|
|
 |
|
 |
A röplabdát szeretni kell (1. rész)
|
1989. január 15. vasárnap (MTI) - Az idősebb szurkolók még
bizonyára emlékeznek egy magas, szőke töplabdázónőre, aki kitűnő
ütéseivel nemcsak az országot, hanem Európát is elkápráztatta. A
NIM, majd a Vasas játékosaként három olimpián, négy világbajnokságon
és öt Európa-bajnokságon szerepelt.
Bánhegyi Emilné Radó Luciáról (40) van szó, akinek eredményeit
felsorolni is hosszadalmas: pályafutását két olimpiai negyedik
(1976, 1980 ) és egy ötödik hely (1972), a vb-ken elért egy-egy
negyedik (1970) és hatodik (1974) helyezés, valamint EB-ken egy
ezüst- (1975) és két bronzérem (1977, 1981) fémjelzi. A
válogatottban 1964-től 1983 áprilisáig 364 alkalommal játszott. A
NIM szineiben 1969 és 1981 között 11-szeres bajnok, 1973-ban
BEK-győztes.
A magyar női röplabdázás helyzetét tekintve egyelőre csak álom
egy ilyen eredménylista, hiszen a legutóbbi, 1987-es
kontinenstalálkozón a válogatott a 10. helyen végzett...
Ha a labdarúgásban volt magyar aranycsapat, az 1970-es évek női
röplabda-válogatottja is az. S hogy miért nincs ma az európai
élmezőnybe tartozó magyar válogatott, többek között erről beszélt a
szabadságra Budapestre érkezett egykori játékos az MTI
munkatársának.
- Már ötödik éve Franciaországban élek, ezért nincs közelebbi
kapcsolatom a magyar röplabdával - mondta Bánhegyiné. - Amikor
szabadságra hazaérkezem, akkor tudok eljárni mérkőzésekre. Itt
tartózkodásom idején a Vasasban edzek, igy kapok képet az itthoni
helyzetről. Ugy érzem, a mai fiatalok nem szeretik eléggé
sportágukat, tehernek érzik a gyakorlást, a játékot. Nem tesznek meg
mindent a siker érdekében, s a vereségek után nem gondolkoznak el:
hogyan lehetne jobb. Azt hiszem, ,,tiszta lappal,, ujra kellene
szervezni a sportágat. Játszani nem kötelező, de aki vállalja, az
tegyen is meg mindent a siker érdekében. Példaként emlithetem saját
csapatomat, ahol mindenki a munka mellett röplabdázik.
Meséljen a francia röplabdázásról, mostani életéről
- Kezdetben két évig a Lille csapatában, s harmadik éve
Marignane-ban játszom. Ez alatt négyszer nyertük meg a másodosztályú
bajnokságot, az idén pedig már egy osztállyal feljebb szerepelünk. A
csapatban mindenki 30 év körüli, családanya, s munka után is örömmel
jön le a heti kétszeri másfél órás edzésre. A mérkőzéseket a
hétvégeken játsszuk. (folyt.köv.)
1989. január 15., vasárnap 11:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|