|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
A szerzetesrendekről
|
![](../img/spacer.gif)
München, 1989. augusztus 24. (SZER, Hölgyválasz) - A hír, miszerint Magyarországon újra engedélyezik a szerzetesrendeket, azokban, akik még emlékeznek feloszlatásukra, nemcsak örömet, hanem fájdalmas emlékeket is ébreszthet. Ez történt jegyzetírónkkal, Szép Zoltánnal, akinek most következő Scolastica nővér című írása tiszteletadás az egykori tanítórendbeli apáca emléke előtt: Ha megélhette volna Hacsak foszlányait is felfoghatta volna a Szent István napi eseményeknek, a szomorú sorsú jó Scolastica nővér Bizonyosan megbékéltebb lélekkel venne most búcsút attól az élettől, ami számára nem sok örömet nyújtott. Éppen a Szent Jobb körmenet utáni napon ismertem meg 1948-ban, amikor Budapestről visszaérkezve mesélte élményeit. Leendő tanítómat hallgattam benne, hiszen a nővér tanítórendbeli apáca volt, és abban a zárdának nevezett iskolaépületben tanított, ahova majd nekem is be kellett volna iratkoznom. De erre már nem kerülhetett sor. A kommunista diktatúra szétkergette a zárda tanítóit, az egyháziakat, a rendbelieket, de útját állta a következő augusztus 20-iki körmenetnek is. Scolastica nővér sírt, imátkozott. Mi lesz veletek? - kiáltotta. Nem azt, mi lesz velem, az állásából elcsapott, otthonától, közösségétől megfosztott szerzetes nővérrel, hanem veletek, azaz velünk, az iskoláink előtt álló gyerekekkel, az így felnövő generációval. Mi lesz veletek? - kiáltotta, amikor immár világi ruhákba öltözködött társnői egymás után rakták fel bőröndjeiket a ki tudja, melyik faluból, városból értük érkező szekérre, stráfkocsira, teherautóra. És a világi ruhás, egyszeriben néni külsejűvé lett apácák szótlanul búcsúzkodtak. Mintha temetésre készülődtek volna, mintha bűnök levezetésére vállalkoztak volna, úgy lépkedtek lehajtott fejjel, kendő alá rejtett rózsafüzérrel, könnyezve, komor csendességben. (folyt.)
1989. augusztus 24., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
MTV2 nézői telefonok
Békéscsaba 26-775: Dobos Attila nagylemezt kér.
- A műsor megindulásának első percétől nézem a műsort, a sky-t és a Supert is szoktam nézni, és mondhatom, nem kell szégyenkeznünk. Rendkívül tetszik maga a keret, a fesztelenség, rertdkivül jók a videoklippek, nem harsány a műsor, ugy hogy tartsák ezt a szinvonalat, ugy hogy tartsák ezt a nívót, én teljesen ott hagytam az l-es műsort, amióta megindultak. Köszönöm hogy meghallgattak.
- Geribi Miklósné vagyok, 206-069 Dobos Attila nagylemezt kér. A műsoruk az nagyon jó, szép, változatos, nagyon sok sikert kívánok a további programokhoz.
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. január 8. Levelet kaptam Pártay Tivadartól, amelyben megbízott a kisgazdapárt pártfőügyészi tisztség éves ellátásával. Nagyon elgondolkodtatott ez a megbízás, mert megtiszteltetésnek és eddigi munkám elismerésének tekintettem. Közrejátszhatott ebben, hogy közismert volt apám egykori kisgazdapárti tagsága, és különösen az, hogy 1945-ben ő szervezte újjá a pártot Vas megyében. Én akkortájt 1946-1949-ig, mint pécsi egyetemi hallgató, mezei jogászként a szombathelyi Nyugati Kis Újság munkatársa voltam."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|