|
|
|
|
A Magyar Demokrata Fórum - 1. folyt.
|
Ha tehát mi azt hisszük, hogy az MSZMP velünk szembeni térnyerés céljából enged csupán, akkor úgy járunk, mint annak idején a nagy reformkori országgyűlésen a pozsonyi követek, akikről Kölcsey azt mondta, hogy számukra az oppozíció annyit jelent, hogy nem mindig az ellenkezőjét mondani annak, amit a kormány akar, és ebbe a taktikába végül is belebuktak volna, hogyha éppen Kölcsey vagy Wesselényi nem segítettek volna kimászni őket ebből a kátyúból. Látnunk kell, hogy az MSZMP kényszerhelyzetben tesz bizonyos lépéseket. Ha most megengedte a többpártrendszert, ebben nyilván van taktikai megfontolás is, de nemcsak az, és nekünk ezt a másik elemét kell az ő megfontolásuknak komolyan venni, hozzátéve azt is, hogy az MSZMP nem egy homogén politikai közeg és erő, hanem ezen belül ott van egy olyan reformszárny, amelyikkel való folytonos konzultáció és egyezkedés nélkül, politikai konzultációk nélkül semmiféle újonnan szervező pártnak reálisan nincs esélye arra, hogy politikai küzdőtérre lépjen. A másik aggály az a mozgalom belső életének a féltését jelenti, vagy emiatt van. Arra kell itt utalnom, hogy a napi politizálás szintjére, a taktikai csatározásokba való belebonyolódás nyilvánvaló, hogy elvileg fenyegeti azokat a nagyon magasztos eszmei célokat, amelyekről Csengey Dénes beszélt, ugyanakkor azt is tisztán kell látnunk, hogy a napi politizálás kényszerétől ebben az állapotában sem tudott megmenekülni az MDF, tehát ezt is végezte, és éppen azért nem végezte mindig kifogástalanul, mert nem jött létre az a fajta, munkamegosztás, amelyik megítélésem szerint csak egy pártszerűen szerveződő politikai csoportosulásban végezhető el, vagy jöhet létre. Tehát éppen a rossz improvizálásoknak, a felemás döntéseknek az elkerülését segítheti az, hogyha ez a kétszintű mozgalom létrejön, pontosban még nem tudjuk, hogy milyen szervezeti formában, milyen szabályzattal, hiszen éppen erre született az a határozat, hogy a következő két hónapban az elnökség ezt dolgozza ki. - Mindhármotokhoz a kérdés: többpártrendszerre készül az ország. A többpártrendszerhez több párt kell, mondaná az ember ilyen egyszerűen és értetlenül az aggodalmakkal szemben, hogy a mozgalmakból valaki nem akar pártot alapítani. - Hát, úgy gondolom, hogy valóban, miután a Demokrata Fórum a többpártrendszert eleve meghirdette, nem zárkózhat el attól, hogy támogassa a többpártrendszernek a gondolatát és ennek a működését elősegítse. Ugyanakkor itt egy időbeli tényezőről van szó, mégpedig arról, hogy ezeknek a mozgalmaknak sem anyagi feltétele, sem helysége, sem sajtója, tehát mindazok az eszközök, amivel pártot lehet szervezni, nem álltak rendelkezésre. Ellentétben az állampárttal, amelyiknek minden rendelkezésére állt és áll. Tehát ahhoz, hogy itt egy működő többpártrendszert lehessen kiépíteni, ezeknek a születő pártoknak megfelelő anyagi, szervezeti bázisának kell lenni. A másik oldalon: a magyar társadalmat ehhez elő kell készíteni. A magyar társadalom az elmúlt évtizedekben, több mint 4 évtizede és egy rövid 1856-os néhány nap kivételével ettől elszokott, indulatai a mélyben maradtak, és ezeket az indulatokat most hívta elő az idő, és az indulatok mellett ennek racionális alapjának is kell lenni, ami sajnos e pillanatban még nem tekinthető általánosnak. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy egy működő többpártrendszernek a feltételei alakuljanak ki, és ezért javasoltuk együttesen a mozgalom fenntartását és közben időt hagyva a pártot megszervezni, mert különben, ha ez hirtelen következik be, akkor látjuk a megalakult történelmi pártoknál fellépő nehézségeket, látjuk a szervezkedés határait, a generációs ellentéteket, de a generációs ellentétektől teljesen független, generációkon belüli ellentéteket és a fiatal generáción belüli ellentétet, hiszen mindenkinek tudomásul kell azt vennie, hogy a megélt, évtizedeket az emberek nem egy helyen töltötték. Egymás mellé kerülnek emberek, akik a történetben voltak, akik félretéve voltak, vagy akik más helyen, állásokban, vagy akár politikai pozíciókban töltötték ezt az időt, amitől esetleg megcsömörölve, vagy az ottani működésüket ma másképp felfogva folytatni akarják ezt a tevékenységet. - De hozzá lehet tenni ehhez még egy gondolatot. Nemcsak a szubjektív, nemcsak a szervezetekben rejlő lehetőségei nem teljesek annak, hogy pártként működjön ma egy független mozgalom, nincs meg a lehetősége a politikai intézményrendszerben, hogy pártként működjének a független mozgalmak. A Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt fellépése eloszlatott egy 30 éves hiedelmet, amely szerint, amikor az első szót, hogy párt, valaki kimondja, Magyarországon megváltozik a világ. Kiderült, hogy hiába jelentették be ezek a tradicionális pártok a működésüket, nem tudnak pártként működni. Ebben a pillanatban tudniillik nincs meg a lehetősége annak, hogy egy politikai párt a maga programjával bejusson a parlamentbe, ott pozíciókat foglaljon el, kormányra ható tényezőjévé váljon, tehát nincs meg az intézményes lehetőség arra, hogy egy politikai párt programja az kormányprogrammá változhasson. Minden párt, minden mozgalom az MSZMP számára gyártott programokat másfél éven keresztül, és a kormány számára gyártott programokat másfél éven keresztül. Jó is volt a fogantatása ennek, az MSZMP másfél év alatt lecserélte a programját és ma már 2-3 napos átfutási idővel veszi át a jobb gondolatokat a független mozgalmak és pártok programjaiból anélkül, hogy ezek a független mozgalmak és pártok egy centiméterrel közelebb jutottak volna a politikai hatalomból való részesedéshez. Na most ebben a helyzetben, ha azt mondod, hogy egy szervezet párt, akkor ebben a tájékozódás-zavaros országban hamis információt adsz. Azt mondod, azt sugalmazod, hogy itt többpártrendszer van. Itt nincs többpártrendszer, itt egypártrendszer van. - Igen, egypártrendszer, több párttal. - Még egy gondolatot el kell mondanom. Az MSZMP három jól megkülönböztethető szárnyra hasadt. A Kisgazdapárt kétfelé hasadt. A Szociáldemokrata Párt kétfelé hasadt, ha mi valami rossz gravitációnál fogva követtük volna ezt a példát, akkor az a helyzet állt volna elő, hogy pillanatnyilag nincs az országban politikai tényező, amelyik az országról, a mostani helyzetről és a jövőről tudna valamit mondani, hanem mindegyik kétszeresen saját magáról beszélne, a saját maga meghatározásával volna elfoglalva, és valóban légüres tér keletkezne. Nem titkoljuk azt sem, hogy az esély pillanata a számunkra, ha meghasadás nélkül, komoly megkülönbözés nélkül tudjuk végigcsinálni ezt az országos gyűlést, akkor azt hiszem, hogy újból komoly lépéselőnyre tettünk szert ebben a politikai versenyben, ami ma az országban folyik. - Persze másik kérdés az, hogy ezek a mélypontról politikai párttá alakult csoportok egyáltalán lesznek-e abban a helyzetben, hogy ilyen rövid idő alatt, hiszen a legközelebbi választásokra 1990-ben kerül sor, szóval ilyen rövid idő alatt valóban konkurenciaképes párttá szerveződjenek? - Kulin Ferenc! - Azt hiszem, hogy ez a kérdés nem egy országos gyűlésen dől el, és nem is dőlhet el, ez vidéken dől el. Emiatt én nagyon bizakodó vagyok, igen sokat jártam és hát jártunk mindnyájan az utóbbi hónapokban az ország minden részében, és azt tapasztaljuk, hogy noha nem túl nagy létszámú honpolgári csoportokat mozgat egyelőre semelyik alternatív szervezet, vagy alakuló párt, azért a legdinamikusabb, egy-egy község vagy kisváros életére a legnagyobb befolyással ható, értelmiségieket megmozgató szervezet a miénk és ennek már konkrét jelei láthatók a helyi ügyeknek az intézésében, a helyi tanácsoknak egy-egy vidéki Demokrata Fórum szervezettel való kapcsolatfelvételében, tanácsainak meghallgatásában, sőt sok esetben meghozott döntések visszavételében, nagyon sok példát lehetne itt sorolni. Minden okunk megvan tehát abban reménykedni, hogy a választásokig nagyon meg fognak erősödni a helyi szervezeteink, és tekintettel arra, hogy az MDF éppen az országos gyűlésen a kikiáltott, vagy meghozott alapokmánya szellemében önálló jogi személyként működteti az összes vidéki szervezetét, ezért hallatlan nagy dinamikája lesz ezeknek a helyi szervezeteknek. Én tehát bízom abban, hiszek is abban, hogy lesz befolyása, nagyon nagy befolyása lesz, és visszautalnék arra, amit az előző megszólalásomban már megtettem, hogy tudniillik a helyi erőviszonyok egy-egy alternatív szervezet és az MDF között sokkal inkább az együttműködés jeleit mutatják, semmint a csúcsokon látható rivalizálás, vetélkedés alapján erre következtetni lehetne. - Csengey Dénes, az imént azt mondtad, hogy Magyarországon változatlanul egypártrendszer van, több párt részvételével. Elképzelhetőnek tartjátok - és most mind a három véleményre kíváncsi lennék röviden - hogy a legközelebbi választásokon már változik ez a helyzet, tehát valódi többpártrendszer lesz Magyarországon? - Úgy gondolom, hogy nagyon különös választásokra van kilátás és nagyon hasonlóak ezt a választást illetően az MSZMP és a független mozgalmak érdekei. Ugyanis azt gondolom, hogy nagyon nehéz lesz elkerülni,- ha ugyan el lehet kerülni -, hogy a következő választás ne arról szóljon, és kizárólag arról, hogy MSZMP igen vagy nem. Ha erről szól a következő választás, akkor nem hoz létre tagolt politikai demokráciát, vészes konfrontációs szituációt hoz létre, mind a két oldalon a szélsőségeket juttatja pozícióba, katasztrófahelyzetet teremt. Hogy ne erről szóljon a következő választás, ezt csak úgy lehet elkerülni, ha valóban komoly súlyú, komoly létszámú, világosan megkülönböztethető programokkal fellépő pártok vesznek részt a választáson. Különös módon ez az MSZMP-nek, legalábbis az MSZMP reformszárnyának éppen úgy életbe vágó érdeke, mint ahogy minden független mozgalomnak is. Én tehát, amikor, az MSZMP a pártok szerveződését és a programok artikulálódását látszik serkenteni, nem gyanítok feltétlenül álságos jágói szándékot mögötte, hanem ezt a felismerést. Ez nem alap persze egy koalícióra még, ez egyszerűen egy felismerés, hogy itt lehetőség van éppen ezért arra, hogy valóban megállapodások szabhassák meg egy szabad és egyenlő választás feltételeit, hisz érdekek találkoznak. - Kulin Ferenc? - Én nem bizonyítható optimizmussal nézek a jövőbe. Úgy érzem, hogy ha magunkra hagynak, akkor itt két esztendőn belül megtörténhet a döntő fordulat. Hogyha bármi katasztrofális fordulat következik be Európában, vagy a világpolitikában, akkor elodázódhat, vagy véglegesen lekerülhet a napirendről ez a magyar változás, de úgy érzem, hogy most van olyan lendülete és olyan belső mechanizmusa ennek a politikai mozgásnak, ami beindult, hogy ez az öntörvényei szerint, beszámítva az MSZMP taktikázgatását is, öntörvényei szerint el fog jutni egy döntő fordulathoz. - Antall József? - Azt hiszem, hogy hármunk közül - életkoromnál fogva - én vagyok abba a korosztályba tartozó, aki már átélte a koalíciós időket tudatos ifjú fejjel, 1956 politikai eseményeit pedig közvetlen részeseként, hogy bennem élnek a leginkább a szkeptikus hajlamok, de eddig ugyanúgy, ahogy akkor, 1956-ban is, mindig nagy pesszimizmussal és nagy szkepszissel, a cselekedeteink optimisták voltak. Ha nem hittem valamiben, akkor is csináltam, ha a tisztesség úgy kívánta. Most úgy látom, hogy mindaz, ami itt bekövetkezhet, vagy bekövetkezik, az elsősorban a külpolitikai események függvénye. Ebben Amerika, a Szovjetunió viszonya, Nyugat-Európa szerepe és súlya az, ami meghatározza tulajdonképpen a mi helyzetünket. Természetesen Kína, Japán és a soksúlypontú világ helyzete a másik dolog, hogy az egész keleti tömb belső fejlődése milyen irányt vesz. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi következik be a Szovjetunióban, mi következik be Lengyelországban, hogy másik két olyan országot említsek, ahol a folyamat felgyorsulva látszik, milyen ellenirányzatok következnek be a többi népi demokráciában, akkor természetesen nem lehetünk jósok, és nem tudjuk előre meghatározni. Mindenesetre nekünk az a dolgunk, hogy feltételezzünk egy olyan világpolitikai helyzetet, amiben ezt végre lehet hajtani. Ez a feltételezett világpolitikai helyzet az hogy a nagyhatalmaknak, Európának éppúgy, mint Amerikának és a Szovjetuniónak, érdeke lehet egy olyan helyzet, amiben Magyarország egy olyan katonapolitikai, külpolitikai helyzetbe kerül, ami lehet, hogy hasonló Erdély szerepéhez Bethlen Gábor időszakában, a török és a Habsburg Birodalom közötti magyar politikai helyzetben. Sajnos sem Bethlen Gáborunk nincs, sem Bethlen Gábor-i tapasztalatunk nincs ehhez elég, de ha ezt megadja nekünk a világ, ezt az esélyt, akkor mi ezzel az eséllyel szeretnénk élni. Úgy gondolom, hogy ez az eséllyel való élés a kötelességünk, mert ha úgy vallunk kudarcot - és erre utaltam felszólalásomban -, hogy megbukik a kísérletünk, mert nem hagyják, hogy végrehajtsuk, akkor ez egy szomorú történelmi esemény lesz, nemcsak nekünk, de azoknak, akik bennünket ebben megbuktatnak is, mert kilábolni az utánunk következő feltételezett elnyomók sem fognak tudni ebből a helyzetből, de hogyha mi magunk nem vagyunk képesek egy olyan politikai erőt képezni, és egy olyan józan, a világpolitikai helyzetnek, a magyarság vágyainak, a magyar nép óhajainak megfelelő politikai erőt nem tudunk teremteni megfelelő súllyal, megfelelő metodikával, akkor az számunkra lesz szégyen. És akkor a történelem szégyenpadján lesz a helyünk. Ennek az elkerülése lenne a mi dolgunk, mert még szépen elbukni is jobb, mint úgy elbukni egy kísérlettel, hogy mi magunk teremtettük meg ennek a feltételeit, és ezért fejeztem be azzal a felszólalásomat, hogy ha nem vagyunk képesek megteremteni a nemzeti egységet, és ennek a feltételeit a magatartásunkkal, akkor Rákosi Mátyás szalámi taktikáját, a csináld magad! mozgalom keretében mi magunk fogjuk megvalósítani. - Abban a reményben, hogy ez, tehát hogy a magyar demokratikus mozgalmak saját magukat számolják fel, nem következik be, köszönöm meg a beszélgetést Antall Józsefnek, Kulin Ferencnek és Csengey Dénesnek, hallgatóinknak pedig a figyelmet. +++
1989. március 18., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kívánok! Saját és több ismerősöm nevében érdeklődöm, igaz-e, hogy a traiskircheni menekült tábort már bezárták, tehát nem fogadnak magyarokat, sem más nemzetiségűeket, illetve egész Ausztria területén nem fogadnak kivándorlókat, ideiglenesen sem. Azt szeretném még megtudni, hogy Európában hol vannak menekült táborok, mely országokban és városokban, ahol befogadnák a szocialista országokból menekülőket, ideiglenesen természetesen, míg tovább mennek. És még azt szeretném megkérdezni, hogy Kanada, Ausztrália és Egyesült Államokon kívül mely országokba lehet még kivándorolni?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|