|
|
|
|
Bod Péter Ákos a 100 napról
|
---------------------------
London, 1990. augusztus 31. (BBC, Panoráma) - Száz napja foglalta el hivatalát Magyarország csaknem fél évszázad óta első, valóban demokratikusan megválasztott kormánya. Amióta Roosevelt elnök 1933-ban száz nap türelmet kért a kongresszustól és az amerikai néptől, hogy tehessen valamit az akkori gazdasági világválság következményeinek enyhítésére, az első száz nap szinte misztikus szerpet játszik minden kormányváltásban.
Az Antall-kormány is száz nap türelmet, kezdeti bizalmat kért az ellenzéktől és a közvéleménytől. Most, hogy a száz nap letelt, munkatársunk, Kanócz(?) István megkérte Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi minisztert, hogy a kormány nevében nyilatkozzék az angol rádió magyar adásának, mindenekelőtt arról, hogy mit tekint az első száz nap legjelentősebb eredményeinek.
- Elsőként azt említeném, ami a nagyközönség számára egyáltalán nem lényeges, de a kormányzat számára igen fontos: elindult az államapparátus. Hiszen köztudomású, hogy a kormányváltás előtt, amely már akkor látszott, hogy nem lesz egyszerű kormányváltás, hanem sokkal több annál, az államapparátus leállt némileg, sok ember elhagyta a kormányzati hivatalokat, elcsábította őket a magánszektor, úgyhogy amikor átvettük a hivatalokat, akkor bizony elég lassan folyt itt a munka.
Az Antall-kormány első komoly intézkedése az volt, hogy végrehajtotta a kormányzati átszervezést, melyre már az előző kormányzatok is készültek, de nem volt erejük ezt megtenni. Például megszűnt az Országos Tervhivatal, megszűnőben van az árhivatal, és vagy új intézmények jönnek létre helyettük, vagy az Országos Árhivatal funkciója gyakorlatilag megszűnik, elolvad, a Tervhivatal pedig négy évtizedes működés után megszűnik. (folyt.)
1990. augusztus 31., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú Bod Péter Ákossal - 1. folyt.
|
Ez tehát, azt gondolom, az első nagy eredmény. Egy modern kormányzati rendszer körvonala alakul ki, persze száz nap alatt ez nem fejeződik be, de legalábbis lezajlottak az átszervezések.
- Miniszter úr, ön részben gazdasági hivatalok szervezését említette, és gazdaságilag bizony az elmúlt száz nap alatt folytatódott az infláció, ellenzéki és sajtóhangok elszegényedésről is beszéltek. Milyen távlatban látja miniszter úr ennek a problémának, ha nem is megoldását, de javulását?
- Nos, én azt gondolom, hogy az ellenzéki hangok az inflációt illetően némileg a politika által motíváltak, hiszen amit a kormány tett, nevezetesen felemelte az energiaárakat, csökkentette a veszteséges szervezeteknek nyújtott támogatást, s itt elsősorban sajnos azt kell mondanom, hogy a mezőgazdaságnak kellett viselni a fő terhet, agrárszubvenció csökkentéséről van szó.
Ezek a lépések közgazdaságilag indokolhatók, szükségesek, és én feltételezem, ha nem tettük volna meg e lépéseket, ugyanolyan támadás ért volna minket. Persze a dotáció-mérséklés és az energia-áremelés valóban hozzátevődik az inflációhoz, azonban minden ésszerű kormányzat, amikor az energiapiacon az ismert tendenciák érvényesülnek, fel kell, hogy emelje az energiaárat, mert ha maga nem emeli fel, akkor piacgazdaságban a piac emeli fel - idéző jelben - nálunk azonban mindez még most hatósági jogkör. Tehát én azt hiszem, hogy ezek a kritikák nem megalapozottak.
Ami a számukat illeti, a magyar infláció nem attól gyorsult meg, hogy új kormány van, ez a tendencia jó másfél évvel ezelőtt kezdődött, és a legutóbbi számok azt mutatják, hogy nem gyorsult tovább az infláció. (folyt.)
1990. augusztus 31., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú Bod Péter Ákossal - 2. folyt.
|
Ez évben persze nagyon nagy lett az árszintnövekedés, de ez nem az új kormánynak tudható be, sőt jó néhány intézkedésünk, például a túlköltekező állami vállalatokkal szembeni erőteljesebb fellépés, csődöknek az elindítása, egyfajta pénzügyi szigor helyreállítása a számok szerint inkább mérsékelte az inflációs nyomást. Például a hitelkamatok további növekedése megállt, és azt hallom, hogy viszonylag könnyebb hitelhez jutni, mert megfontoltabban gazdálkodnak a vállalatok a pénzükkel.
- Miniszter úr említette, hogy az ellenzék bírálatát nem tudja elfogadni. Általában hogy vélekedik az ellenzék magatartásáról? Az első száz napban a kormány bizonyos türelmet kért az ellenzéktől. Úgy gondolja, hogy az ellenzék ezt a türelmet megadta, vagy több türelmet tanúsíthatott volna a különleges viszonyokra való tekintettel?
- Én azt jogosnak tartom, hogy az ellenzék türelmetlenkedik és kritizál, ezen nincs semmi kivetni való. Én általános türelmetlenséget érzek az országban és ez nem korlátozódik csupán az ellenzéki pártokra, különösen nem csupán a parlamentben képviselt ellenzéki pártokra, az egész ország türelmetlen.
Némileg túlzó várakozások kötődtek ehhez a rendszerváltáshoz, azt gondolták az emberek, hogy ha vége a kommunizmusnak, akkor másnaptól kezdve az árak csökkennek, a bérek nőnek. Most egy kicsit túlzok talán, mert szíve mélyén mindenki érezte: az ország helyzete ennél súlyosabb, de mégis az emberek azt hitték, hogy másnaptól valami sokkal jobb lesz. Mi igazából ezt nem ígértük meg. Ezért az, hogy türelmetlen az ország, értem, és hogy türelmetlen az ellenzék, azt is értem. (folyt.)
1990. augusztus 31., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú Bod Péter Ákossal - 3. folyt.
|
Nekem különösebb panaszkodni valóm nincs az ellenzék viselkedésére, azt persze látni kell, hogy a demokrácia hosszú idő alatt elsajátítható művészet. Saját kormánypárti tagjainkkal is vannak gondjaink, gyakran interpellálnak, tesznek fel nagyon éles kérdést, akarnak szerepelni a helyi választók előtt, megmutatva, hogy ők milyen kemények, és kivel szemben legyenek kemények, ha nem a kormánnyal szemben. Úgyhogy én azt hiszem, még a szerepkeresés szakaszában van a magyar politika. Igazából az ellenzék nem tudja - tisztelet a kivételnek -, hogy mikor érdemes szembeszállni a kormány döntésével, és mikor lehet azt mondani: no végre jó döntés Ezt is meg lehet tenni, erre nem igen volt példa.
- És hogy most a száz napon túl a távolabbi jövőbe tekintsünk, itt Angliában az az alkotmányos szokás, hogy a királynő olvassa fel ősszel a kormány törvényhozási programját. Magyarországon nincs uralkodó, de mit lát a legfontosabbnak a kormány törvényhozási terveiben mondjuk a következő 6-12 hónapban?
- Nálunk valóban nincs meg ennek a hagyománya. Én azt gondolom, hogy az őszi parlamenti ülésszakok egyikén a kormányfő beszámol az első száz nap eredményeiről és vázolja a hároméves kormányprogramnak a körvonalát. Ebben ki fog térni arra, hogy milyen törvényeket kívánunk az ország nyilvánossága elé vinni. Számomra, mint gazdasági miniszter számára (sic), de azt hiszem, azért ez általános megállapítás, a legfontosabbak a privatizációs törvények.
Megindult a magyar privatizálás, de annak a jogtörvényi és intézményi kerete még nem alakult ki teljesen. Dönteni kell a föld privatizálási módszereiről, intézményeiről. Most terjesztették be a parlament elé a kiskereskedelem privatizálásának a törvénytervezetét, jövő héten foglalkozik vele a parlament. (folyt.)
1990. augusztus 31., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Bod Péter Ákossal - 4. folyt.
|
Dönteni kell arról, hogy a média milyen módon működjön a közeljövőben, bányatörvényt kell előkészíteni, és nagyon erős a nyomás arra, hogy a szakszervezetek, munkástanácsok és más érdekképviseleti szervezetek jogállását törvény, és ne csupán szokásjog rendezze. Úgyhogy nagyon erőltetett és megterhelő jogalkotási szakasz előtt állunk, azonban ez nekünk nem újdonság, mert az elmúlt száz napban is rengeteg jogszabály készült, és igen keményen működött a magyar parlament.
- Nemsokára helyhatósági választások lesznek Magyarországon. Hogyan látja ezeknek a perspektíváját? Egyrészt mit vár attól, hogy a miniszter úr által is körvonalazott türelmetlenségben hogy fog viselkedni a polgárság, és mit vár az eredménytől, mint a Magyar Demokrata Fórum egyik vezetője?
- Ami az MDF pozícióját illeti, én azt hiszem, hogy az elmúlt három hónap nem ingatta meg az emberek bizalmát az MDF, a Demokrata Fórum iránt. A türelmetlenség érthető, de nem fordult a kormány ellen, mert az emberek igazából jól tudják, hogy ennyi idő alatt megváltoztatni régi struktúrát nem lehet. Ezért én azt hiszem, hogy bár a kormányon lévő pártok vissza szoktak esni egy idő múlva a választásokon, de én feltételezem, hogy ez az MDF-fel most nem történik meg.
A helyhatósági választás amúgy is némileg eltér az országos választásoktól, mert az dönt, hogy találnak-e a pártok helyi hiteles személyiségeket. Én úgy látom - sok helyen megfordulva -, hogy a Magyar Demokrata Fórum nagyon erős jelölteket tud indítani a helyhatósági választásokon, úgyhogy nem szívesen tippelek. Én a tavaszi választás előtt sem mertem nyilatkozni számszerű eredményekről, de azért a lelkem mélyén biztos vagyok abban, hogy a Demokrata Fórum fogja a legtöbb polgármestert állítani az országban. +++
1990. augusztus 31., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
(NŐI HANG) Budapestről ma feladtam Önöknek a kabaré felvételt, majdnem az egészet, jó háromnegyed részét, ami felfért egy szalagra átmásolva, és egy további gyors információ: éjjel-nappal folyik a nyilvános kabaré előkészítése. Öt humorista, a Grétsy nyelvész és rádiósok válogatnak több száz órás anyagból. Készüljenek fel! Főleg a gyengéket, a Nyitrait, a Pestit, a Makvárit, a Kézdit és az autós műsort meg a híreket fogják eredetiben kipécézni, ez most már világos, meg a sportot. Öt humorista és nyelvészek. Erre van pénzük. Műsoridő még nincs kitűzve. Ne hagyják magukat kifigurázni!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|