|
|
|
|
Japán nem adós többé (1.rész)
|
Tokió, 1989. január10. kedd (MTI-Panoráma) - Szerény ünneppel kezdte az újévet a japán pénzügyminisztérium. A világ első számú hitelezőjévé, a legnagyobb devizatartalékokkal rendelkező gazdasági nagyhatalommá vált szigetország, amely ma már a világ nemzeti össztermékének (GNP) 15 százalékát állítja elő, 1988 december 31-én visszafizette 1899-ből /rpt: 1899/ származó külföldi adósságának utolsó részletét is.
Japán az első külföldi hitelt - 100 ezer fontot - három évvel Meidzsi császár hatalomra jutása után, 1871-ben vette fel Londonban; fedezésére kormánykötvényeket bocsátott ki. Ezzel a ,,kísérlettel,, próbálta ki a külvilágtól korábban teljesen elzárt, a kapitalizmus útjára épphogy rátért ország, hogyan kell a külföldi tőkével bánni. A kezdeti sikereken felbátorodva 1899-ben nagyszabású hitel-konstrukciós vállalkozásba fogott a japán kormány. 10 millió angol font hosszúlejáratú hitelt vett fel az országos vasúthálózat kiépítésére, 1953 évi lejárattal. A fél évszázados kölcsön fedezésére évi 4 százalékos kamatú kötvényeket bocsátottak ki. A japán közlekedési infrastruktúra kialakításában meghatározó szerepű pénzügyi ,,vérátömlesztés,, a pénzügyminisztérium fejlesztéspolitikai osztályának a vezetője, Fudzsikava Tecuma szerint a század elején az ismeretlenségből előretörő, fejletlen ország számára mai gazdasági szemlélettel nézve rendkívüli megterhelést okozott. 1910-ben például japán összes külföldi adóssága nemzeti össztermékének 37 százalékát tette ki; éves exportjának háromszorosával volt egyenértékű. Ma azért elemzik Japán adósságának alakulását a szigetországban, mert kézenfekvő az összehasonlítás a világ 15 fizetésképtelenné vált országával. Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Ecuador, Elefántcsont-part, a Fülöp-szigetek, Kolumbia, Jugoszlávia, Mexikó, Marokkó, Nigéria, Peru, Uruguay és Venezuela összes külföldi adóssága ezen országok közös GNP-jének a 63,1 százalékát érte el 1987-ben. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az adósságok exporthoz viszonyított aránya lényegesen kedvezőbb ezeknél az országoknál, mint annak idején Japán esetében volt. Az átlagos adósság-export arány ugyanis 24,2 százalék, szemben a szigetország éves kivitelét a múltban háromszorosan is meghaladó eladósodottságával. (folyt.)
1989. január 10., kedd 10:15
|
Vissza »
|
|
Japán nem adós többé (2.rész)
|
Japánnak tíz évébe tellett, amíg külföldi adósságát nemzeti jövedelmének 10 százalékára tudta leszorítani, és csak ezt követően vette fel újabb, nagyobb összegű hiteleit. A két világháború között 200 millió angol fontot, 650 millió francia frankot és 220 millió USA dollárt vett fel a központi jegybank, kötvénykibocsátások fejében. Ezek az összegek azonban már kifejezetten a hadiipari fejlesztéseket célozták. A második világháború a visszafizetések történetében 10 éves megszakítást eredményezett. A japán kapituláció után kötött egyezmények értelmében 1952-ig kellett a szigetországnak visszafizetnie adósságai felét. A következő évben pedig olyan megállapodásra jutott angol és amerikai hitelezőivel, amelynek értelmében tíz évi törlesztési szünet után, 1963-tól 25 év alatt kellett az évi 6 százalékos kamattal terhelt adósságait kifizetnie. Japán tehát pontosan tudja, mit jelent adósnak lenni - mutat rá a Kyodo hírügynökség által idézett szakértő. Egyebek között ezzel magyarázható a szigetország készsége a fejlődő országoknak nyújtott hivatalos fejlesztési segélyek növelésében. Ez éves szinten eléri a 10 milliárd dollárt. Részben erre vezethető vissza a legjobban eladósodott országok adósságának megvásárlását célzú, úgynevezett Mijazava-terv is. A Mainichi Daily News-ban megjelent adósságtörténeti áttekintés ugyanakkor figyelmeztet: a párhuzamvonás az egykori Japán és a mai Brazília, Mexiko, Argentína helyzete között kockázatos dolog, ugyanis a világgazdaság elérkezett abba a fejlődési szakaszba, amelyet a ,,nulla-összeg,, társadalmának lehet nevezni. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki nyereséghez jut, az törvényszerűen magával hozza, hogy más veszteséget szenved. Korunkban tehát minden hitelező tisztában van azzal, hogy ha befektetési céllal hitelt nyújt a rászorulónak, azzal óriási terhet ró az adósra és jelentős kockázatot vállal saját maga is. Az egymásra utaltság és a kölcsönös veszélyeztetettség a világ pénzügyeiben tehát ugyanúgy érvényesül, mint a fegyverkezésben és a globális ökológiai problémákban: az eladósodottság ma már ugyancsak közösen oldható meg. +++ Trom András (Tokio),MTI-Panoráma
1989. január 10., kedd 10:22
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) Budapestről ma feladtam Önöknek a kabaré felvételt, majdnem az egészet, jó háromnegyed részét, ami felfért egy szalagra átmásolva, és egy további gyors információ: éjjel-nappal folyik a nyilvános kabaré előkészítése. Öt humorista, a Grétsy nyelvész és rádiósok válogatnak több száz órás anyagból. Készüljenek fel! Főleg a gyengéket, a Nyitrait, a Pestit, a Makvárit, a Kézdit és az autós műsort meg a híreket fogják eredetiben kipécézni, ez most már világos, meg a sportot. Öt humorista és nyelvészek. Erre van pénzük. Műsoridő még nincs kitűzve. Ne hagyják magukat kifigurázni!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|