|
|
|
|
1989. október 23-a eseményei (5. rész)
|
Tíz- és tízezrek gyűltek egybe az október 23-ai rendezvénysorozat központi eseményén, a Kossuth téren. A Parlamentet nemzeti színű zászlók díszítették, középen pedig a hatalmas, Szabadság Függetlenség feliratú transzparens előtt tartotta egy asszony azt a középen lyukas nemzeti lobogót, amely Nagy Imre és mártírtársai június 16-i temetésén az ismeretlen forradalmár koporsóját fedte. Azon az erkélyen pedig, amelyen 33 évvel ezelőtt Nagy Imre szólt a Kossuth téren egybegyűlt tömeghez, a politikus arcképét helyezték el. A Parlament főbejárata előtt pontban 6 órakor Bereczky Vilmos, a 22 ellenzéki szervezetet tömörítő Október 23-a Bizottság elnöke nyitotta meg hangsúlyozva, hogy 33 esztendő után, az újjászületett Magyar Köztársaság kikiáltásának napján először van alkalom október 23-a szabad megünneplésére. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének elhangzása után elsőként Fónay Jenő mondott beszédet. ,,Akkor, az újságfáklyák lángjainál Nagy Imrét követeltük a kormányba. Ma, 1956 igazságával azt követeljük, hogy a ma kihirdetett Magyar Köztársaság a nép boldog, független állama legyen, de ne csak papíron, hanem a valóságban is,, - mondotta egyebek között. Szólt arról, hogy számára ez a nap nem ád teljes megnyugvást, mert ,,hiába tűztük ki célul, hogy október 23-a nemzeti ünnep legyen, még mindig fenntartással, ellenállással kell szembenéznünk. Ők a mai napot a nemzeti megbékélés, a nemzeti emlékezés napjává minősítik,, - hangoztatta, majd az októberi napokat felidézve kijelentette: ,,mi, ez a csodálatos emberáradat esküszünk, hogy október 23-a számunkra nemzeti ünnep,,. Végezetül új összefogásra hívott fel. ,,Tanuljuk meg keserves múltunk tanulságait Ne engedjük magunkat megosztani. Ez a mi nemzeti ünnepünk legnagyobb követelése és értékelése,, - mondotta. Obersovszky Gyula, akit 1956 után halálra ítéltek, majd ezt böntönbüntetésre változtatták, máig benne élő sérelmeiről beszélt a többi között arról, hogy nincs útlevele mind a mai napig, a XX. századi Európa közepén. A továbbiakban kijelentette: ,,Jóleső érzéssel tekintek Moszkva felé. Szorítok Gorbacsovért, akinek végre sikerült megforgatni az áporodott légtereket. Szorítok érte és féltem. Csak illúzió addig a mi szabadságunk is, amíg Moszkva nem szabad.,, Majd úgy fogalmazott: ,,Ronald Reagan kezét ,,visszamenőleg is,, meg kell szorítania felbecsülhetetlen érdemeiért abban, hogy kezd valami dallam térülni a világra, a sorsüldözte keleti térfelekre is átható dallam.,, A szónok felidézte a népfelkelés napjait, benne saját tevékenységét, ahogyan útjára indította a forradalmi ifjúság lapját, az Igazságot. (folyt.köv.)
1989. október 23., hétfő 20:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
Név nélkül): Ez a műsor egy nagy szar. Mindennel foglalkozik csak pont azzal nem, amivel most kellene, ami az egész országot érdekelné. Lehet mandarint venni, bármivel foglalkozni, csak az emberrel nara. Ez egy nagy kalap szar, sőt: kettő. - (Név nélkül): Hülye az adásotok, hülyék vagyyck, hát kinek csináljátok ezt a műsort, ki adja nektek a pénzt? Meg vagytok ti őrölve, hát nem lehet egy kicsit az e embert szórakoztatni? Hát hogy éltek ti, hogy dolgoztok? Rosszak vagytok...
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|