|
|
 |
|
 |
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 3. folyt.
|
Mik azok a produktumok, amelyek nyugodtan eladhatók jó
haszonnal, vagy marketinggel, piackutatással melyek azok, amelyekkel
meg tudunk jelenni a nyugati piacon. Ez már nem passzol, ez már nem
illik bele. Sem a földművelésügy, sem más tárcáknak az
elképzeléseibe és így jött az ötlet, hogy erre a célra párhuzamosan
az átalakulással a nagy elképzelések kialakítására létrehozunk egy
stábot.
- Ön említette, hogy elmúltak már azok az idők, amikor itt
pártfegyelem alapján dolgoztak volna a miniszterek és a meghallgatás
során többször hangsúlyozta, hogy ebben, vagy abban a
részletkérdésben mások az elképzelései, mint Nagy Ferencnek, akivel
egyébként egy pártban van. És nekem az volt a benyomásom, hogy ön
különösen a privatizáció kérdésében radikálisabb elven van. Ezt jól
látom?
- Igen. Minden bizonnyal. Ez az oldalam, az egész választási
kampányban úgy reflektorfényben volt. Én, aki eléggé béketűrő ember
vagyok, de a tulajdonkérdésben én vagyok legradikálisabb a Független
Kisgazdapártnál, így a földügyben, a polgári javak megítélése
tekintetében ugyanaz a véleményem, mert nem tudnék egy igazságot
képviselni, ha másként bírálnám el a vidéknek, a parasztságnak a
jogsérétését, mint a városi emberét.
Én nem adnék senkinek sem ingyen földet. Létrehozunk egy
földapot, hitellel, ha úgy tetszik támogatással segítsük meg azokat,
akiknek nem volt földjük és mezőgazdasággal akarnak foglalkozni.
Majdnem ugyanaz, de mégsem, mert tulajdonképpen igazából az ember
saját vagyonszerzése lesz kielégítve akkor, ha neki kedvezményt,
hitelt, netán a földalapból pénzt adunk, hogy vásárolhasson
tulajdont. Ez már igazán tulajdonosi szemlélet, akkor kijön a
gazdaoldala, ami az övé, amiért megdolgozik, amit megvásárolt. Én
innét közelítem meg ezt a kérdést, engedtessék meg, hogy ebben az
értelemben saját véleményem legyen. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|