Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 14.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Független és szamizdat kiadók megbeszélése (BBC)

Tudósítónk jelenti: - A kiadók egy sor független lapot és folyóiratot képviseltek. Ezek a Reform című vállalkozástól - amelyben a párt is részvényes - a Beszélő című mindvégig illegálisan megjelenő szamizdat folyóiratig terjedtek. Elutasították azt a javaslatot, hogy közös munkabizottságot hozzanak létre, és ehelyett úgy döntöttek, hogy havonként egyszer tájékoztató találkozót tartanak a közös problémák és kérdések megbeszélésére.

Ellentétek az MSZMP-n belül

(Vadász János)
München, 1989. január 30. (SZER, Szerkesztők fóruma) - A jövő hét
péntekén február 10-én tart ülést - legalábbis megkezdi ülését - az
MSZMP Központi Bizottsága. Eléggé egyértelmű, hogy mi váltotta ki a
menetrendtől eltérő összehívását. Most csak a főbb mozzanatokat
foglalom röviden össze.
    
    Az elmúlt szombaton Pozsgay Imre a budapesti rádióban közölte a
Központi Bizottság által életre hívott történész albizottság -
hozzáteszem: ez nem egy tudományos, hanem egy párttestület - arra a
véleményre jutott, hogy ami 1956-ban történt népfelkelés volt, nem
pedig ellenforradalom.'
    
    Ezzel egy időben a Politikai Bizottság egyik másik tagja: Berecz
János is mondott egy beszédet, amelyben elhangzott az a
megállapítás, hogy idézem: "A párt jelenleg még nem igen alkalmas a
reformidőszak irányítására."
    
    Grósz Károly, aki e kijelentések elhangzásakor a világgazdasági
fórum vendégeként Davosban tartózkodott, a Svájcból hazatérő
repülőgép fedélzetén sietett interjút adni. A pártfőtitkár
elhatárolta magát Pozsgay kijelentésétől, sőt: közvetve kétségbe
vonta a történész albizottság munkájának hitelességét is. Továbbá:
Grósz szerint politikai különbségek lépnek fel a pártvezetésen
belül, ami egyik oka annak, hogy a tavaly májusi pártértekezlet óta
romlanak a reformprogram végrehajtásának feltételei. Tehát
lényegében azóta, amióta ő a párt főtitkára.
    
    Végül Grósz sürgette, hogy a párt Központi Bizottsága öntsön tiszta
vizet a pohárba, próbálkozzék egy új vezetéssel, amennyiben úgy
látja, hogy a főtitkár, a titkárok vagy a Politikai Bizottság a mai
helyzetben a feladatát nem tudja betölteni -, és nyomban ezt
követően jelentették be, hogy a jövő héten összeül a Központi
Bizottság. Vagyis a hatalmi harc nyílt formában lép fel a magát
vezetőnek nevező pártvezetésén belül, - mi több: a jelek szerint a
harc a jövő héten kenyértörésre kerül.
    
    Tehát, nem volt nehéz a témaválasztásunk az e heti szerkesztők
fórumán. A beszélgetés résztvevői Budapestről: Tamás Gáspár Miklós
filozófus, a hazai ellenzék ismert személyisége. Itt a müncheni
stúdióban pedig Lengyel Szaniszló kollégám.
    
    A hatalmi harcot Pozsgaynak 56-ra vonatkozó kijelentése robbantotta
ki. A magát "vezető erőnek" nevező hatalmi csoport tehát a maga
kebelén belül azon tusakodik, hogyan értékeljen egy történelmi
eseményt, amely több mint 32 evvel ezelőtt történt. Tehát
tulajdonképpen két kérdésem van. Az egyik: nem azt bizonyítja ez,
hogy ez a csoport teljesen alkalmatlan bármiféle vezető szerepre? -
függetlenül attól, hogy erre van bármilyen jogcíme, vagy nincs?
    
    És a másik: hogy a sokat emlegetett destabilizálódás, amivel a
hatalom egy idő óta rémítgeti a társadalmat -, nem éppen a hatalmi
csoporttól indul ki?
    
    Tamás Gáspár Miklós: Én azt gondolom, hogy bárki, a párt vezető
testületeiben helyet foglaló államférfiak vagy köztisztviselők vagy
bürokraták egyéni képességei - nem különösebben számítanak. Tehát
az a kérdés, hogy ez a csoport alkalmas-e arra, hogy betöltse a
rendszer alapelvei által rábízott vezető szerepet - ez nem a
személyi képességek függvénye. Igen szerény képességű diktátorok is
betöltöttek hasonló funkciókat, és azt hiszem, hogy a jelenlegi
magyar Politikai Bizottság, vagy a KB titkárságának általános
szellemi színvonala kétségkívül megüt legalább egy vármegyei nívót,
és nem ez lesz az oka annak,'hogy a párt jövendő politikai
funkciója megváltozik.
    
    A változásnak több ismert oka van, amire nem szeretnék kitérni, de
a napokban felszínre került ellentétek rávilágítanak a probléma
néhány fontos vonatkozására. Jelesül arra, amit régóta tapasztal
mindenki Magyarországon, hogy egy olyan párt, amely magát - ugyan
csökkenő hévvel, de azért nagyjából változatlanul - egy forradalmi
ideológiával legitimálja. Már hosszú idő óta semmi egyéb, mint a
"status quo"-nak, és a kisebbik rossznak a pártja.
    
    De Kádár János még hatalmon volt, amikor kijelentette, hogy
Magyarországon valamiféle történelmi, baleset, balszerencse folytán
van egypártrendszer, és hát - hogyha nem akarunk nagy zűrt: ebbe
bele kell nyugodnunk. Namost nyilvánvaló, hogy miután Kádár is
távozott, - aki minden tragikus bűnével együtt mégis csak egy
személyiség volt - nyilvánvaló, hogy zavart, és profil nélküli
politikusok vették át tőle a vezetést.
    
    Elsősorban ugye Grósz Károly, aki azáltal lehetett a párt vezetője,
hogy fordított egyet a köpönyegén. Namost ezt a köpenyeget többször
fordítgatta erre meg arra, és most - nyilvánvalóan először életében
és politikusi pályáján - rá fog kényszerülni a színvallásra. A
köpönyeg többet nem forgatható mert, hogy a belső politikai
küzdelem kikerült a nyilvánosság színe elé, és ez tulajdonképpen az
első eset a párt történetében.
    
    Mert ne feledkezzünk meg róla, hogy az egykori frakcióharc
dokumentumai Nagy Imre és Rákosi között majd 40 éves késéssel csak
most kerülnek a nyilvánosság elé. A mostani pártküzdelem azonban a
társadalom színe előtt folyik -, egy olyan párt vezetésének a
kebelében, amely megrendülve, megosztottan, számában is
fogyatkozva, legitimitásában meginogva, vezető szerepébe vetetett
hitében elbizonytalanodva próbálja a válság körülményei között az
országot kormányozni.
    
    A kérdés nyilván nem 1956, hanem a kérdés 1989, és az, hogy a párt
belső küzdelmeiben még mindig csak efféle történelmi kódokat
használnak, és nem a ma kérdéseiről, az aktuális ellentéteket merik
a nyilvánosság elé bocsátani. Ez elég sokatmondó.
    
    Lengyel Szaniszló: Számomra csak az a meglepő, hogy annak a
Laokoón-csoportnak a tagjai, amely magát Politikai Bizottságnak
nevezi - ezek csak most kaptak hajba először a nyilvánosság előtt.
    
    A külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy az elmúlt hónapokban a
prímhegedűsök, vagy az előbirkózók a Laokoón-csoportban az idő nagy
részét azzal töltötték, hogy a színfalak mögött gyömöszölték
egymást, és a színfalak előtt pedig saját korábbi vagy a többiek
kijelentéseit próbálták magyarázni és eladni a nagyközönségnek:
történelmi példaként felidézni Pozsgay Imre szereplését a második
közös rádióhíd műsorában az Amerika Hangja és a budapesti rádió
közös műsorában, amikor rákérdeztek, és azt magyarázta, hogy Grósz
Károlynak természetesen mindig az adott hallgatóság elvárásaihoz
kell igazítani a mondandóját.
    
    Ezzel próbálta indokolni azokat a kemény kijelentéseket, amelyek a
Budapest Sportcsarnokban elhangzottak. Tehát ez az ellentét, - a
kirobbanása - ez be volt programozva, méghozzá a Politikai
Bizottság összetételébe volt beprogramozva. Es egyetértek Tamás
Gáspár Miklóssal abban, hogy a jövő pénteken feltétlenül
színvallásra kell, hogy sor kerüljön, nemcsak Grószt Károly, hanem
például Berecz János részéről is.
    
    Tamás Gáspár Miklós: Ez igaz, és azt hiszem, hogy - amint már volt
alkalmam egyszer említeni ennek a rádiónak az egyik adásában - arra
ébredhetünk jövő szombaton, hogy valaki más a párt főtitkára mint
eddig!
    
    De az is megtörténhet természetesen, hogy a Politikai Bizottság
néhány tagja kényszerül távozásra. Én azt "hiszem, hogy a jelenlegi
Politikai Bizottság kompromisszumra fog törekedni, és arra, hogy a
jelenlegi helyzetet továbbra is fenntartsa.
    
    Ez semmiképpen nem volna előnyös a párt számára, mert hiszen a
belső ellentétek oly erővel nyilvánultak meg, oly világossá vált a
kétségbeesett szövetséges-keresése a vezető figuráknak, hogy ez a
párt gyöngeségét tárta a politizáló közönség elé.
    
    Az egyik legfontosabb vonatkozásnak itt azt tartom, hogy ma a
pártnak azok a személyiségei, akik valamiféle politikai
dinamizmussal bírnak, és kezdeményezésekre képesek - ezek a
támogatásokat legalább annyira a párton kívül, mint a párton belül
keresik. Ez legalábbis egy implicit bevallása annak, hogy a pártnak
bármilyen közigazgatási- és fegyveres ereje legyen - és
legitimációs ereje nincsen.
    
    Én nem hiszem, hogy titkot árulok el azzal, hogyha azt mondom, hogy
Pozsgay Imre a Magyar Demokrata Fórum, illetve Nyers Rezső az Új
Márciusi Front nélkül nem volna az aki. Sőt: Nyers Rezső
feltehetőleg a feltámadó szociáldemokrata mozgalmak háttere nélkül
sem volna az aki ma, és annak is tanúi voltunk, hogy Berecz János,
aki igazán eddig nem a reform következetes támogatásáról vagy
pluralista hajlandóságokról volt nevezetes, szintén tett barátkozó
lépéseket különféle új ellenzéki mozgalmak felé -, ha felemásak is
voltak ezek a lépések.
    
    Az egyetlen ember a pártvezetés látható figurái közül Grósz Károly
volt, aki ilyenfajta külső támogatás megszerzésére kísérletet sem
tett - és ez ma relatív gyengeséget jelent a számára.
    
    Ugyanakkor azonban szeretném felhívni a figyelmet a ma reggeli
újságokban megjelent igen érdekes kis nyilatkozatra, amelyet a párt
de facto második embere, a szervezési kérdésekkel és a
pártépítéssel foglalkozó titkár és PB-tag: Lukács János tett, aki a
nagyközönség előtt ismeretlen, szervezési szempontból azonban
jelentősége úgy hiszem nagyon nagy, de rá nem szokás figyelni.
    
    Igaz: nem is lehet, mert a titkár nem gyakran nyilatkozik. Ma azt
mondta - és ez egy erőteljes figyelmeztetésnek értendő -, hogy
Pozsgay Imre magánemberként nyilatkozott 56 ügyében.
    
    Namost a pártapparátust kezében tartó, irányító főtisztviselőnek ez
a nyilatkozata arra utal, hogy az a birkózás, amelyet Lengyel
Szaniszló említett, az nemcsak hogy megkezdődött, hanem teljes
erővel folyik, és kérdés, hogy a Politikai Bizottságnak lesz-e
türelme és ereje a jövő pénteket kivárni a leszámolás megkezdéséig.
    
    Vadász János:: Még szeretnék visszatérni valamire, ami a
fejtegetésedből számomra kiderül: hogy nem indokolt-e akkor azt
mondani, hogy ez a törés, ami az MSZMP vezetőségén belül
kibontakozik, és a vezető figuráknak a viselkedése nem azt
bizonyítja-e, hogy épp az MSZMP bizonyítja a többpártrendszer
szükségességét? Nem éppen az MSZMP viselkedése igazolja ezt -, hogy
erre feltétlenül szükség van?
    
    Tamás Gáspár Miklós: Ez azt hiszem, hogy erre csak igent lehet
mondani, ez így igaz. Ugyanakkor azonban természetesen fordítva is
megáll a tétel - jelesül: a társadalomban eddig is burkoltan, és
rejtetten meglévő politikai nézetkülönbségek és
politikaiideológiai megoszlás - éppen azért, mert nem juthatott
felszínre az elmúlt évtizedben - megőrölte, felőrölte a pártot.
    
    Lényegében az elfojtott és eltitkolt politikai küzdelmek a
politizáló közönség, illetve a hatalmat kezében tartó politikai
elit körében - éppen azért, mert az erők szabad játékára nem volt
mód -, megszüntették azt az egyetlen lehetőséget, amellyel egy
kommunista párt rendelkezik. Jelesül azt, hogy valamiféle önkéntes
vakság jegyében, merev, ideológiai szükséggel, és küldetéstudattal
eltelve meneteljen tovább a meredeken lefelé vezető úton.
    
    Namármost ez a lehetőség megszűnt, mert a de facto pluralizmus
megőrölte, mielőtt a de jure pluralizmus kitört volna
Magyarországon.
    
    Magyarországon ma nem azért jelentősek az összesen 30-40 ezer fős
effektív táborral rendelkező új ellenzéki mozgalmak. Összesen nem
rendelkeznek ennyivel. Nem azért fontosak ezek a hétszázezres
taglétszámú MSZMP-vel szemben, mert effektív mozgósítható politikai
erejük olyan hatalmas volna, hanem azért, mert az a MSZMP - amely
szemben áll velük - maga is kásás állagú, és amely képtelen már a
kommunista ideológia megszokott hernyótalpas munkájával továbbra is
biztosítani azt az ideológiai külszínt, amely úgy ahogy, de a
Kádár-korszakban a politikai egységet fenntartotta. Tehát a
többpártrendszer kérdésének felszínre kerülése az elmúlt tíz évnek
a következménye, és nem annyira kezdet, mint vég.
    
    Lengyel Szaniszló: Mielőtt továbblépünk, az eddig elhangzottak
alapján szeretném összegezni a jövő pénteki Központi Bizottsági
ülés esélyeit - már csak azért is, mert túlságosan sokat nem
kockáztatunk, hiszen feltételezem, hogy mind a hárman egyetértünk
abban, hogy a kimenetel háromesélyes. Tamás Gáspár Miklós már
említette egy kompromisszum lehetőségét.
    
    Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a nagy leszámolásból Grósz fog
győztesen kikerülni, olyaténképpen, hogy a felmondja a tavalyi
kompromisszumot - azt a kompromisszumot, amelynek révén hatalomra
került - méghozzá a reformpárti politikusok: elsősorban Pozsgay
Imre és Nyers Rezső támogatásával. A harmadik esély pedig az - amit
gondolom a legtöbben szeretnének -, hogy ha egyértelműen és
visszavonhatatlanul a reformirányzat diadalmaskodnék.
    
    Nem lehet eléggé hangsúlyozni hogy ennek a kimenetelnek mi lenne a
jelentősége az egész magyar nemzet számára. Hadd iktassak közbe egy
személyes visszaemlékezést. Úgy tűnik, hogy fényévekkel ezelőtt
volt, amikor a budapesti közgazdasági egyetem hallgatója. voltam
Pach Zsigmond Pál magyar gazdaságtörténeti előadásait hallgattam,
akinek ugye a kedvelt tétele a két nagy elkanyarodás volt: ugye a
magyar társadalom a középkorban kétszer is elkanyarodott az európai
fejlődés fő vonalától. Ennek tulajdonítható, ennek a számlájára
írható az, hogy Magyarországon a feudális struktúrák sokkal tovább
fennmaradtak, mint a nyugat-európai országokban, és később
kezdődött a polgárosodás.
    
    Nos, ha jövő pénteken a nagy leszámolásban a neandervölgyi
kommunizmus hívei kerekednek felül: Magyarország elveszítheti a
harmadik nagy esélyt arra, hogy felzárkózzék Európához. Lehetséges,
hogy ezzel Grósz Károly is tisztában van, mert itt van előttem
például a Magyar Hírlap hétfői száma, amelyiknek az első oldalán
olvasható beszámoló Grósz Károly davosi beszédéről ezzel a vastag
betűs címmel: "Sorsunk Európa".
    
    - Persze az is lehet ugye, hogy nevetséges kompromisszum
születik, és a nagy garral beharangozott tanácskozás végeredményben
egy semmitmondó közlemény, ami mindent elken.
    
    Vadász János: Ez a három esély egyike.
    
    - Namost ezt alaposan megterhelték - a napirendjét - ennek az
összejövetelnek. Mert itt csak többek között említik témaként 1956
értékelését, és elsősorban gyakorlatilag minden benne van: a párt
politikai stratégiájának lefektetése a következő pártkongresszusig;
56 értékelése; a választójogi törvénytervezet megvitatása; az
alkotmánytervezet megvitatása; állásfoglalás a többpártrendszerről;
a párt és a sajtó viszonya; és természetesen a személyi kérdések -
amelyekről nem beszélnek, de nyilvánvalóan napirenden vannak. Tehát
nem az fejezi ki ezt, hogy itt 56 ürügyén egész másról fognak
dönteni?
    
    - Nekem az az érzésem, hogy ez porhintés - és itt a hosszú kések
előkerültek. Arról van szó, hogy ki lesz a rituális áldozat, vagy -
hogy ne ilyen drámaian fejezzük ki magunkat: ki lesz a magyar
Jelcin?
    
    Tamás Gáspár Miklós: Természetesen találgatni nem nagyon érdemes.
    
    Tisztában kell lennünk azzal, hogy Magyarországon jelentős
politikai döntések mindig a színfalak mögött születnek, és én azt
hiszem, hogy mire a Központi Bizottság ülése elkezdődik, addig a
Politikai Bizottság, a titkárság, és az apparátus felső vezetésében
is ez a csoport tulajdonképpen már valamiféle kompromisszummal -
vagy annak hiányával - megy a Központi Bizottság elé - úgy, hogy a
Központi Bizottság lényegében már egy eléggé passzív testület. Mint
régebben megszoktuk: feltehetően a kész tények elé lesz állítva,
amikor elkezd ülésezni.
    
    Tehát az, hogy mi van napirendjén, az valóban feltételesen
viszonylagos jelentőségű. A KB-nak természetesen döntenie kell
ezekben a napirenden szereplő kérdésekben. De az, hogy hogyan fog
dönteni, az az úgynevezett személyi kérdések eldöntésétől függ, és
nem megfordítva.
    
    Én - azon kívül, ha már kombinálunk - elképzelhetőnek tartok egy
másik variánst is. Jelesül: elképzelhetőnek tartom azt, hogy a
reformszárny két jelentős képviselője, vagy híveik kiegyezhetnek
Berecz Jánossal és híveivel - ha vannak ilyenek.
    
    Tehát lényegében a kemény vonal különféle keménységű képviselői és
a reformerek között is elképzelt koalíció, és ez még a cirkuláris
permutáció törvényei szerint szaporítható. Nem érdemes erről
részletesebben beszámolni - ezekről a kombinációkról.
    
    Én azt hiszem, hogy ami a legjelentősebb ebben a mostani KB-
ülésben, hogy milyen jelentéktelen. Ugyanis az MSZMP - akárki
legyen is a következő vezetője - elvesztette a politikai
kezdeményezést. Mondom, annak ellenére vesztette el ezt a
kezdeményezést, hogy kézében tartja a teljhatalmat. Ez egy igen
érdekes helyzet, de előfordult már a történelemben - és a magyar
történelemben is számtalanszor. Elvégre, hogyha pusztán csak a
reformkorra gondolunk, akkor eszünkbe juthat, hogy az
abszolutisztikus osztrák monarchia fennhatósága alatt ülésezhetett
egyre merészebben, és egyre hangosabban a diéta Pozsonyban, és noha
igazán nem szűkölködött csapatokban az osztrák birodalom,
megakadályozni Magyarország függetlenedését, és a liberális
reformokat már nem volt belső ereje.
    
    A párttal is nagyjából ez a helyzet, ami természetesen nem jelenti
azt, hogy katasztrófákat - vagy mit tudom én: egy kemény csapást
vagy ilyesmit - kizárhatunk a lehetőségek közül. De ezek a
kétségbeesésnek, a félelemnek, és a kiúttalanságnak a reakciói.
    
    Ameddig a párt többé-kevésbé azok közé az elemei közé tartozik a
magyar politikai életnek, amelyek - ha reménytelenül is, de a
kiutat keresgélik - addig kétségkívül lépéshátrányban van az új
ellenzéki mozgalmakkal szemben - bármekkorák is legyenek ez
utóbbiak hibái, gyöngeségei, bármennyire nem is sikerült teljes
mértékben magukban meghaladniuk a Kádár-korszak különféle
előfeltevéseihez fűződő belső viszonyokat, az egyes vezető
személyeknek a múltjukat.
    
    Ennek ellenére az, hogy - mint említettem: a párt elvesztette a
politikai kezdeményezést - ennek az egyik legfontosabb
következménye, hogy a politikai vita bizonyos értelemben fantomok
körül folyik. Ugyanis nehéz vitatkozni olyan partnerrel, amely maga
tulajdonképpen nem állít semmit. A pártnak csak a status quo
fenntartására vonatkozó érvei vannak, de azokat sem igen
hangoztatja. A párt egy reménytelen propagandaversenyt,
reklámversenyt folytat az ellenzékkel abban a hitben, hogy ki tud
nagyobb, és világosabb demokratikus közhelyeket mondani.
    
    Namármost ezt a versenyt a párt - érthető retorikai okokból - nem
nyerheti meg. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ez az a verseny, amire a
magyar nemzetnek jelen pillanatban szüksége van -, és akárki nyeri
meg ezt a versenyt, véleményem szerint nem ezt a versenyt kellene
megnyerni.
    
    Vadász János: De most - véleményed szerint - a társadalom
mozgalmainak, az ellenzéknek hogyan indokolt reagálni ezekre a
fordulatokra az MSZMP-n bel!ül? Vagy egyáltalán a reakció indokolt-
e? Vagy hogy milyen reakció?
    
    - Hát én azt hiszem, hogy az egyik lehetséges, és talán kívánatos
reakció nem volna egyéb, mint a közöny. Én nem hiszem, hogy a
pártnak olyan sokféle választás áll a rendelkezésére, tekintettel a
mély gazdasági és politikai válságra. Ugyanis a megoldások
egyikének nem tekintem az úgynevezett visszarendeződést a
neosztálinista megoldást - mert ez egész egyszerűen csak a terror
bizonyos jelenségei mellett, a válságba való belenyugvást
jelentené.
    
    Mindazok a törekvések, amelyek a válságból kimozdulást próbálnak
szolgálni, azok szükségképpen a párt egyeduralmának korlátozása
felé mutatnak, és ez a korlátozás ráadásul nem is tehető most már
meg olyan feltételek és terminusok között - amelyekre még az
ellenzék is nemrégiben javaslatot tett - ami garanciákat nyújtott
volna a pártnak a hatalma különféle érinthetetlen részeinek
megőrzésére.
    
    A politikai közvélemény ezen láthatólag már túl van. Mindenki tudni
véli már, hogy parlamenti váltógazdálkodást illető garanciák nélkül
a parlamentarizmus, és az alkotmányosság szemfényvesztés lenne.
    
    Ezért tehát a pártnak sürgősen meg kellene próbálnia átalakulni -
abból a közigazgatásnak és a mozgalomnak a furcsa keverékéből álló,
ellentmondásos jellege elvetésével - valamiféle valódi politikai
szervezetté.
    
    Erre viszont nem sok esélyt látok.
    
    Lengyel Szaniszló: Annyiban szeretnék csatlakozni Tamás Gáspár
Miklóshoz, hogy a végleges visszarendeződés kilátásait mérhetjük
azzal, ami Lengyelországban történt - ott. Történt meglehetősen
drasztikus visszarendeződési kísérlet, amely az égvilágon semmit
nem oldott meg, egy permanens válsághoz vezetett, amely permanens
válság végén visszakanyarodtak a kiindulóponthoz - és kénytelenek
újból tárgyalni a társadalom igazi képviselőivel a hatalom
birtokosai.
    
    - Illetve, hát Magyarországon is folyt visszarendezési kísérlet:
Kádár-korszaknak hívták, 32 évig tartott, és itt is van egy
bizonyos kényszerű visszakanyarodás egy kiindulóponthoz.
    
    De most még egy kérdés - és ezt Tamás Gáspár Miklósnak szeretném
feltenni. A sokat emlegetett magyarországi glasznoszty, a
vélemények kinyilvánítása a hírközlő szerveken keresztül. A sajtó,
rádió, televízió magatartása. Eddig nekem ez a benyomásom, hogy
amióta ez az ügy kibontakozott, mint hogyha megtorpant volna ez a
szókimondás. Egy bizonyos felsorakozást látok Grósz mellett, lásd:
Németh Miklós nyilatkozata, vagy a Lukács titkárnak a nyilatkozata,
és így tovább. De nem látom azt a kibontakozó vitát, vagy ennek a
tükröződését sajtóban, rádióban, amit ez az ügy legalábbis
megérdemelne.
    
    Tamás Gáspár Miklós: Én azt hiszem, hogy a pártvezetés belső ügyeit
eddig sem vitatták a nyilvánosság előtt. Szóval nagyon furcsa dolog
az, hogy - miközben bizonyos független sajtóorgánumokban, sőt a
hivatalos nyilvánosság immár fegyelmezhetetlen újságíróinak tollán
és mikrofonján az ember megtud belőle dolgokat, hallhat és olvashat
- a mostani pártvezetés kifejezetten egyenes bírálatára még mindig
csak szamizdatban szokott sor kerülni. Például olyan egyszerű
kérdésekről, amelyek minden normális politikai életben naponta
tárgyalásra kerülnek, mint például a vezetés legfőbb figuráinak a
személyi képességei, mibenléte és hovatartozása - amelyet az
újságírók nap mint nap szoktak firtatni a demokratikus sajtóban
világszerte - erről soha nem esik szó.
    
    Talán az első ilyen megnyilvánulás Csengey Dénes - tehát a Hitel
tegnap megjelent számában a Grósz nevezetes, fehérterror-beszédét
illető - kurta és elutasító elemzése.
    
    De ez az első fecske tulajdonképpen amely a valódi, tényleges mai
pártvezetőséggel vitatkozik, nem pedig Rákosi bűneit sorolja
kétszázhuszonhatodszor.
    
    Namármost, hogy a nyilvánosságra került ez a pártvezetésen belüli
konfliktus - ez azért történhetett meg, ezt a párt felső vezetése
is így akarta. Ezt nem volt szokás eddig sem kommentálni - és ezen
nem változtattak eddig. Kérdés, hogy sikerül-e megzabolázni a
sajtót jövő péntekig? Ez egy rendkívül érdekes kérdés, erre magam
is kíváncsi vagyok: hogy sikerül-e elhallgattatni a mégis eléggé
sokszínű, és bátorrá vált sajtót?
    
    Ha igen: ez nagyon világosan fogja mutatni ennek az úgynevezett
nyitottságnak a határait. Ha nem, akkor ez is annak szimptómája
lehet, hogy Magyarországon - noha diktatúra van -, a diktatúra
vezetői képtelenek legitimáció-hiány folytán engedelmességet elérni
alattvalóiktól.
    
    - A magyar sajtónak, rádiónak, tv-nek, egy hete van arra, hogy
választ adjon erre a kérdésre. +++


1989. január 30., hétfő


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

Gyerekhang: kéri az Exotic együttestől a " Nézz rám tizedes " c. számot kéri, mindig a II.-es programot nézi, és azt kifogásolja, hogy a számokat nem játszák végig. - Szócsik Lajos az Exotictól a Nézz rám tizedes " c. számot. - Egy nagymama az unokájának a " Nézz rám tizedes " c. számot kéri. 18o-847: Az orosz adást nézi, létezik-e hogy az Endreit látja. - 362-674: Mélységesen felháboritja a Telesportban elhangzott riport az asztaliteniszezö ügyében...
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD