Rendszerváltás és az MTI

	Hogyan tovább, magyar sport? (1. rész)
1989. január 16. hétfő (MTI) - Hétfőn az ÁISH-ban találkoztak egymással a sporthivatal vezetői és a tizenkét kiemelt sportegyesület elnökei. (Már az is a magyar sport sajátos, tulzottan központositott szerkezetét mutatja, hogy a fent emlitett, tucatnyi klub kétharmada fővárosi.) Erre a találkozóra a sajtó képviselői is hivatalosak voltak. Megnyitójában Debreczeni János, az ÁISH Közgazdasági Főosztályának vezetője kiemelte, hogy egy konzultáció-sorozat első állomásának szánták ezt a hétfői ,,randevut,,. A cél a sportvezetés és az egyesületek között kétségkivül meglévő feszültségek, a kölcsönös gyanakvás feloldása. A mai helyzet fő jellemzője - a főosztályvezető szerint - a magyar sport erőteljes differenciálódása. Sportágak, egyesületek értékelődnek fel vagy - s ez a gyakoribb - le. Csakis elvi alapokon nyugvó sportpolitikával lehet rendet teremteni ebben a kusza helyzetben. Pongrácz Antal, az ÁISH általános elnökhelyettese azt hangsulyozta, hogy e tanácskozásnak kettős célja van: véleményeket hallani a sportgazdaság mai állapotáról, egyuttal párbeszédet folytatni a klubok képviselőivel. Az elnökhelyettes történelmi áttekintéséből kiderült, hogy a sportfinanszirozás rendszere 1968-tól husz éven át változatlan volt, az ugynevezett több csatornás központi elosztás érvényesült. Manapság azonban a klubok mögött álló támogató vállalatok vagy ágazatok nem tudják és nem is akarják vállalni az anyagi terhek többségét, noha az egyesületek ,,vállalatfüggősége,, még ma is meglehetősen erős. Az ÁISH két javaslatot terjesztett a kormányzat elé: az állam legalább a sportlétesitmények fenntartását vállalja, s az ehhez szükséges 4,2 milliárd forint előteremtése érdekében szedjen be sportfejlesztési hozzájárulást a vállalatoktól; vagy pedig továbbra is tartsák fenn a ,,több lábon álló,, finanszirozási modellt. Mivel a vállalatokat további adóterhekkel sujtani már lehetetlen, a második változat maradt meg egyetlen realitásként. Az idén a magyar sport céljaira forditandó mintegy 10 millió forint 40 százaléka állami pénzekből, 50 százaléka vállalati támogatásból, 10 százaléka pedig a klubok saját gazdasági tevékenységéből származik - az előrejelzések szerint. (folyt.köv.) 1989. január 16., hétfő 17:51
Vissza »

	Hogyan tovább, magyar sport? (2. rész)
Pongrácz Antal a sporthivatal által elért eredmények között emlitette, hogy erre az évre már valamennyi sportszer a nulla forgalmiadós sávba került; elérték a kormányzatnál, hogy az ajándékba adott külföldi sportszerek vámmentesen kerülhettek be az országba; megvalósithatták a jutalmak, fizetések bruttósitását; a sportolók, edzők külföldi munkavállalása szinte korlátlanná vált. Elhangzott: a tavalyi 3,6 milliárd forinttal szemben idén 4,3 milliárd forintot fordit az állam sportcélu beruházásra. Mig 1986-ban 133, 1987-ben 113, tavaly 123 millió forintot kaptak az ÁISH-tól a kiemelt nagyegyesületek, ebben az évben ez az összeg 160-170 millió forintot ér el. Csattanóként Pongrácz Antal bejelentette, hogy, átérezve az egyesületi ,,életben maradás,, nehézségeit, a sporthivatal a saját fenntartásához szükséges költségekből 15 millió forintot elkülönit - ahogy fogalmazott - ,,a magyar sport élenjáró mühelyeinek támogatására,,. Ezt az összeget pályázat utján osztják szét a jelentkezők között. A hozzászólások sorát Pazár Sándor, a Bp. Spartacus elnöke nyitotta meg. ,,Kesergőjének,, legfőbb pontjai: a bázisvállalatok és -szövetkezetek többnyire nem utalják át az egyesületek sportolóinak fizetését; a szövetségek a csapatsportágakban tul sok korosztályos együttes inditására kötelezik a klubokat; a diáksport semmit sem fog megoldani az élsport utánpótlás-gondjaiból. Ujj Attiláné, a Vasas elnökhelyettese rámutatott: hiába tartoznak a nulla kulcsos adósávba a minőségi sportszerek, ha azok ugyanakkor szabadárasak, és csillagászati összegekbe kerülnek Egyetértett azzal, hogy vállalkozniuk kell a kluboknak, ez azonban tőke hiányában szinte lehetetlen. (folyt. köv.) 1989. január 16., hétfő 18:07
Vissza »

	Hogyan tovább, magyar sport? (3. rész)
Szabó Tibor, a Bp. Honvéd ügyvezető elnöke elkeseredetten tette fel a kérdést: hogyan lehet egy klub jövőjét tervezni, ha az ehhez szükséges információkat az egyesületi vezetők is csak az ujságokból tudják meg? Szót ejtett a szerződéskötésekről is, mondván: ma már a sportolók olyan pontokat foglaltatnak bele a megállapodásokba, amelyekre egyszerüen lehetetlen garanciát vállalni. Helytelenitette, hogy a szövetségek reklámszerződéseket köthetnek a világklasszis sportolókkal anélkül, hogy azok munkaadóival, klubbjaikkal is tárgyalnának. Igy reklámszempontból az egyesület számára már el is veszett egy Fábián László, egy Martinek János vagy egy Gyulai Zsolt. Kis Imre, a Csepel elnöke - kollégáival ellentétben - nem igényelte az ilyen és ehhez hasonló találkozókat. Arra hivatkozott, hogy ,,végre önállóak vagyunk, dolgozzunk is önállóan ,,. Hozzátette még, hogy hiába zárta pozitiv pénzügyi mérleggel a tavalyi évet a Csepel, náluk is komoly anyagi gondok vannak, mivel hihetetlen magasságokba szökött a sportolók ára.+++ 1989. január 16., hétfő 18:13
Vissza »