Rendszerváltás és az MTI

	Örményországi változások
München, 1989. január 18. (SZER, A mai nap) - Az elhangzott hírhez kapcsolódik Kézdy Pál összefoglalója az örményországi helyzetről. Felolvassuk írását. - Rizskov szovjet miniszterelnök, aki a Politikai Bizottság különleges csoportjának élén irányítja a december 7-i földrengésből adódó rendkívüli teendők elvégzését, maga is részt vett Jerevánban az örmény párt Központi Bizottságának ülésén. Az örmény párt Politikai Bizottsága az SZKP Központi Bizottsága december 15-iki rendelete értelmében felülvizsgálta vezető beosztású tagjainak tevékenységét. Tavaly február óta követelik az örmények, hogy az 1923-ban a mohamedán Azerbajdzsánhoz csatolt es jelenleg is túlnyomóan keresztény örmények által lakott Karabah-hegyvidéket adjak vissza Örményországnak. Mintegy 80 személy vesztette életét a csaknem egy éve tartó utcai zavargások és erőszakosságok következtében a két Kaukázuson túli szovjet tagköztársaságban. A Kreml elutasította az örmények követelését és legutóbb úgy döntött, hogy közvetlen moszkvai Közigazgatás alá helyezi a vitatott területet. Az SZKB Központi Bizottsága említett rendelete előírta az örmény az azerbajdzsáni párt vezetésének, hogy vizsgálja ki a párt, az állami és a gazdasági vezetők tevékenységét, vonja felelősségre azokat, akik az etnikai viszálykodás során nem a törvényeknek megfelelően jártak el. A Pravda szerint számos magas beosztású örmény hivatalos személy is hozzájárult határozatlanságával a nemzeti viszály kiéleződéséhez. A központi pártlap célzott arra is, hogy ezek a vezetők maguk is támogathatták azokat, akik hegyi-Karabah visszacsatolását követelték. 68 örmény vezető részesült pártbüntetésben a jereváni Politikai Bizottság részéről, 13 vezetőt pedig kizártak a pártból. Ezen túlmenően elbocsátottak állásából 36 vezető párt, állami, rendőrségi és gazdasági vezetőt. Az örmény Politikai Bizottság azt vetette a szemükre, hogy határozatlanságukkal, passzivitásukkal és gondatlanságukkal lehetővé tették a nemzeti viszálykodás kiéleződését, és a belső állapotok destabilizálását a Szovjetunió déli területein. A Pravda arról is említést tett, hogy egyes felelősségre vont vezetők fenyegetéshez és zsaroláshoz is folyamodtak és ezzel megszegték az állampolgárok alkotmányos jogait. Azt, hogy konkrétan mi is történt, a moszkvai pártlap nem részletezte. Az örmény párt Politikai Bizottsága Sztyepanabanszk és Idzsebanszk(?) területi, helyi pártvezetőit azzal vádolta, hogy határozatlan politikai magatartásukkal számos ember halálát okozták és hozzájárultak a nemzetiségi lakosság tömeges elmeneküléséhez. Nyilvános pártfigyelmeztetésben részesült az örmény oktatási miniszter is, amiért nem hozott megfelelő intézkedéseket a rend fenntartására az egyetemeken. A jereváni pártvezetés felhatalmazta a helyi pártbizottságokat, hogy büntessék meg azokat a párttagokat, akik részt vesznek a szélsőséges nemzeti indulatok felszítására alkalmas tevékenységben. Az örmény miniszterelnököt, a 65 éves Szarkiszjant is nyugdíjazták és Vlagyimir Markarjansz került az örmény kormány élére. Azerbajdzsánban is felelősségre vontak több mint 2500 vezetőt. Rizskov miniszterelnök a televízióban mondott beszédében azt hangoztatta, hogy Karabah-hegyvidék moszkvai közigazgatás alá helyezése gyakorlatilag eltávolítja a nemzeti viszály alapvető okait. Ez a döntés egyformán szolgálja Örményország és Azerbajdzsán érdekeit és az egyik fél számára sem jelent győzelmet, vagy vereséget. Tévedés viszont azt feltételezni, hogy a normalizálódás automatikusan bekövetkezhet felülről hozott intézkedésekkel - tette hozzá Rizskov, aki ismét kemény szavakkal ítélte el a Karabah Bizottságot, amelynek tagjait a hatóságok csaknem kivétel nélkül őrizetbe vették. +++ 1989. január 18., szerda
Vissza »