|
|
|
|
|
|
|
|
Képviselő visszahívás (SZER, Magyar Híradó)
Ebben az
országban mindent el lehet sumákolni - mondta néhány héttel ezelőtt
Wachsler Tamás, azoknak a fideszeseknek egyike, akik Vida Miklós
képviselő visszahívását kezdeményezték. Arra a kérdésre válaszolt,
hogy véleménye szerint kiírják-e a szavazást, miután
összegyűjtötték az ehhez szükséges aláírásokat. Akkor úgy gondoltam
túloz, ma félek, hogy igaza van.
Lassan egy hónapja annak, hogy a Fidesz december 21-én átadta a
VIII. kerületi Népfront munkatársának a listákat. Azóta még mindig
csak ott tartanak, hogy ellenőrzik a listákat és találgatják, mit
kellene csinálni?
|
|
|
|
|
|
|
A Magyarország cikke
|
München, 1989. január 11. (SZER, Magyar Híradó) - Témánk a Magyarország című lap ez évi első számának Emberiességi okokból című cikkéhez kapcsolódik. Az előzmény: Grósz főtitkár többször kijelentette, hogy annak idején Nagy Imre írta alá a kivégzettek jeltelen sírba temetésének törvényét. A Magyarország cikke nyilvánosságra hoz most egy Nagy Imre által 1954-ben aláírt titkos záradékot, amely egy 1896-ban kelt törvénynek és egy 1912-ben hozott rendeletnek a szellemét követve arról rendelkezik, hogy a halálra ítélt és kivégzett személyek holtteste bizonyos esetekben nem adható ki. Viszont: az a rendelkezés - és egyébként ez is benne van a Magyarország cikkében -, amely szerint a kivégzett személy sírját megjelölni nem szabad, 1955. december 29-ikén kelt. Ezt a dokumentumot a hetilap nem közli, és a rendelet aláírójának nevét sem. De azt mindenki tudja, hogy akkor Nagy Imre már rég nem volt a hatalomban, a miniszterelnök pedig Hegedűs András volt. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik tagja, Fónay Jenő éppen Münchenben tartózkodik. Őt kérdezte erről a témáról Zsillé Zoltán kollégám. A beszélgetésből most rövidebb részletet hallanak, a teljes interjút a hét végén közöljük a Hazai napló műsorában. - A cikkről, és annak értékeléséről olyan valakit kérdezek, akit egy hajszál választott el attól, hogy ebbe a 301-es parcellába kerüljön maga is: Fónay Jenővel, akit 1956 után halálra ítéltek, majd végül is az ítéletet életfogytiglani büntetésre változtatták. Azt kérdezném tőled, Fónay Jenő, hogyan értékeled ezt a cikket, és azt a kísérletet, hogy valamiképpen a rendezetlenséget egy Nagy Imrerendeletre vezessék vissza? - Ha csak cikkről akarok beszélni, akkor még érni kell a véleménynek, amely majd a végén leülepszik. Az azonban mindenképpen nagyon kellemetlenül érintett, ahogy Pálfy József lapjában, a Magyarországban - az 1989 év első Magyarországában - megjelenhetett e cikk, és így jelent meg. Valami olyasmit éreztem, hogy ez a mai helyzetben cinikus. Pont akkor betenni egy ilyen cikket, amikor a kegyeletről fél éve beszélünk. Komoly eredményeket értünk el. Miniszterelnökünk, vagy a főtitkár kijelentései, ígéretei lassan kezdenek valóra válni. Ha ez a cikk csak azt akarja elérni a magyar nép előtt, hogy lám: 32 évig nem csináltunk semmit - ez Nagy Imre rendelete - akkor körülbelül úgy tudom értékelni, mint azt a New York-i kijelentést, azt a New York-i visszakérdezést, amikor a Grósz miniszterelnök úr visszakérdezett: "melyik Nagy Imrét akarják önök rehabilitálni?" Azt is meg kell mondani, hogy ez azért - még ha közelmúlt is - de már múlt. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
(FÉRFIHANG) Jóestét kívánok. Nagyon szépen megkérem önöket, hogy ha egy mód van rá, levélben legyenek olyan kedvesek megküldeni Király Zoltán képviselő elvtárs, illetve bocsánat, ur, cimét, telefonszámát, vagy egyiket vagy a másikat. Szabó Pál vagyok, Budapest, 1119 Hadak útja 4.6. emelet, 57. 82 3644-es telefonszám. Nagyon szépen kérem Király Zoltán urnák a cimét, esetlegesen telefonszámát. Nagyon szépen köszönöm, viszonthallásra.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|