Rendszerváltás és az MTI

	Mibe kerül a Munkásőrség?
München, 1989. január 16. (SZER, Világhíradó) - A kormánynak nincs elég pénze a szegényekre. Másokra azért persze van, például több mint 1 milliárdja a Munkásőrségre. Zsille Zoltán kommentárja következik: - A nyíltság szellemében folyik hónapok óta a vita arról, hogy mibe kerülnek a fegyveres testületek az országnak, és hogy - jellegzetesen puhány, civil már a kérdés felvetése is - a horribilis és növekvő adósságteher mellett, a költségvetési hiány, eladósodás csökkentésének módozatai között nem kellene-e fontolóra venni az erőszakszervezetekre fordított állami kiadások csökkentését is: a belügyi, a honvédelmi tárcáét és a Munkásőrségét. E jellegzetesen durva, civil támadások nem kímélték egyik testületet sem, de a legmesszebbre a Munkásőrséggel szemben merészkedtek. Egyes szélsőséges álláspontok szerint meg kellene szüntetni ezt a pufajkás Kádár-huszárságot. Úgyhogy, szorult helyzetét látva, a pártatlan és nyílt újságírás olyan bajnokai siettek védelmére, mint például a legszívesebben kék színekben szereplő Szabó László, akinek kékje nem a környezetvédelemé, és nem is a mesebeli boldogság madarának kékje, hanem a rendőrség meseautójának színe. Módot adott arra, hogy megszólalhasson a civil bagázs mellett a másik fél is a sajtó nyilvánossága előtt, és szokatlan, védekező szerepben előadhassa érveit, a munkáshatalom mellett önmagát védelmezze. Persze csak a hely, a sajtónyilvánosság volt szokatlan, ahol korábban nem kényszerültek munkásőrparancsnokok az olyan csekélységekről vallani, mint az az 1 milliárd és még valamennyi forint, amely minimális összegbe - ahogy a főparancsnok értékelte - évente ez a testület kerül. Korábban elég volt a munkáshatalmat, a néphatalmat, a pártot védelmezni éjszakánként, no meg hétvégeken a különböző politikai intézmények előtt, olyankor, amikor a rendőr pihen; mert a munkásőr szabadidejében dolgozik. Míg a rendőr pénzért gyakorolja a szakmáját, az erőszakot, a munkásőr önként és dalolva - ahogy nótájuk is mondja: Nem vagyunk mi cifra úri hadsereg. Ez Kádár János olcsójános hadserege, egy év alatt egy munkásőr annyiba kerül, amibe egy rendőr három hét alatt kerülne. Emígy kénytelen önmagát védelmezni tehát ez a párthadsereg, vagy társadalmi szervezet, vagy állami intézmény, amelynek korábban elég volt a pártot védelmeznie; amely persze ugyanaz, ahogy egy megyei párttitkártól halljuk, mert aki a pártot támadja, az a Munkásőrséget is, és megfordítva. Még akkor is,, ha a pártban is akadnak olyan erők, amelyek le akarják járatni a több, mint 40 év alatt elért eredményeket. A Munkásőrség végül is nyereséges ágazat, mert az elmúlt 5 évben 5 milliárddal gyarapodott a vagyona, és ebből csak 1 milliárd származott az államtól. Különben is kérdéses a gebinben gazdálkodó, azaz szocialista önelszámolással működő államokban, hogy milyen tevékenységet mely rovatban helyes elszámolni. Nemrég derült ki civileknek gondolt üzemekről, hogy mindig is hadicélúak voltak. Ugyanígy azt a 2 millió órát, amelyet a Munkásőrség tagjai áldoztak a köz javára, talán helyes volna a szociális és egészségügyi rovat kiadásai között elkönyvelni, hiszen voltaképpen a szabad levegőn végzett egészséges lobbytevékenységről van szó, amelynek a családsegítő szolgálatban is jelentősége van. Amíg tüntetéseket vernek szét, vagy menekülőket üldöznek az elvtársak, addig se otthon, vagy a kocsmában lövöldöznek férfiasan. Az is kiderült a vitában, hogy ez nem a párt hadserege, a párttagok száma ugyan 79 százalék, de ilyen alapon akár a parlamentet is tekinthetnénk párthadseregnek a maga 75 százalékával. Ez egy társadalmi szervezet, mondhatnánk alternatív szervezet. Ahogy a főparancsok fogalmazza: egy alternatívája van, a szocializmus. Sőt másként gondolkodó szervezet is, mert gondolkodunk is - folytatja a főparancsnok -,mert sokan mondják közülünk: miért nem lépünk fel? Mert előbb meg kell gondolnunk, hogy miért és hogy lépjünk fel - ez a válasz. Ha kis fantáziával továbbgondoljuk a mondottakat, világossá válik a Munkásőrség népgazdasági szerepe. Az, hogy bár a 2 millió órából egyharmad a munkaidőből származik, és hogy a fennmaradó kétharmadot mások arra fordítják, hogy dolgozzanak, de a Munkásőrség mestersége, az erőszak, az emberek életének megrövidítésére alkalmas tevékenység végül is hozzájárul az egy főre - hála őnekik is, egyre kevesebb főre - eső nemzeti jövedelem arányos növekedéséhez. Amiből - ha rajtuk múlik - méltóképpen részesülnek továbbra is. A lakosság másban reménykedik. +++ 1989. január 16., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »