|
|
|
|
A ,,szófiai tizenkettek,, (2. rész)
|
S hogyan élnek négy és fél hónapja a ,,tizenkettek,,? A két nagyobb gyerek elkezdte az ,,iskolát,,: pedagógus képzettségű kolóniai magyarok írni-olvasni tanítják őket. Az őszből tél lett. A diplomáciai fogadásokra szolgáló teremből, amelyben a kezdet kezdetén egymás mellé sorakoztatott matracokon aludtak mind a tizenketten, külön szobákba költöztek a családok. (A nagykövetséget éppen renováló hazai mesterek elvégezték a szükséges belső átalakításokat.) Meglátogatta meneküljeinket a Mikulás. Különösen a gyerekek örültek, s a Jézuskára már karácsonyi énekekkel és versikékkel készültek fel, az egyik fiatal ember és felesége segítségével. Nem is csalódtak: szép ajándékokat hozott nekik a Jézuska - a Magyar Vöröskereszt, a Videoton szófiai kirendeltsége és mások közbenjárásával. Megbetegedés is előfordult, szerencsére egyik esetben sem komoly. Amíg humanizmus létezik a földön, addig a hasonló gondok megoldhatók. Az asszonyok közül valaki mindíg ,,óvónénit,, játszik, a többiek főznek, olvasnak, kötnek. Van aki gépelni tanul. A férfiak is találnak munkát, így az idő is gyorsabban telik. Ellátásuk gondját - jóérzésű emberektől - rég átvette a Vöröskereszt. Valamennyien állítják: nem bánták meg, amit tettek. Elolvassák a Magyarországon élő erdélyi menekültekről szóló, nem mindíg derűs újságcikkeket; a tv-ben megnézték - az asszonyok sírva - a Panoráma novemberi összeállítását. Tudják, hogy az élet Magyarországon egyáltalán nem könnyű, de mindent vállalnak. Megmutattam nekik az Esti Hírlapban is közölt Előre-cikket, amelyben azt olvashatták, hogy egy Magyarországról Romániába visszatért házaspár élete nagy tévedésének minősítette a ,,Magyar NK,,-ban eltöltött hónapokat. Az volt a véleményük, hogy az illető házaspár bizonyára tejjel-mézzel folyó Kánaánt álmodott magának Magyarországon, de nagyon szerencsések, ha a román hatóságok mást nem tettek velük, csupán ezt a bűnbánó levelet íratták meg. Mert a most Szófiában sorsára váró egyik fiatalasszony édesanyját - igaz, csak a róluk készült novemberi rádióriport elhangzása után - kizárták a pártból, kitették az állásából és a szolgálati lakásából is. Ezért nem tudják, hogy örüljenek-e a nagy publicitásnak... Amúgy valóban jól vannak. A téli nap beragyog a szobák ablakán - meteorológusok szerint is rég volt ilyen napsugaras Szófiában a január -, lehetetlenség lenne nem reménykedni egy megnyugtató megoldásban, ha ma még nem is látszanak ennek a körvonalai sem. +++ Nagy Károly (Szófia), MTI-Panoráma
1989. január 27., péntek 16:09
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
Név nélkül): Ez a műsor egy nagy szar. Mindennel foglalkozik csak pont azzal nem, amivel most kellene, ami az egész országot érdekelné. Lehet mandarint venni, bármivel foglalkozni, csak az emberrel nara. Ez egy nagy kalap szar, sőt: kettő. - (Név nélkül): Hülye az adásotok, hülyék vagyyck, hát kinek csináljátok ezt a műsort, ki adja nektek a pénzt? Meg vagytok ti őrölve, hát nem lehet egy kicsit az e embert szórakoztatni? Hát hogy éltek ti, hogy dolgoztok? Rosszak vagytok...
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|