|
|
|
|
Erdélyi menekültek - Szófiában (2. rész)
|
A munkát - s még a megpróbáltatást is - vállalják. Mindannyian tisztában vannak vele, hogy az élet Magyarországon nagyon nehéz. Olvasták az Esti Hírlapban annak az erdélyi házaspárnak a bukaresti Előré-ből átvett ,,bűnvádló,, beszámolóját, akik visszatértek Romániába; sírtak a televíziós Panorámának a falurombolásról és a menekültekről szóló összeállításain (vidón láthatták), s nem bántak meg semmit. Az igaz, hogy kissé naivan képzelték el a dolgokat. Azt hitték, hogy néhány nappal vagy héttel a menekülés után már Magyarországon lesznek. Nem menekülttáborban és nem Budapesten: rokonaik valóban valamennyiüknek vannak ott, és van, akit már évek óta hívnak, munkát és lakást ajánlva. Akkor teljesen kétségbeestek, amikor Bukarest azt ajánlotta: térjenek haza, semmi bántódásuk nem esik, legfeljebb pénzbüntetést szabjak ki rájuk s a hivatalos formaságok elintézése után áttelepülhetnek Magyarországra. - Hiszen bűnözőknek minősülünk a törvények szerint - mondták. - Ha átlépnénk a határt, onnan többé nem szabadulnánk. - A Securitaténak meglennének az eszközei hozzá, hogy sajátkezűleg írjuk le: meggondoltuk magunkat, már nem akarunk Magyarországra települni. Milyen garanciák segítenének akkor rajtunk? - Ha feltesszük is - ami egyébként teljes képtelenség -, hogy csak pénzbírságot szabnak ki ránk, mennyi lenne az? Mennyi idő alatt tudnánk előteremteni? Öt év kellene hozzá? Vagy tíz? És a ,,formaságok,, elintézéséhez? Látszik, hogy maguknak fogalmuk sincs arról, mi is van Romániában... A bukaresti ajánlat okozta sokkon rég túlvannak. Talán egykedvűek, de nem rosszkedvűek; hasznossá tudják tenni magukat, türelemmel várják sorsuk megoldását. De akkor néhány napig nagyon elkeserítette őket a kilátás, hogy esetleg vissza kell menniük Romániába. - Hát nem vette még észre a világ, hogy ott nem teljesítenek semmilyen ígéretet? - Az éhségsztrájk, az öngyilkosság gondolatával foglalkoztak. De ez már a múlté. A magyaroknak hálásak, hogy befogadták őket. Ha nem teszik, az ugyanazt jelentette volna, mintha most erőszakkal visszatoloncolnák őket. A román tengerparton nyaralók számára szervezett egynapos várnai kirándulás idején szöktek meg csoportjuktól, hogy az első vonattaal Szófiába menjenek.(folyt.)
1989. január 26., csütörtök 20:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
Név nélkül): Ez a műsor egy nagy szar. Mindennel foglalkozik csak pont azzal nem, amivel most kellene, ami az egész országot érdekelné. Lehet mandarint venni, bármivel foglalkozni, csak az emberrel nara. Ez egy nagy kalap szar, sőt: kettő. - (Név nélkül): Hülye az adásotok, hülyék vagyyck, hát kinek csináljátok ezt a műsort, ki adja nektek a pénzt? Meg vagytok ti őrölve, hát nem lehet egy kicsit az e embert szórakoztatni? Hát hogy éltek ti, hogy dolgoztok? Rosszak vagytok...
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|