|
|
|
|
A jogállamiság alapjai
|
Budapest, 1989. január 12. csütörtök (MTI-Press) Az Országgyűlés decemberi ülésszakának folytatásaként két új törvényt fogadott el, szavazott meg a T. Ház. Bár az utóbbi időszakban, a legutóbbi másfél esztendőben megszokhattuk már legmagasabb törvényhozó testületünk munkájában a lényegi, vagy fogalmazzunk így: lényegretörő és érdemi tevékenységet, azaz a gyakorlati törvényhozást - e két most született törvény több a korábbiaknál. Törvény az egyesülésről és törvény a gyülekezésről. A jelenlegi, meglévő Alkotmányunkban deklarált jogok e két törvényi összefoglalója, az egyesülés és gyülekezés garanciáit tartalmazza. S e garanciák alapvető szabadságjogokra vonatkoznak. Arra hogy az ország állampolgárai saját meggyőződésük, igényük és akaratuk szerint szinte korlátlan módon és formában vehetnek részt a társadalom alakításában, érdekeink felszínre juttatásában, s ezek alapján a politika arculatának demokratikus változtatásában. Tulajdonképpen napjaink evidenciáit fogalmazza meg a két törvény. Arról van szó ugyanis, hogy demokratizálódó társadalmunk mindennapjaiban egyre erőteljesebben hangot kap - nemcsak az elméletben, de a gyakorlatban is a - jogállamiságra való törekvés, a politikai intézményrendszer valóságos átalakítása és reformja. Jogállamiság. Gyakran elhangzott a kifejezés a Parlament mostani kétnapos ülésszakán, s a sajtóban is egyre inkább teret nyer ennek használata. A fogalom nem mindenki előtt tisztázott, így hát szükségszerű és hasznos volt Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter megfogalmazása: a jogállam olyan állam, amely felépítésében, működésében az állam és az állampolgár viszonyában az alkotmányosan megállapított elvekre épülő jogszabályok szerint jár el. Természetesen ennek feltételei vannak, alapvetően a jogokat deklaráló Alkotmány, s az annak alapján álló jogszabályok. Mint ismeretes a társadalom mozgásának feszültségei felemás döntésre kényszerítették a képviselőket: a jelenlegi Alkotmány figyelembevételével és módosításával, a készülő új Alkotmány szellemében kellett meghozni az új törvényeket. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök 15:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A jogállamiság alapjai 2.
|
Igen, valóban felemás a helyzet, hiszen a majdan meghozandó alaptörvény előtt kellett két alapvető szabadságjog ügyében dönteni. Csak hát a társadalom mozgásai nem köthetők határidőkhöz, s mert napjaink jellemzője, hogy egyre több egyesület, szervezet és szövetség alakul, s mert egyre gyakrabban élnek az állampolgárok különböző csoportjai a demonstrációk, tüntetések jogával - kényszerítő erővel jelentkezett az igény e jogok törvénybeiktatására. A döntés alapos előkészítés és társadalmi vita után a többség akaratának megfelelően született meg. Kulcskérdés most már, hogy állampolgári jogon, hogyan élünk e törvények biztosította jogokkal? A statisztikák szerint napjainkban több mint hétezer egyesület működik hazánkban. Lenyűgöző a számadat, kiváltképp akkor, ha hozzátesszük, hogy becslések szerint az egyesületeknek a taglétszáma meghaladja a háromilliót. Azonban korántsem ilyen szép a kép, ha hozzátesszük, hogy az egyesületek több mint fele sportegyesület, másik meghatározó része tűzoltó egyesület, s hogy a legújabb számadatok már tartalmazzák az utóbbi években gombamódra szaporodó városvédő és városszépítő egyesületeket is. A két új törvény természetesen nemcsak ezekre vonatkozik, hanem a társadalmi önszerveződés ennél lényegesen szélesebb körű és szélesebb tartalmú megnyilvánulásaira is. Tudnunk kell, hogy kiváltképp a korábban alakult egyesületek létrehozása sokkal inkább hatalmi elképzelésre és hatalmi akaratra jött létre, mintsem a spontaneitás és önszerveződés okán és jogán. A két új törvény markánsan tartalmazza a politikumot, a politikában való résztvállalás lehetőségét is. S nemcsak azért, mert az egyesülési törvény kimondja a pártalapítás jogát - annak részletes feltételrendszere az augusztusban tárgyalandó párttörvény tervezetének megvitatása során alakul ki az Országgyűlésben -, hanem azért is, vagy elsősorban azért, mert az egyesületek, a létrejövő közösségek erőteljesebben képesek egyes társadalmi csoportok érdekeit érvényre juttatni az állami-, politikai-és társadalmi élet különböző szintjein és területein. Garanciákról is esett szó a törvények vitája során. S e garanciák elengedhetetlenek. A feltételrendszer részletesen, de korántsem túlszabályozottan biztosítja az állampolgár és az államrend jogait és védelmét. Elhangzott az ülésszakon többször is: a törvények koncepciója a szabadságjogok lényegét biztosítja, kevés tiltáson túl mind az egyesülést, mind pedig a gyülekezést feltételek nélkül az állampolgárra bízza, s törvényi garanciát ad e két jog alkotmány szerinti gyakorlására. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök 15:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A jogállamiság alapjai 3.
|
A tiltás egyfajta szavatosság az állam számára - jog: megtiltani az állam rendjével ellentétes, érdekeit, külpolitikáját, nemzetközi szerződéseit sértő szervezetek megalakítását, létrehozását. Ugyanakkor biztosítékokat kap az állampolgár arra, hogy megszűnnek, minimálisra csökkennek a klub, egyesület, szervezet és szövetség alapításának bürokratikus fékei, már nem egy-egy hivatalnok döntésén múlik az engedélyezés, s a törvényesen megalakult szervezetek működését nem szabályozzák felügyeleti szervek, főhatóságok. Működésük a sajátjogúság sérelme nélkül történik. Természetes és szükségszerű volt, hogy legfőbb törvényhozó testületünk együttesen és közösen tárgyalta az egyesülési és gyülekezési törvényt, hiszen azok egymáshoz kötődő, egymást kiegészítő törvények. A gyülekezés az egyesülés egyik lehetséges olykor elengedhetetlen megnyilvánulási formája. Szabályozása a demonstrációkon résztvevők érdekében és védelmében csakúgy szükséges, mint ahogy a Parlament tagjai elfogadták annak igazságát is, hogy a közrend és közbiztonság, a közlekedés védelme is igényel egyfajta védelmet. E kölcsönös védelem és kötelezettség fogalmazódik meg az elfogadott gyülekezési törvényben. Az egyesülési és gyülekezési jog most már törvényként megfogalmazott és velünk élő jog. Alapja a jogállamiságnak. (MTI-Press) ág/ke S.
1989. január 12., csütörtök 15:51
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
Név nélkül): Ez a műsor egy nagy szar. Mindennel foglalkozik csak pont azzal nem, amivel most kellene, ami az egész országot érdekelné. Lehet mandarint venni, bármivel foglalkozni, csak az emberrel nara. Ez egy nagy kalap szar, sőt: kettő. - (Név nélkül): Hülye az adásotok, hülyék vagyyck, hát kinek csináljátok ezt a műsort, ki adja nektek a pénzt? Meg vagytok ti őrölve, hát nem lehet egy kicsit az e embert szórakoztatni? Hát hogy éltek ti, hogy dolgoztok? Rosszak vagytok...
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|