Rendszerváltás és az MTI

	A dacos Magyarország
(Román István) München, 1989. január 12., (SZER, Könyvszemle) - Ismertetjük Lendvai Pál, vagy miként Ausztriában ismerik, Paul Lendvai: Das Eigentliche Ungarn, azaz magyarul A dacos Magyarország című könyvét, amelynek alcíme: Von Kadar zu Grósz, vagyis Kádártól Grószig. A munkát tavaly adta ki a zürichi Edition Interfromm, a nyugat-németországi Osnabrück székhelyű Fromm Verlaggal együtt. A könyv második, átdolgozott, bővített, az új fejleményeket is figyelembe vevő kiadása az 1986. évi első megjelenésnek. A rohamos tempójú magyarországi eseményeket tárgyalva azonban úgyszólván új műnek tekinthető. Ugyanez a könyv angolul is elérhető a londoni Tauris kiadásában, némiképp változtatott címmel: Hungary - The Art of tomorrow, Magyarország a túlélés művészete. A német és az angol szöveg között nincs lényegbeli különbség. A hangsúly, az interpretálás ugyanaz. Mégis az angol kiadás - amelynek társfordítója maga a szerző - valamiképpen könnyedébb, és ugyanakkor összefogottabb. Ezt a két nyelv közötti eltérés és a várható olvasói reagálás figyelembe vétele magyarázza. Az angol előszóban, az ötödik bekezdésben olvasható az a - különben Magyarországon közismert - vicc: még 1985 márciusában, az unalmas pártkongresszus idején a folyóson ez a kérdés járta: - Miért nem mond le Kádár? - a felelet: - Mert utódjának ugyanabban az állapotban akarja az országot átadni, ahogyan átvette 1956 novemberében. Ez a német kiadás előszavában nincs benne. A két könyv irodalomjegyzéke, a hivatkozott források anyaga is némiképp eltérő. Például az angol kiadás bibliográfiájában feltűnik Fejtő Ferenc A népi demokráciák története című műve, a németben nem. Mindezek ellenére a két könyv mondanivalója ugyanaz. Vezetőnk jelen esetben a német kiadás lesz, már csak azért is, mert annak előszava 1988 júliusából való, egy hónappal későbbre keltezett mint az angolé. Néhány szót a szerző személyéről. Budapesten járt egyetemre. Utána a diplomáciai akadémiára került. 1949 és 1951 között a Magyar Távirati Iroda külpolitikai szerkesztője volt. Később az Esti Hírlap helyettes szerkesztője, külpolitikai rovatvezetője. A sztálini időkben internálták, majd rehabilitálták. 1957-ben épp Varsóban tartózkodott, amikor értesült arról, hogy Déry Tibort és társait forradalmi tevékenységük miatt letartóztatták, és hasonló váddal újságírók ellen is megindult a hajsza. Ekkor telepedett le Bécsben. Itt is külpolitikai újságíróként kezdte el karrierjét. 20 éven át tudósította Financial Times című brit lapot. Ma az osztrák rádió nemzetközi részlegének intendánsa. Gyakran feltűnik az osztrák televízióban politikai kommentárjaival, kerekasztal-műsoraival. Miként politológiai könyvei is jelzik, elsősorban Kelet-Közép- Európa és a Balkán a szakterülete. Természetesen rendszeresen fel is keresi ezeket az országokat. Kényes helyzetével tisztában van. Így ír erről: - Mindig abból a megfontolásból indulok ki, hogy osztrák útlevéllel rendelkező nemzetközi újságíróként az a feladatom, hogy a Magyarországon kívül élő televíziós nézőimet és olvasóimat tájékoztassam, és eközben semmilyen formában ne avatkozzak be Magyarország politikai történéseibe. Ezen kívül egy politikai újságírónak - ha meg akarja őrizni hírnevét és önbecsülését - nem szabad rossz kompromisszumokat elfogadnia - például azért, hogy kikunyeráljon egy interjút, vagy megtartsa a hatóságok jóindulatát. A nyugati kommentátorok öncenzúrája előjáték lenne ahhoz, hogy elveszítsük önbecsülésünket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ember mindent megírhat, amit tud. Csupán a naivak, vagy a helsinki egyezmény mámorától elvakított megfigyelők hihetik, hogy a mindenkori kommunista felsőbbség - Magyarországon is - nincs pontosan tájékozódva arról: hol és kikkel beszélt az országban a nyugati újságíró." A szerző bevezetőjében így vázolja fel a hazai helyzetet: "Alig két esztendőn belül - amely ezen könyv első kiadása óta eltelt - Magyarországon, előzetes tektonikus változások sodrában, politikai földrengés történt. Kulisszák mögötti, hosszan tartó harc után, amely bővelkedett cselszövésekben és meglepő sakkhúzásokban, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető magját - Kádár Jánossal az élen - 1988. május 22-ikén leváltották. Egy rendkívüli pártértekezlet új vezető testülete Központi Bizottságot választott. Ez pedig új Politikai Bizottságot állított fel. Ezek az események kiterjedésükben és kíméletlenségükben senki által előre nem látott cezúrát, választóvonalat jelentenek. (folyt.) 1989. január 12., csütörtök
Vissza » Folytatásokkal »