt. Hát most mégis csak megváltozott szerintem úgy a helyzet, hogy most valami mást is jelenthet. Jelenthetné például azt, hogy valamelytek képviselő lesz vagy valamelyik tagja ennek a pártnak képviselő lesz. Tamás Gáspár Miklós: Ám ez egy nagyon megváltozott helyzet. Elsősorban azt hiszem, hogy a dolog lényege az, hogy eddig, ha valaki elhatározta, hogy részt vesz a hatalomban, akkor elbúcsúzhatott tisztességes barátaitól és mindenki tudta róla, hogy egy hétpróbás gazember. Ma, hogy ha valakinek az a véleménye, hogy a hatalomban részt kíván venni, akkor azt kérdezik meg tőle, hogy melyik párt színeiben? Hát ez egy döbbenetes különbség. Ugyanis nem arról van szó a hatalomban részvételnél, hogy most valaki eladja magát, hanem arról van szó, hogy azonkívül természetesen érvényesíti a saját egyéniségét és akár a saját szereplésvágyát, és érdekeit, sőt netán hatalomvágyát. Ezt olyan eszmék, elkötelezettségek, ideálok, programok jegyében és nevében teheti meg, amely programok lehetővé teszik számára, hogy a hatalom vágya ne váltsa ki a közvéleménynek az undorát. Tehát a hatalomnak a kommodációja változott meg. A demokratikus hatalom és az abszolisztikus diktatórikus hatalom pontosan abban különbözik, hogy azáltal, hogy valaki parlamenti képviselő kíván lenni, sőt, uram bocsá!, miniszter kíván lenni egy demokratikus állam kormányában, ezáltal egyfajta konszenzust képviselhet. Na, most egy olyan diktatúra, amelyet bizonyos fokig még elismernek is, ott a diktatúrában való részvétel eleve egy negatív morális megítélésnek teszi ki magát még akkor is, hogy ha a hatalomnak ez a résztvevője tulajdonképpen ezt meg azt jól tesz, sőt akár a nép érdekében. Tehát a legitimációja a hatalomnak az egy döntő kérdés. Azt hiszem, hogy ez megváltozik, és fogunk látni a közeljövőben olyan ambiciózus embereket, akik szerepre, sőt hatalomra törnek és akiket ezért nem kell utálnunk. - De, ennek aztán persze ugye személyes következményei is vannak. Személyes következmény az, hogy eddig egy testület állt a mozgalmak, a szervezetek, szövetségek élén. Vonatkozik ez éppen úgy az SZDSZ-re, mint az MDF-re. Ettől kezdve azonban valószínűleg, hogy meg kell nevezni valakit, hogy ez ennek a mozgalomnak, a pártnak a vezetője. Az ő nevét ilyen vagy olyan körhöz kell majd kötni. Nem változik itt ezen a téren is meg a helyzet? Hát, választás azért van. Hogy a választásokon mit kell csinálni, azon még lehet gondolkodni. Az hiszem az intimitást úgy lehet megőrizni, hogy úgy működik a dolog, mint eddig. Lényegében automatikusan kialakult eddig is. Amennyire én látom, ez talán ezután is megmaradhat. Persze, hogy egy-egy szerepre, egy-egy megnyilvánulásra ki a legalkalmasabb, a többiek jelölik ki. Nem formális szavazással. Végülis ez majdnem automatikusan alakult. Nem került senki olyan helyzetbe, legfeljebb véletlen és nagyon alkalomszerűen, ami kényelmetlen volt számára. Tehát nem egy előre tolt ékként működött egyetlen vezető sem. Kellemetlen helyzetbe mindenki kerülhet persze. És akkor még egy dolgot érdemes erről elmondani, hogy természetesen, ahogy bővül a szervezet létszáma, valószínű annyiban mindenképpen változás lesz, hogy nem egyetlen intimitás köré csoportosulnak az emberek, mint hogy eddig. Átlátható volt a társaság. Ha úgy tetszik, szinte egy lakásba elfértek azok, akik az SZDSZ előzményeiben tevékenykedtek. Most több színtere lesz az intimitásnak. Kerületi szervezetek vannak, akiket másik kerület emberei esetleg nem is ismernek, de autonóm területen belül intim kapcsolatok alakulnak ki, legalábbis látni ilyeneket. Új, intim kapcsolatok alakulnak ki éppen a programkészítés körül. Én is részese voltam ennek, olyan kapcsolatokba kerültem, amelyek eddig nagyon felületes kapcsolatok voltak és intimmé váltak. Tehát nem hiszem, hogy meg kell szűnni az intimitásnak, hanem másféle intimitás lesz, és ha ez megmarad, akkor az SZDSZ azt a szellemet, ami eddig a demokratikusnak nevezett ellenzéket jellemezte, azt hiszem át tudja menteni. Solt Ottília arcán látom, hogy neki esik leginkább nehezére azt a veszélyt tudomásul venni, hogy a korábbi mozgalom intimitását fel kell adnia, és hogy a politikai szereplés esetleg valóban politikai tisztséget is jelenthet? - Én követem vezérem, Magyar Bálint útmutatásait, és szeretném személyiségemet úgy megőrizni, ahogy van. Miért legyek én miniszter? Én nem szeretnék miniszter lenni. Ettől az SZDSZ ütőképessége nem fog csökkenni. Valószínűleg jobb anyukának, mint miniszternek és legyek én jó anyuka. - Nos, miután a miniszteriális veszély még odébb van, hagyjuk is ezt a témát. Inkább azt kérdezném most Pető Ivántól, aki a Szabad Demokraták Szövetsége programjának egyik kidolgozója volt, hogy véleményed szerint ezt a programot mi különböztette meg a többi független szervezet programjától, na és az MSZMP-től is? Pető Iván: - Az MSZMP független, hogy mitől, az más kérdés. Részben attól annyiban tér el, hogy azt hiszem, hogy ez az egyetlen ilyen jellegű program ebben a pillanatban. Programcsírákkal lehet találkozni vagy megfogalmazott tételekkel lehet találkozni, de nagyon más jellegűek, mint ez a tételesen kifejtett, gondolatokat tartalmazó és nem csak kívánságokat, követeléseket megfogalmazó program. Tehát ez külsődleges, bár mély tartalomra utaló különbség. Valószínű, jelentős különbség van e között a program között és mondjuk az MSZMP elképzelései között. Ez a program ez hiteles. Az MSZMP nagyon sok olyan kijelentést fogalmaz meg, ami látszólag hasonlít ennek a programnak némely megállapítására, de ahogy ezt már a közgyűlésen is elmondtam, az elmúlt két évben közel tíz programot fogalmazott meg az MSZMP és ezek bizony bármilyen jól sikerültek is, az utolsó program mondatai és követelései, csökkentik annak hitelességét. Pető Iván- - Bármennyire is összetett a szellemiségét tekintve, azért mégiscsak nagyjából politikai elgondolásaiban egységnek tekinthető mozgalom, s ez az MSZMP-ről nem mondható el. Tehát még ha van is az MSZMP-nek olyan része, amelyik talán vallja azt a programot, amely most, ami egy hete megjelent, egyértelmű, hogy van az MSZMP-nek egy nagyon súlyos olyan része, amelyik ezzel a programmal nem tud azonosulni. - Tehát nincs igazán hitele. A többi független szervezet, mármint az SZDSZ-n kívüli független szervezet, én is azt hiszem, vannak egyértelmű elválasztó jegyek. Hogy a legnagyobbat és legjelentősebbet említsem, az MDF-től mindenképpen egyértelműen megkülönbözteti az SZDSZ-t a nemzeti kérdés kezelése, a többi független szervezetről igazán nem tudok nyilatkozni. - Tamás Gáspár Miklós csóválja a fejét. - Tamás Gáspár Miklós: - Én azt hiszem, részben értek egyet. Tulajdonképpen én azt hiszem, hogy kár volna elhinnünk azt a tételt, amely rólunk kialakult. Azt hiszem, hogy a retorikától most függetlenül egyetlen egy szervezet sem létezhet ebben az országban, amelynek a nemzeti kérdés első rendű megközelítése probléma. Ugyanis az a fajta liberális megközelítés, amely az SZDSZ-t jellemzi, és amelyek egy sarkalatos pontja a kisebbség védelme, ez okozza azt, hogy például én mint erdélyi ember és mint a kisebbségi kérdéssel foglalkozó, otthon érzem magam itt és nem gondolom azt, hogy ez a kérdés csak engem foglalkoztat. És azonkívül még azért azt is megjegyezném, hogy e kérdés éles felvetésében azért az egykori elhallgatásnak is vannak bizonyos elemei. - Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége potenciális választó közönsége a városi, mindenekelőtt értelmiségi réteg. Na most, Solt Ottília, te jársz talán a legtöbbet vidéken. Mondd, a falusi lakossághoz és a munkásosztályhoz nem tudjátok megteremteni a kapcsolatot? Solt Ottília: - Az agrártársadalom szegmens, amibe beleértendő természetesen az agrárius múltunk és agrárius hagyományunk is, tehát ezeknek a vidékeknek az értelmisége nem igazán fogékony irántunk. Hiába ismer meg minket, bizonyos fenntartással, vagy legalábbis várakozással fogad. Más részén az országnak ugyanez fordítva van. Az urbánusabb, az urbanizáltabb vidékeken fogékonyabbak irántunk. Ami a nagyipari munkásságot illeti, ott viszont azt tapasztalom, hogy senki nem tudja őket becserkészni. Egyelőre nem mozdulnak, ez vonatkozik az MSZMP-re is persze, nagyonis. Egyelőre nem mozdulnak. Teljes joggal nem mozdulnak, és azt a kérdést teszik fel, hogy hol van az a politikai erő, amelyiktől további jót várhatnak? Sokkal kevesebb az igazi ellenállás az SZDSZ-el szemben az ipari munkásság, a nagyipari munkásság, mint az agrártársadalom részéről, amit jól jellemez az, hogy például Ózdon csak nekünk van egyelőre csoportunk. Tehát a nagyipari munkásság ilyen fellegvárába semmilyen más szervezet nem jutott el. Csak mi, és ez a csoport egészen aktív. - Neked is ezek a tapasztalataid, Tamás Gáspár Miklós? Sokat jársz vidékre. Tamás Gáspár Miklós: - Nagyon nehéz ezeket a dolgokat felmérni, mert egyelőre kicsik vagyunk. Mindenütt vannak ilyen jellegű tapasztalataink. Rólam kevesen feltételezik, hogy a földműves nép körében sikeres előadásokat tudnék tartani, és ez talán így is igaz, de azt tapasztalom, hogy az emberek annyira ki vannak éhezve és szomjazva a gondolatokra, hogy hajlandók annak a csekély erőfeszítésnek a többletmunkáját elvégezni, amely esetleg egy viszonylag bonyolult program megértéséhez szükséges, amit mi esetleg elvárunk tőlük, mert nem szabad elfelejteni, hogy ebben az országban nemcsak a elnyomás, az elhallgattatás, hanem az unalom is nagyon komoly tényezője volt a közéletnek. Hát a közéletben gondolatok az utóbbi évben kezdtek megjelenni és felszínre jutni a nagyközönség számára. Az emberek igenis akarják ezeket a dolgokat, és az a fajta gondolatrendszer, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége képvisel, amely kifejezetten modern, liberális, és hangsúlyaiban józan és gyakorlatias program, ez nagyon is tetszik az embereknek, legyenek agráriusok vagy sem. És az, hogy valóban csatlakoznak-e hozzá, ez egy másik kérdés. De ezt másokról sem tudjuk, és más sem tudja. Tény az, hogy azt hiszem, hogy ezek az értelmi erőfeszítések, amiket mi megtettünk a program alkotásában, különösen a szerzők megtettek a program megalkotásában, amire néhányan azt mondták, hogy ahelyett, hogy itt értelmiségi munkát végeznétek, inkább jelszavakat írnátok a falakra és többre mennétek vele. De azt hiszem végső soron ez nem igaz. Ez a szemrehányás nem helytálló, az embernek igenis kellenek gondolatok és hát mi azon leszünk, hogy gondoljunk ilyeneket. - Pető Iván, úgy is, mint a program egyik megfogalmazója. Mondd, milyen politikai ősökre tekint vissza a Szabad Demokraták Szövetsége? Milyen szellemi irányzatra? - Pető Iván: - Az SZDSZ elvi nyilatkozata felsorolja a szellemi ősöket, inkább elődöket mint ősöket. De azt gondolom, hogy éppen az a szerencséje az SZDSZ-nek, hogy talán nehezen lenne köthető egy konkrét párthoz vagy szervezethez. A jelen helyzet úgy néz ki, hogy a független politikai szervezeteket nagyjából ketté lehet osztani. Az egyik része a 45-48 közötti koalíciós időszak pártjainak hagyományaira kíván építeni, legalábbis nevében mindenképpen és egyelőre jórészt ebből a hagyományból kíván táplálkozni, a másik része ezeknek a független szervezeteknek inkább a mai társadalomra és politikai viszonyokra épít. Gondolok itt a Demokrata Fórumra és az SZDSZ-re. Tehát fel lehetne sorolni szellemi ősöket, elődöket, de azt hiszem, hogy az SZDSZ-nek az a nagy szerencséje, hogy nem elsősorban az ősökre vagy elődökre épít, hanem a mai problémákkal foglalkozik. - Na és, hogy néz ki mindez nemzetközi vonatkozásban? Mi a rokonsága külföldön a Szabad Demokraták Szövetségének? - Tamás Gáspár Miklós- - Még egy pillanatra visszatérnék az ős kérdésre. Az, hogy az egész nem köthető egyértelműen semmilyen múltbéli mozgalomhoz, nem jelenti, hogy hagyomány nélküli. Tehát a radikalizmus, liberalizmus közötti elhelyezkedés, sőt a szociáldemokrácia liberális elemeiben megtalálható hagyománya az SZDSZ-nek. Na dehát nyilvánvaló, hogy új gondolatokon és új tapasztalatokon alapszik. Na, most ebből adódik egyébként a mostani kérdésed. Tekintve, hogy a nyugati pártok, azok egy megszakítatlan hosszú hagyományok letéteményesei és ilyen értelemben nehéz velük szemben megfogalmazni az azonosságunkat. De én azt hiszem például, hogy a latin országok liberális pártjai vagy a Francia Szocialista Pártnak a szabadelvű szárnya, vagy a nyugatnémet Szabad Demokrata Pártnak a liberális elemei, mert vannak ott ám korporatív és egyéb elemek is, vagy akár a brit Konzervatív Pártnak a liberális elemei. Szóval ezek azok, amelyekhez közel állunk. Na most a furcsa az, hogy nem helyezkednek el ugyanannak a pontján a politikai színképnek. De azt mondani, hogy mi mondjuk egy liberális vagy konzervatív szocialista párt vagyunk, ez egy üres kijelentés volna. Ezek országról országra mást jelentenek, és tulajdonképpen Magyarországon egy illúzió azt képzelni, hogy vannak univerzális eszmei áramlatok és mozgalmak. Ezek mindig nemzeti keretek között léteznek. - A Szabad Demokraták Szövetségének kereken 2000 belépett, regisztrált tagja van. Mondjátok, nincs nehézségetek azzal, hogy az emberek az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján idegenkednek a pártba való belépéstől? Pető Iván: - Azt gondolom, hogy Magyarországon ma, és ez a ma érvényes a következő választásokig, azért nagyon érvényesül még az, hogy az elmúlt 40 évben, vagy közel 40 évben mit jelentett Magyarországon politizálni. Nagyon nagy tartózkodás van a formális politikai szervezetekbe való belépéstől. Tehát az, hogy szimpatizálnak nagyon sokan az SZDSZ-el, amit most tényleg tapasztaltam, az nem azt jelenti, hogy a taglétszám feltétlenül drámai módon megugrik. Hanem ez azt jelenti, hogy esetleg egy választáson sokan szavaznának az SZDSZ-re. Tehát nagyon sokan vannak, akik bizonytalanok, visszafordíthatónak érzik azt, ami ma Magyarországon történik, és hát nemcsak azok, akik nem lépnek be a szervezetekbe, hanem esetleg azok is, akik bent vannak, de bátrabbak. Tehát félnek, és nem kívánják a nevüket adni bizonyos dolgokhoz, de a szolidaritás vagy szimpátia, az más dolog. Solt Ottília: - Azt gondolom, hogy nem nemcsak a kockázattól félnek, vagy talán egyre kevésbé a személyes felvállalás kockázatától és megtorlásától félnek, hanem gyanús dologgá vált ez az egész politika. Vissza kell kapnia a hitelét, és ez nem lesz egy-két napos folyamat. Hogy ne legyen eleve valami ellenszenves, valami fejünk fölött egyezkedő, valami rajtunk gyakorolt, hanem velünk gyakorolt dolog a politikai tevékenység. És én józannak és egészségesnek és megfontolandónak tartom azt a reagálást, amelyik odafigyel, de nem kötelezi el magát. Az a dolgunk, hogy ezeknek az odafigyelőknek a várakozásaikat kielégítsük. Ne csalódjanak bennünk közmorálisan. Magyar Bálint: - Két dologtól kell tartózkodni ahhoz, hogy a hitelünket hosszú távon fenn tudjuk tartani. Az egyik az üres demagógia. Bármennyire is úgy tűnik, mintha ez kifizetődő lenne és ezzel előre lehetne törni. Valójában nem, arról is nem is beszélve, hogy morálisan is tarthatatlannak érezzük. Másrészt pedig a titkos alkudozások, annak a látszata, hogy ez a párt, ehhez a párthoz tartozó emberek azok mindenáron be akarnak kerülni a hatalomba, mindáron állásokat akarnak elérni, mindenáron osztozkodni akarnak és lényegében nagy morális felháborodásuk csak a tisztogatási kedvet kívánja leplezni, amivel ki kívánnak üríteni, ki kívánják üríteni az államapparátus bizonyos részét, hogy abba a saját embereiket dugják. Na most, hogy ennek a két kihívásnak, vagy vonzásnak sikeresen ellenáll az SZDSZ is, úgy érzem, hogy ennek valójában sikeresen ellenáll. Lényegében ez jelenti azt is, hogy ellenzéki pártként definiáljuk magunkat. - Nemcsak a hitelképességről, Tamás Gáspár Miklós: - Mindaz, amit Bálint elmondott nagyon fontos és valóban tapasztalható ma a magyar politikai színképen, a revansnak és a tisztogatásnak és a karriernek egy gusztustalan vágya. Ebben a versenyfutásban mi nem veszünk részt. Ez az egyik dolog, A másik dolog, hogy egy tisztán ellenzéki párt, amely nem pusztán mint pártmozgalommal áll szemben az MSZMP-vel, hanem szemben áll a rendszerrel, amelyet az MSZMP megtestesít és amelyet megteremtett. Nyilvánvaló, hogy a hitelünk szükségképpen nagy és velünk szembeni félelme sem kicsi. Az a hírünk, hogy mi vagyunk a legradikálisabb szervezet. Most ennek a vitatásába nem akarok belemenni. Csakugyan mi vagyunk, ez a hírünk, és ez egyrészt nagy népszerűséget teremt. Másrészt pedig félelmet kelt. És én azt hiszem, hogy egy szavazófülke magányában ez az igazi preferenciákban kiderülne. Különösen nem feltétlenül egy nagy taglétszámú szervezetre van szükségünk, hanem sok sok rokonszenvezőre, amely a választáson megfelelőképpen megmutatja ezt, az egyelőre kis pártot. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk megnövelni a szervezeteink taglétszámát. Én azt hiszem, hogy ezeket érdemes megnövelni. Azt hiszem, hogy érdemes a magyar honpolgároknak ezeket szervezetekhez csatlakozniuk. Élénk és érdekes belső élete van, jó a hangulata és valóban új magatartások és új eszmék észlelhetők benne. És mi várjuk azokat az embereket magunk közé, akik békésen, törvényesen, nyugodtan ugyan, de véget akarnak vetni a diktatúrának. - Köszönöm a beszélgetést a Szabad Demokraták Szövetsége vezetőségi tagjainak: Solt Ottíliának, Magyar Bálintnak, Tamás Gáspár Miklósnak és Pető Ivánnak. +++
1989. március 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Saját és több ismerősöm nevében érdeklődöm, igaz-e, hogy a traiskircheni menekült tábort már bezárták, tehát nem fogadnak magyarokat, sem más nemzetiségűeket, illetve egész Ausztria területén nem fogadnak kivándorlókat, ideiglenesen sem. Azt szeretném még megtudni, hogy Európában hol vannak menekült táborok, mely országokban és városokban, ahol befogadnák a szocialista országokból menekülőket, ideiglenesen természetesen, míg tovább mennek. És még azt szeretném megkérdezni, hogy Kanada, Ausztrália és Egyesült Államokon kívül mely országokba lehet még kivándorolni?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|