|
|
|
|
Thaiföld: Ahol nincs ,,nem,, (1. rész)
|
1989. január 9. hétfő (MTI-Panoráma) - Thaiföldön az idegent lenyűgözi, hogy az itt élő emberek csaknem mindíg nyugodt tekintetűek. S arcukon jámbor mosoly. Ráadásul nem mesterkélt, nem merő álarc avagy sima udvariasság kötelező védjegye, mint sok más ázsiai országban. A thai ember életmódja nem feltétlenül irígylésreméltó, de rendkivül kedves magatartásformáit az emberi kapcsolatok egyre idegesebb, türelmetlenebb és mogorvább légkörében élő európaiaknak érdemes megismerniük. Ebben a délkelet-ázsiai országban, úgy tűnik, egyáltalán nincsenek mérges, dühöngő emberek. Még a hatmilliós főváros, Bangkok óriási autótengerében sem lehet látni öklüket rázó, szítkozodó gépkocsivezetőket. A zsúfolt buszokon sem kellemetlenkednek az utasok megjegyzésekkel, könyökdöfésekkel. Sőt: a hivatalnokok és az ügyfelek között is kellemes, lényegretörő a kapcsolat. Eredendően ilyen jó a természetük vagy valamiképpen ilyenekké váltak? Helybéli ismerősök szerint a buddhista vallás sok mindenre magyarázatot ad: arra ösztönzi a hívőket, hogy legyenek mindig jámborak, ne nyilvánítsák ki érzelmeiket, sem kellemes, sem kellemetlen érzéseiket. A thai emberek kedvessége nyilván azért hat természetesnek, mert a buddhizmus által formált gondolkodásmód és magatartás az évszázadok folyamán valósággal örökletes lett. Jellemző, hogy a thai nyelvben voltaképpen nincs megfelelője a nem szónak. A ,,nem,,-et úgy fejezik ki, hogy az ,,igen,,-t tagadják. Az idegen látogatók a megmondhatói, hogy a helybéliek egyetlen kérdésre vagy kérésre sem válaszolnak a kategórikus ,,nem,,-nek megfelelő kifejezéssel. Ha valamire nem tudnak választ adni vagy egy kérést nem tudnak teljesíteni, akkor még szélesebben mosolyognak, tekintetük pedig valósággal bocsánatkérő. Így aztán többnyire még az idegeskedésre hajlamos külföldiek sem dühöngenek vagy méltatlankodnak. Pedig Thaiföld dinamikus idegenforgalmában ugyanúgy hemzsegnek a külföldi turisták becstelen megfejésére szakosodott ügyeskedők, mint a világ sok más országában. (folyt.)
1989. január 9., hétfő 16:14
|
Vissza »
|
|
Thaiföld: Ahol nincs ,,nem,, (2. rész)
|
Vannak, akik a thai ember szelíd természetét nem annyira a buddhizmus hatásával magyarázzák, mint inkább azzal, hogy ezt a népet történelme folyamán sohasem igázták le, ezt az országot soha nem szállta meg idegen katonaság, ezért nem rögződött meg az emberekben sem a bizalmatlanság az idegenekkel szemben, sem az egymás közötti türelmetlenség. Jóllehet Thaiföld történelme sem kizárólag idillikus korszakokból áll, a harciasság azonban nem vált alkati jellemzővé. Agresszív ösztöneiket pedig nagyrészt úgy vezetik le az emberek, hogy a nálunk is ismert kick-boxhoz hasonló thaiföldi ökölvívást és a tömérdek hongkongi vagy tajvani bunyós filmet nézik. A szelídség egyik érdekes példája, hogy a thai emberek nem szeretnek állatot ölni. Ezt a buddhizmus is tiltja. A külföldit gyakran kellemetlenül érinti, hogy vidéken és városon egyaránt rengeteg a kobór kutya. A helyiek alig tartanak kutyát, nem is igen szeretik, de nem bántják őket. Jóllehet a veszettség miatt az ebek nagyan veszedelmesek, a sintér foglalkozás ismeretlen Thaiföldön. Nemhogy a kobór kutyát, de még az egeret sem ölik meg; az egérfogóba került állatot kiengedik a rizsmezőre. Hitük szerint az állatok sincsenek kirekesztve a lélekvándorlásnak a nirvanáig tartó hosszú folyamatából. A thai konyhának azért szerencsére szabad remek húsételekkel szolgálnia, s az éhes emberek nagy bőségben válogathatnak közülük, utcai kifözdékben is, amelyekből még falun sincs hiány. Az idősebb korosztály gyakran sajnálkozik a fiatalabb nemzedék szokásain. Szerintük a tizenévesek udvariatlanok, erőszakosak, és idegen életstílust majmolnak, főleg az amerikait. Egy vidéki tanító e sorok írójának epésen jegyezte meg: ha tíz év múlva visszajön, nem lesz módja ennyit áradozni a kedvességünkön. +++ Kurucz János (Bangkok), MTI-Panoráma
1989. január 9., hétfő 16:20
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|