|
|
|
|
A fegyveres szolgálatot megtagadók
|
London, 1989. március 25. (BBC, Késő esti panoráma) - A fegyveres szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók soha sem voltak népszerűek semmilyen politikai rendszerben. Háború idején rendszerint bezárták és elítélték őket, mint hazaárulókat. Helyzetük azonban békeidőben sem könnyű. Kelet-Európáról van szó. 1988 előtt egyetlen Varsói Szerződéshez tartozó ország sem ismerte el törvényesen a lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadás jogát, így Kelet-Németország kivételével a katonai szolgálat semmilyen formájával kapcsolatban nem tettek engedményeket. A sorkatonai szolgálat a Varsói Szerződés minden országában kötelező jellegű. Ennek következtében a pacifisták, akik közül sokan háborúellenes szektáknak - mint például a Jehova tanúi nevű egyháznak - tagjai, gyakran súlyos börtönbüntetéseket szenvedtek el, mert megtagadták a katonai szolgálatban való részvételt. Az ellenzéki csoportok azonban az elmúlt néhány év során foglalkozni kezdtek a katonai szolgálat és a tudatos szolgálat megtagadásának kérdésével. Az ügyet legtöbb esetben fiatalok csoportjai vetették fel, akiket közvetlenül érintettek az érvényben lévő szabályok. Azonban más csoportok is egyre szélesebb körben támogatták a lelkiismeretből szolgálatot megtagadók követeléseit. Az ügyet alapvető emberi jogi kérdésnek tekintették, és különösen Lengyelországban szorgalmazták nagy lelkesedéssel. Lengyelországban négy évvel ezelőtt - Szabadság és béke néven - fiatalokból álló csoport alakult, melyet kifejezetten a szolgálatmegtagadás jogának elismertetéséért vívott harc céljából hoztak létre. Kelet-Európa politikai antimilitarizmusa mutatkozott meg a csoport által közzétett felhívásban, melyben változtatásokat követeltek a katonai eskütétel szövegében, amit a lengyel hadsereg sorkatonájának le kellett tennie. Az esküben egészen mostanáig azt fogadták meg a katonák, hogy amint a szöveg mondja: a Szovjetunió és a többi Varsói Szerződéshez tartozó szövetséges ország hadseregeivel testvéri szövetségben biztosítják a béke fenntartását. A lengyel hatóságok aggódtak a Szabadság és béke mozgalom antimilitarista tevékenységének egyre növekvő népszerűsége miatt, és kemény fellépést tanúsítottak velük szemben. Azokat az aktivistákat, akik nem voltak hajlandók a katonai esküt letenni, és akiket pacifistáknak neveztek, valamint azokat, akik teljes mértékben megtagadták a katonai szolgálattételt, súlyos börtönbüntetésre ítélték, figyelmeztetésül mások számára. A csoportot pedig elítélték Lengyelország védelmének gyengítéséért és a keleti egyoldalú leszerelés támogatásáért. Tavaly januárban azonban a lengyel kormány megváltoztatta magatartását, és bejelentette, hivatalosan felülvizsgálják a katonai eskütétel szövegét és az alternatív katonai szolgálat jogi lehetőségeit azok számára, akiket lelkiismereti meggyőződésük megakadályoz a fegyverviselésben. Júniusban hivatalosan is megerősítették a mindkét területen bevezetésre kerülő változtatásokat. A katonai fogadalomtétel szövegéből kihagyták a szövetséges hadseregekre való utalást, szabadon bocsátották azokat, akik lelkiismereti okokból tagadták meg a katonai szolgálatot, és bevezették az alternatív katonai szolgálat új formáját. Annak ellenére, hogy hivatalosan ennek ellenkezőjét állítják, semmi kétség nem fér hozzá, hogy a változtatások bevezetéséhez nagyban hozzájárult a lengyel fiatalság körében egyre növekvő antimilitarista érzület. Magyarországon is hasonló a helyzet, bár a mozgalom nem olyan erős, mint Lengyelországban, de az elmúlt néhány évben kétségkívül megnőtt a lelkiismeretiszolgálat-megtagadók száma, és az ügyet itt is a fő ellenzéki csoportok szorgalmazták. A magyar hatóságok, szemben a korábbi bebörtönzési gyakorlattal, nemrégiben szabadon engedtek minden lelkiismeretiszolgálat-megtagadót, és bejelentették azon szándékukat, hogy új törvényt vezetnek be 1989 végére a katonai szolgálatra vonatkozóan. Csehszlovákiában ezzel szemben kevéssé biztató a helyzet. Egy újonnan alakult antimilitarista csoport - "Független Béke Szövetség" - és a Charta-77 emberi jogi csoport számos alkalommal emelte fel szavát a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megatagadók védelmében. Más területeken azonban a hatóságok a régi szokásoknak megfelelően semmi jelét nem mutatják annak, hogy követik a lengyelek és magyarok példáját, és megváltoztatnák a katonai szolgálatra vonatkozó törvényeket. +++
1989. március 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Saját és több ismerősöm nevében érdeklődöm, igaz-e, hogy a traiskircheni menekült tábort már bezárták, tehát nem fogadnak magyarokat, sem más nemzetiségűeket, illetve egész Ausztria területén nem fogadnak kivándorlókat, ideiglenesen sem. Azt szeretném még megtudni, hogy Európában hol vannak menekült táborok, mely országokban és városokban, ahol befogadnák a szocialista országokból menekülőket, ideiglenesen természetesen, míg tovább mennek. És még azt szeretném megkérdezni, hogy Kanada, Ausztrália és Egyesült Államokon kívül mely országokba lehet még kivándorolni?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|