|
|
 |
|
 |
Magyarország, Ausztria és az Európai Gazdaság Közösség
|
(Simányi Tibor)
Washington, 1989. január 11. (Amerika Hangja) - Ha a magyar Nyugat
felé igyekszik, akkor többnyire Ausztria a kapu, amelyen át eljut
messzebb régiókba. így volt ez évszázadokon át, így volt ez, amikor
a török sanyargatta az országot, így volt ez minden hibájával és
félreértésével együtt.
Ennek az Ausztrián át való magyar Nyugatra-tekintésnek hagyománya
van, amit nem lehetett sem ideológiai, sem műszaki zárral
elfeledtetni. Nem lehetett, mert a helyzetből adódik - tehát
valóság. Valóság, különösen mostanában, amikor Ausztriában minden
nap arról van szó: mikor és hogyan, milyen feltételek mellett és
mely időpontban csatlakozhatna Ausztria az EK 1992-ben megalakuló
belpiacához?
S ha ez a csatlakozás bármilyen formában is megtörténik, akkor
Magyarország nyugati határán nem csupán a semleges Ausztria terül
majd el, hanem közvetlenül a 320 milliós nyugat-európai belpiac -
minden gazdasági lehetőségével.
Ez a perspektíva szinte lélegzetelállító. Mert Magyarország számára
akkor Ausztria az a kereskedelmi partner, amelynek segítségével az
ország részt vehet mindabban, amit egy 320 milliónyi lélekszámú
egyesülés produkál.
Nemcsak a termelvényekről van szó, nemcsak arról, hogy magyar
gyártmányok számára esetleg piacok kínálkoznak, nemcsak arról, hogy
Magyarországra - a megfelelő előfeltételek megteremtése után -
nyugati árucikkek áramolhatnak be. Nem. Arról is van szó, hogy e
320 milliós lélekszámú egyesülésben olyan hatalmasan iparosított
országok működnek együtt, mint Olaszország, Franciaország, az NSZK,
Belgium és Hollandia, meg Nagy-Britannia.
A perspektíva szédületes. Lehetőségeit nem is lehet még belátni.
Igen. Magyarországnak egész Nyugat-Európa közvetlen szomszédja
lehet. De ennek vannak előfeltételei.
Az első természetesen az, hogy meg kell nyitni a határokat.
Legalábbis olyan mértékben, hogy a Nyugat számára kereskedelmileg
érdekes legyen, ha nem is egész Magyarország, de legalább egy-egy
nyugati nagyvállalat számára.
Valami olyasmi lebeghet a magyar illetékesek szeme előtt, mint
amilyen a nyugati EFTA, a Szabadkereskedelmi Egyesülés. Persze még
nem ilyen kifejlett formában, hanem mint egyféle szabad vámterület,
- amelyről már szó is volt. Ennek van reális alapja is. Az a
vasútvonal például, ami - minden ideológiai és műszaki lezártság
ellenére is - a múltban is, ma is változatlanul működik, a Győr-
Sopron-Ebenfurti Vasút.
Itt van Sopron. Virágzó kisváros. Nagy múlttal rendelkezik.
Gyökerei lenyúlnak a legrégibb osztrák-magyar együttműködés
talajába. Nem véletlen, hogy Bécsből és környékéről a legtöbb
osztrák éppen Sopronba megy bevásárolni. És nem véletlen, hogy
éppen ezen a vidéken tervezik - egyelőre mintaként - idegen és
magyar vállalatok együttműködését. Különleges, és csak ott érvényes
feltételek mellett. Például egy konténer-terminált, a Győr-Sopron-
Ebenfurti vasútvonal végállomásaként, és terveznek nagy
bevásárlóközpontokat. Magyar területen, idegen tőkével.
Ha Ausztria valóban tagja lesz az 1992-ben megnyitandó nagy
nyugat-európai belpiacnak, akkor lesz egy csendestársa:
Magyarország. Legalábbis felrémlik ez a perspektíva. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|