Rendszerváltás és az MTI

	Új szakasz az európai együttműködésben (3. rész)
A nyugati országok elégedetten nyugtázták, hogy a szocialista államok elismerik az együttműködés fontosságát az emberi jogi és a humanitárius ügyekben, s hogy ilyenfajta belső ügyeikben haladás tapasztalható. Ez tette lehetővé annak a javaslatnak az elfogadását, hogy a emberi vetület témáiról tervezett három nemzetközi konferencia közül az egyiket 1991-ben Moszkvában tartsák meg. Az utótalálkozón gazdag rendezvény-programról határoztak, amely összesen tíz tanácskozásból áll, s háromnak a megrendezésére szocialista országok kaptak jogot. (Az említett moszkvai konferencián kívül Szófiában környezetvédelmi, Krakkóban pedig kulturális értekezletet tartanak.) Ez lényeges fejlemény, mert a madridi és a bécsi utótalálkozó közötti időszakban csak egy rendezvényt tartottak szocialista országban, a budapesti Kulturális Fórumot. A magyar küldöttség mindvégig tevékeny, kezdeményezőkész munkát végzett a bécsi találkozón. Részt vett a nemzetiségi jogokra vonatkozó javaslat kidolgozásában, elsőként csatlakozott az európai kulturális örökségről tartandó krakkói tanácskozás megrendezésének gondolatához, szerepet vállalt a záródokumentum olyan részeinek megszövegezésében, amelyek például a vízumkérelmek elbírálási határidejére, a kulturális együttműködés teendőire vagy a gazdasági döntőbíráskodásra vonatkoznak. A tanácskozás folyamán sokszor voltak fennakadások, zavaró ,,közjátékok,,. Többször hátráltatták a munkát NATO-országok közötti ellentétek: héteken át vitázott az amerikai és a francia fél arról, hogy milyen legyen a kapcsolat a ,,huszonhármak,, tervezett tárgyalásai és a ,,harmincötök,, párhuzamos bizalomerősítési értekezlete között, a VSZ-NATO tárgyalások mandátumának elfogadását pedig két másik NATO-tagállam, Törökország és Görögország ellentéte késleltette. A román küldöttség szinte a találkozó végéig megkérdőjelezte a záródokumentum olyan rendelkezéseit, amelyekben a résztvevők többsége vagy az összes többi állam már megegyezett. A huzavonák miatt a megbeszélések végül 26 és fél hónap után is némi ,,időzavarba,, jutottak: az utolsó napokban mind a ,,huszonhármak,, tárgyalásán, mind az utótalálkozó plenáris ülésén ,,megállították az órákat,,, hogy formálisan tartani tudják a befejezés eredeti határidejét. De ,,minden jó, ha a vége jó,,. Az utótalálkozó részvevői vasárnap közmegegyezéssel elfogadták a záródokumentumot, s ezzel kormányuk nevében kötelezettséget vállaltak rendelkezéseinek végrehajtására is. Sebestyén Tibor (Bécs), MTI-Panoráma 1989. január 16., hétfő 17:17
Vissza » Folytatásokkal »