|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
A hét két kérdése (1. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
1. Hogyan tovább a bécsi sikeres befejezés után? Alig van idő örvendezni azon, hogy annyi baljós előjel, utolsó pillanatig tartó bizonytalanság után a bécsi utótalálkozó sikeresen véget ért, és a záródokumentum általános nézet szerint túlszárnyalja nemcsak a várakozást, hanem a helsinki eredményeket is. Nincs sok idő, mert éppen e sikeres zárásból eredően villámgyorsan követik egymást a további tanácskozások. Az uj tárgyalások sora már idén mácius 9-én megkezdődik: a helyszín ismét Bécs, a téma a hagyományos fegyverzetek csökkentése. Igaz, ma már nem szenzáció, hogy a NATO és a Varsói Szeruődés összesen 23 tagállamának képviselői ülnek közös tárgyalóasztalhoz - a gyakorlat éppen a bécsi fordulón kezdődött. Egyöntetű azonban a vélemény: új lehetőségek nyílnak a két tömb előtt a leszerelésre. Szélesebb az uj forduló mandátuma minden eddiginél, s reményekre ad okot a csökkenő kelet-nyugati feszültség, az INF-tárgyalások sikeres befejezése és nem utolsósorban a szovjet csapatok kivonása nyomán előálló uj helyzet. Ezen a március 9-én egy másik bécsi találkozó is elkezdődik, mégpedig a bizalom - és biztonságerősítő intézkedésekről. Folytatódnak a szakértői megbeszélések is: a tájékoztatás kérdéseiről 1989 április 18-án Londonban , az EBEÉ humanitárius vonatkozásairól 1989 május 30-án Párizsban nyilik konferencia, amelynek második fordulóját Kopenhágában rendezik 1990 junius 5.és 29.között, mig a harmadik fordulót Moszkvában 1991 október 4-től. Az eurÓpai gazdasági együttmüködés lesz a témáája az 1990 március 19-én Bonnban kezdődő megbeszélésnekenek; a Földközi tenger térségéről Palma de Mallorcán 1990 szeptember 24-én kezdenek tanácskozást; a kulturális örökségről 1991 május 28-án Krakkóban. Málta fővárosában 1991 január 15.és február 8.között a viszályok békés rendezéséről lesz szó. Huszonhat hónapos tárgyalási menet - néha késhegyig menő viták, máskor a megegyezéshez közel ujabb visszakozás - aligha vette el az érintettek kedvét, hiszen mégis csak sikeült a közös nevezőt megtalálni. S hogy eennek mennyire látják értelmét, azt bizonyitja: megvan már a következő hasonló tanácskozás időpontja és helysszíne is. Ismét Helsinkiben, 1992 március 24-én kezdődik a negyedik utótalálkozó. (folyt)
1989. január 20., péntek 13:17
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
A hét két kérdése (2. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
2./ Mi történt a prágai Vencel-téren? Már az évforduló közeledte is felkavarta a kedélyeket Csehszlovákiában: a közvélemény két táborra oszlott, voltak akik látványosan szerettek volna emlékezni Jan Palach diák 1969 január 16-i öngyilkosságára, mig mások helytelenitették ezt. Igaz, ez utóbbiak véleménye elsősorban arra az önmagát meg nem nevező öngyilkosjelöltre vonatkoztak, aki jóelőre közölte: a nevezetes évfordulón a Vencel-téren kivánja elégetni magát, így emlékezve a husz évvel ezelőtti tettre, amellyel mellesleg Jan Palach annak idején a szovjet csapatok bevonulása ellen tiltakozott. A Rudé Právó provokációnak minősítette a névtelen öngyilkosjelölt bejelentését, amelynek egyik címzettje Václav Havel, a Charta,77 vezető személyisége volt. A hatóságok igyekeztek elejét venni a várható akcióknak: azt a módszert választották, hogy eleve nem adtak engedélyt a Charta,77 és négy másik ellenzéki csoport részére, amelyek emlékünnepséget akartak tartani az évforduló előestéjén. Ami magát az ismeretlen fiatalember öngyilkossági szándékát illeti: nos abban a legtöbben egyetértettek, hogy egy ilyen tettnek semmi értelme nincs. A hatósági tilalom ellenére a Vencel-téren ezen a héten szinte naponta többezres tömeg gyűlt össze. A rendőrség és a népi milicisták kordona megakadályozta a tüntetőket, hogy megközelítsék azt a helyet, ahol Jan Palach annak idején elkövette tettét, s ahová a megemlékezés virágait kivánták elhelyezni. A tüntetés az első napon drámai fordulatot vett: a rendőrség vízágyukat vetett be, sokakat letartóztattak. A következő napon békésebben ért véget a megmozdulás, a rendőrség nem avatkozott be, amitől a tüntetni kivánók a jelek szerint csak vérszemet kaptak, s igy a harmadik alkalommal ismét előkerültek a vízágyúk, a gumibotok , a könnygáz bombák. A csehszlovák sajtó nap mint nap foglalkozik az eseményekkel, s az elemzések provokációról, előre megfontolt szándéku rendzavarásról szólnak. A prágai eseményekről sok szó esett a szomszédos Bécsben is: az utótalálkozó befejező, külügyminiszteri szintű szakaszában felszólaló nyugati külügyminiszterek közül többen rosszallták a csehszlovák hatóságok eljárását, ugy értékelve beavatkozásukat, hogy az éppen a záóródokumentumban ujfent rögzített emberi jogokat sérti. +++
1989. január 20., péntek 13:20
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|