Rendszerváltás és az MTI

	Válasz a hallgatóknak
München, 1989. január 7. (SZER, A hallgatók fóruma) - A Quelle nyugatnémet áruház a karácsonyi élelmiszer-ajándékcsomagokat megint nem postázhatta Romániába. Ha emlékeznek rá hallgatóink, tavaly ilyenkor ismertettem az áruház levelét, amelyben a feladókat tájékoztatta a román hatóságok döntéséről, azaz arról, hogy nem tud eleget tenni a megbízatásoknak. Csekken visszaküldte a megrendelési összeget. Most, december elejei megrendelésemre hasonló választ kaptam. A Quelle értesít, hogy: miután a román hatóságok 1988 márciusában ismét engedélyezték az élelmiszercsomagok küldését, néhány hónapon át akadálytalanul eleget tehettünk a megbízatásoknak, amíg el nem rendelték újból a teljes zárlatot. Mindent megmozgattunk hogy más országokon át találjunk lehetőséget a szállításhoz, de jelenleg minden határ lezárult élelmiszerküldeményeink előtt. Egyelőre beláthatatlan, hogy mikor oldják fel a korlátozást. Igyekezünk azonban, hogy a Romániához fűződő intenzív kapcsolatok révén minél előbb megoldást találjuk, és ismét lehetővé tegyük az élelmiszercsomagok szállítását." A karácsonyi csomag tehát idén sem érkezhetett meg. A befizetett összeget a Quelle visszaküldte. Idős embereket, édesanyám egykori barátait szerettem volna meglepni. Anyám tavaly lett volna 80 éves, ők sem lehetnek sokkal fiatalabbak. Egyik hallgatónk kérdezi: - A székely himnusz kinek a szerzeménye, és mikor keletkezett a verse, illetve a szövege? - Nem is volt olyan könnyű kideríteni, mert bár mindenki ismeri, de hogy ki volt a szerzője? Rajki László nézett utána: - A székely himnusz szövegét Mihalik Kálmán írta, minden bizonnyal 1921-ben. Zenéjét Csanádi György szerezte, de nem tudni pontosan mikor. Mivel 1940 előtt egyetlen forrás sem említi, így keletkezésének időpontját 1940-41-re tehetjük. Egyébként a zeneszerző és a szövegíró nevét egyetlen általam ismert magyarországi lexikon sem említi. Megjegyezném még, hogy már korábban is létezett egy úgynevezett székely himnusz, az a régi, gyönyörű tiszta pentaton magyar népdal, amelynek kezdősora: "En istenem, jó istenem, védelmezőm, segedelmem." - refrénje pedig így hangzik: "Isten óvja Erdély népét." - Ismét telefonüzenetet idézünk: - Annyit szeretnék mondani az egészhez, hogy igaz az hogy ebben az országban nagyon ganaj módon élünk, mert ez az igazság, és ezt nem lehet letagadni. Sohasem voltam kommunista, és nem is leszek soha. Nem-is erről van szó. Csak arról, hogy valahogy próbáljanak már igazságosan közelíteni ehhez a szerencsétlen kis országhoz, ha egy mód van rá. Jó? Ha egy mód van rá, igazságosan. Sok nagy balhé van itt, sok rossz lesz, volt is, lesz is, miegymás. De próbálják meg úgy összehozni, hogy valahogy a jót is lássuk az egészben. Kicsit unalmas már, hogy mindig csak bántják, bántják ezt a szerencsétlen kis országot úgy, hogy önök kint élnek, mi meg itt szenvedünk ugye. - Váradi Attila válaszol: - Kedves nem kommunista hallgatónk. Ön azt kéri tőlünk, hogy közeledjünk igazságosan Magyarországhoz, arra célozva, hogy munkatársaink, akiknek ugye könnyű a helyzetük, mert mint valami színházi előadáson, kényelmes páholyból szemlélhetik az otthoni eseményeket, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy minél riasztóbb, torz képet fessenek a mai magyar valóságról, elhallgatva azt ami jó, ami reményt keltő, és jobb jövő irányába mutat. Először is szeretném leszögezni, hogy ebben a rádióban a magyarországi élet minőségéről szólva soha nem használtuk azt a kifejezést, hogy "ganaj". A véleményalkotás kinek-kinek egyéni joga. Ha ön úgy érzi, hogy az ilyen jelzők használata indokolt, az az ön magánügye. Ezek után ejtsünk néhány szót a mi állítólagos egyoldalú műsorpolitikánkról, probléma-megközelítésünkről. Adásaink már csak azért sem lehetnek tendenciózusak, mert a hozzánk érkező híranyag tartalma nem függ a mi személyünktől, miként a matematikai igazságok sem függnek a tanár emberi minőségetek. Adásainkban ugyan többször rámutattunk arra, hogy a magyarságnak jelenleg úgy tűnik nincs életprogramja, egyetemes programja, és ennek hiányában nemcsak az anyaország, hanem közvetve a külföldi magyarság is egyre előnytelenebb helyzetbe kerül, de ez nem igaztalan bántás, ellenkezőleg. Amikor teret szentelünk annak, hogy a társadalmi problémákat hogyan lehetne megoldani, hogy az ország gazdasági életét hogyan lehetne megerősíteni, éppen nem ártani akarunk. A. megbomlott nemzeti egység helyreállítását Magyarországon egyesek, politikai pártok, szervezett munka által igyekeznek elérni. Ha erről hírt adunk bántjuk az országot? Elhallgatjuk a jót? Ön helyesebbnek tartaná, ha illúziókkal áltatnánk hallgatóinkat, hogy mint egy deus ex machina várják sorsuk jobbra fordulását? Sajnálom, de ellent kell mondanom ama feltételezésének is, hogy nekünk rádiósoknak könnyű^a helyzetünk. A felelősen gondolkodó ember helyzete sohasem könnyű. Éljen bárhol, bármilyen körülmények között. - Az egyik telefonáló Vadász János és Schöpflin György a Szerkesztők fórumában elhangzott beszélgetésére utalva megjegyzi, hogy véleménye szerint "kissé leszűkítve kapta a hallgatók tábora a hazai demokratikus ellenzék létszámát" - majd ezt javasolja: Jövőbeni rokontémájú adásaik során kérem vegyék figyelembe és utaljanak olyan indirekt, de konkrét jelenségekre is, melyek hitelt érdemlően bizonyítják a jelenlegi rendszert elutasítók táborának megvallottan többszázezres létszámát. íme a bizonyítékok sora: 1.) Honi információk szerint ez évben 150 ezer fővel csökkent a szakszervezetek tagjainak létszáma. (folyt.) 1989. január 7., szombat
Vissza »

	Válasz a hallgatóknak 1. folyt.
2.) A bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tüntetések résztvevőinek száma, és a jelenlegi népszavazást kérő aláírásgyűjtési akció terebélyesedő volta szintén a 100 ezres nagyságrend felé közeledik. 3.) A magyar egyetemi, főiskolai ifjúság nyílt rendszerelutasító magatartása közismert, ELTE, Közgáz, Műegyetem, ahol a KISZ-tagság az ott tanulók létszámának annyi százalékát sem teszi ki, mint amennyit a Magyar Kommunista Párt a háború után az első szavazások alkalmával. 4.) Az Erdély mellett tüntetők 100 ezres létszáma is idetartozik, mert ugyanolyan szintű pártdiktatúra ellen lépett fel, mint amilyen Magyarországon tartja évtizedek óta kezében a kizárólagos hatalmat. A magyar szabadságtörekvések, megnyilvánulások és reformmozgalmak sorozatos, erőszakos és fondorlatos eltiprása és elnyomása érthető módon óvatossá tette a magyar társadalmat. A demokrácia melletti kiállás magától értetődik egy szabad országban. A kommunista diktatúra 43 éve után a munkahelyen, ha meggyöngültén is, de még ott van az egykori mindenható párt, foghíjasodó, rogyadozó teljes gépezetével. Szabad választások esetén az MSZMP már most alatta maradna a kommunisták háború utáni első választáson elért vézna eredményének. És a szavazók milliói fordítanának hátat az országot a szakadék szélére juttató, magáról mint élcsapatról álmodó és prédikáló pártnak. - Hallgatónk megjegyzéseihez Gordon Tamás fűz néhány észrevételt: - Abban teljesen egyetértek hallgatónkkal, hogy a mai rendszerre nemet mondót tábora nem szűkíthető a független mozgalmakat aktívan támogatókra, tehát körülbelül 15-20 ezer emberre. A rendszer politikáját elutasítók száma nyilvánvalóan sokszorosan több. Óvakodnék azonban attól, hogy az elégedetlenek hatalmas tömegét automatikusan az érlelődő, kibontakozó, tudatos ellenzék közé soroljuk. Hosszú ideig éltem Hollandiában, szívesen hivatkozok a kis ország példájára, anélkül természetesen, hogy egyenlőségjelet tennék a két ország berendezkedése közé. Megéltem hogyan mondott látványosan nemet a hollandok többsége a Lubbers-kormány politikájára, amikor a rakétatelepítések, vagy az atomerőművek építéséről volt szó, vagy éppen a munkanélküliség elleni föllépéséről. Mindenki, magam is a koalíció bukását várta, ezzel szemben elsöprőnek számító győzelmet aratott a legutóbbi parlamenti választásokon. Az MSZMP-t sokféleképpen lehet tekinteni. Én a cinikusabb megítélés felé hajlok, amit úgy fogalmaznék, hogy a hatalmon maradni akarók pártja. De van Magyarországon egy igen jelentős réteg, a középosztály, amelynek hosszú évekig érdeke fűződött a Kádár- rendszer fennmaradásához, és bár az utolsó években jelentősen romlott életszínvonala, mégis egyelőre inkább keresi helyét a korlátozott liberalizmust hirdető Grósz és társai rendszerében, mint a Demokrata Fórum, vagy éppen a radikálisok táborában. Tehát lehet hogy ez a középosztály, melynek fontos közvélemény- meghatározó ereje van, nemet mond a hatalom egyes megnyilvánulásaira, vitatja annak döntéseit, ám nem lehet nem észrevenni, hogy még mindig sokan kötik szekerük rúdját a bukott Kádár-korszak szennyesét takargató, hintapolitikát folytató mai MSZMP-hez. - Január 20-tól kezdve az Egyesült Államok elnökét George Bushnak hívják. - Kérdezzék meg amerikai tudósítóiktól, hogy mit gondolnak, a napokban hivatalba lépő Bush örülni fog-e annak, hogy Reagan elnök feltételek kikötése nélkül beleegyezett abba, hogy Moszkvában megtartsák az emberi jogi konferenciát. - Kéry Tamás válaszol: - Hogy a majd január 20-án beiktatandó új amerikai elnök, George Bush örülni fog-e, azt természetesen nem tudom. Azt viszont igen, és ezt az itteni lapok megírták, jómagam is beszámoltam róla, mind Busht, mind külügyminiszter jelöltjét, James Bakert, csak úgy, mint kiválasztott nemzetbiztonsági tanácsadóját, Brent Scowcroftot Schultz külügyminiszter ajánlásáról és Reagan döntéséről is a lehető legrészletesebben tájékoztatták. Az elnök döntésével Bush, fenntartás nélkül egyetért. Sokan vannak természetesen akik nem értenek egyet azzal, hogy egy nemzetközi emberi jogi konferenciát 1991-ben nyugati, így amerikai beleegyezéssel is pont Moszkvában tartsanak meg. Hogy miért, az gondolom nyilvánvaló. A liberális fővárosi napilap, a Washington Post vezércikkében nyugtázza a Szovjetunióban végbement jelentős változásokat, s ezek ellenére azonban azokat még túlságosan is frisseknek, tökéletleneknek, és főleg az egész folyamatot még mindig visszafordíthatónak tartja, és ezzel az álláspontjával közel sem áll egyedül. Viszont az amerikai hozzájárulás az emberi jogi konferencia Moszkvában megtartásához - hangsúlyozzák ezt Bush környezetében is - első, második és végső fokon feltételes. Méghozzá a következő két évet illetően olyan építő jellegű szovjet magatartáshoz kötött, amely további messzemenő javulást feltételez az emberi jogi helyzetben a Szovjetunióban. Ha viszont az ottani gyakorlatban - mondják - ellenkező irányú fejlemények következnének be, akkor az Egyesült Államoknak jogában és módjában lenne még 1991 előtt megváltoztatni álláspontját a konferencia megrendezését illetően. (folyt.) 1989. január 7., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Válasz a hallgatóknak 2. folyt.
- Antal János a címére érkezett levélre és telefonüzenetre válaszol: - Kedves kaposvári hallgatónk terjedelmes levelére sajnos elég rövid a válaszom. A levél első mondataiból kiderül, hogy egy sajnálatos félreértés áldozata, ugyanis a Bagoly rádióhídjában mi nem szerepeltünk. A műsor ugyanis a Kossuth Rádió és az Amerika Hangja között jött létre. Feltett kérdéseire nagyon szívesen válaszolnék, de a műsor rövid terjedelme ezt lehetetlenné teszi. Másrészt pedig az érintett kérdésekre úgyis időről-időre visszatérünk. Ami telefonáló hallgatónk figyelmeztetését illeti, a dorgálás jogos. A Zeneszó hétfői harmadik ismétlése valóban 22.30 órakor, és nem - hogy az korábban sajnos többször is elhangzott - 23.30 órakor van. Mit tehet ilyenkor a szerkesztő? Megköszöni a szíves figyelmeztetést, bocsánatot kér, és kijavítja a hibát. Mégegyszer köszönöm szépen. - December 15-e jeligére egyik hallgatónk egy egész sor kérdést intézett Frank atyához. Elsőnek azt kérdezte, hogy miért közvetítettünk a mezőgazdasági műsorban egy istentagadó dalt. - Kérésére a megadott adatok alapján most már tudok válaszolni. A dal az István a király című nagysikerű rock-operából való, és az Istvánnal szembeszálló Koppány-párti Laborc énekli Koppány lányához, Rékához fordulva. A kifogásolt szöveg így hangzik: "Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát. Nem kell olyan isten, aki megöli egy fiát. Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul. Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr. Nem kell olyan isten, kinek bűnös aki él, nem kell olyan isten ki csak szenvedést ígér, nem kell olyan isten aki nem tud magyarul, szabad magyaroknak nem kell ilyen úr. Nem kell, nem kell, nem kell, nem kell." Hadd tegyem hozzá, a dal téves állításának helyesbítésére. Isten nem ölte meg a fiát. Jézus saját elhatározásából, irántunk való szeretetből szolgáltatta ki magát, vállalta az emberi sorsot, annak minden kínlódását, a testi és a lelki szenvedést, az elhagyatottságot és a halált. Ezzel az önfeláldozó szeretettel, kiszakadt embert. Ezt nevezzük megváltásnak. A katolikus műsor Élő posta című rovatában válaszolok a többi kérdésre. - És most még egy kifogást idézünk: - December 30-án közölte egy úr, hogy a pontos idő 10 óra, holott pontosan 10 óra és egy perc volt. De ugyanez az úr pontos időt mondott 11 óra és 20 másodpercet. És érdekes, pont annyi volt. Ma a kvarcórák idejében furcsán hat, ha egy népszerű rádió a pontos időt 80 százalékban pontatlanul közli. Ne haragudjanak, hogy kukacosok vagyunk, önök is azok lennének, ha hallgatók volnának. Az isaszegi templomtorony órája pontosabban üt, mint az önöké. De sajnos ezt csak Isaszegen hallják. Kérjük, hogy ebben is legyenek pontosak, mint egyéb tájékoztatásaikban. Tudjuk hogy ezt önök nem fogják szellőztetni, mert ki ismeri be a hibáját? Kívánunk egészségben boldog új évet kedves mindnyájuknak az isaszegi templomtorony legaljából. - Mi is kívánunk boldog új évet. A hírolvasó kolléga bizonyára elnézte az időt. Ez bizony előfordul élő adásban. Tapasztalatból tudom, amikor még hajnalos szerkesztő voltam, a legjobban az órától, azaz a pontos idő bemondásától izgultam. Próbálja csak ki. Nézzen hirtelen az órájára és mondja ki hangosan, de nem vontatottan, hogy hány óra van. Eltévesztheti az ember, mert nincs mindenkinek isaszegi templomtornya órával. Egyébként mire a másodpercet is kimondja, már amúgy is később van. +++ 1989. január 7., szombat
Vissza »