Rendszerváltás és az MTI

	Válasz a hallgatóknak
München, 1989. január 7. (SZER, A hallgatók fóruma) - A Quelle nyugatnémet áruház a karácsonyi élelmiszer-ajándékcsomagokat megint nem postázhatta Romániába. Ha emlékeznek rá hallgatóink, tavaly ilyenkor ismertettem az áruház levelét, amelyben a feladókat tájékoztatta a román hatóságok döntéséről, azaz arról, hogy nem tud eleget tenni a megbízatásoknak. Csekken visszaküldte a megrendelési összeget. Most, december elejei megrendelésemre hasonló választ kaptam. A Quelle értesít, hogy: miután a román hatóságok 1988 márciusában ismét engedélyezték az élelmiszercsomagok küldését, néhány hónapon át akadálytalanul eleget tehettünk a megbízatásoknak, amíg el nem rendelték újból a teljes zárlatot. Mindent megmozgattunk hogy más országokon át találjunk lehetőséget a szállításhoz, de jelenleg minden határ lezárult élelmiszerküldeményeink előtt. Egyelőre beláthatatlan, hogy mikor oldják fel a korlátozást. Igyekezünk azonban, hogy a Romániához fűződő intenzív kapcsolatok révén minél előbb megoldást találjuk, és ismét lehetővé tegyük az élelmiszercsomagok szállítását." A karácsonyi csomag tehát idén sem érkezhetett meg. A befizetett összeget a Quelle visszaküldte. Idős embereket, édesanyám egykori barátait szerettem volna meglepni. Anyám tavaly lett volna 80 éves, ők sem lehetnek sokkal fiatalabbak. Egyik hallgatónk kérdezi: - A székely himnusz kinek a szerzeménye, és mikor keletkezett a verse, illetve a szövege? - Nem is volt olyan könnyű kideríteni, mert bár mindenki ismeri, de hogy ki volt a szerzője? Rajki László nézett utána: - A székely himnusz szövegét Mihalik Kálmán írta, minden bizonnyal 1921-ben. Zenéjét Csanádi György szerezte, de nem tudni pontosan mikor. Mivel 1940 előtt egyetlen forrás sem említi, így keletkezésének időpontját 1940-41-re tehetjük. Egyébként a zeneszerző és a szövegíró nevét egyetlen általam ismert magyarországi lexikon sem említi. Megjegyezném még, hogy már korábban is létezett egy úgynevezett székely himnusz, az a régi, gyönyörű tiszta pentaton magyar népdal, amelynek kezdősora: "En istenem, jó istenem, védelmezőm, segedelmem." - refrénje pedig így hangzik: "Isten óvja Erdély népét." - Ismét telefonüzenetet idézünk: - Annyit szeretnék mondani az egészhez, hogy igaz az hogy ebben az országban nagyon ganaj módon élünk, mert ez az igazság, és ezt nem lehet letagadni. Sohasem voltam kommunista, és nem is leszek soha. Nem-is erről van szó. Csak arról, hogy valahogy próbáljanak már igazságosan közelíteni ehhez a szerencsétlen kis országhoz, ha egy mód van rá. Jó? Ha egy mód van rá, igazságosan. Sok nagy balhé van itt, sok rossz lesz, volt is, lesz is, miegymás. De próbálják meg úgy összehozni, hogy valahogy a jót is lássuk az egészben. Kicsit unalmas már, hogy mindig csak bántják, bántják ezt a szerencsétlen kis országot úgy, hogy önök kint élnek, mi meg itt szenvedünk ugye. - Váradi Attila válaszol: - Kedves nem kommunista hallgatónk. Ön azt kéri tőlünk, hogy közeledjünk igazságosan Magyarországhoz, arra célozva, hogy munkatársaink, akiknek ugye könnyű a helyzetük, mert mint valami színházi előadáson, kényelmes páholyból szemlélhetik az otthoni eseményeket, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy minél riasztóbb, torz képet fessenek a mai magyar valóságról, elhallgatva azt ami jó, ami reményt keltő, és jobb jövő irányába mutat. Először is szeretném leszögezni, hogy ebben a rádióban a magyarországi élet minőségéről szólva soha nem használtuk azt a kifejezést, hogy "ganaj". A véleményalkotás kinek-kinek egyéni joga. Ha ön úgy érzi, hogy az ilyen jelzők használata indokolt, az az ön magánügye. Ezek után ejtsünk néhány szót a mi állítólagos egyoldalú műsorpolitikánkról, probléma-megközelítésünkről. Adásaink már csak azért sem lehetnek tendenciózusak, mert a hozzánk érkező híranyag tartalma nem függ a mi személyünktől, miként a matematikai igazságok sem függnek a tanár emberi minőségetek. Adásainkban ugyan többször rámutattunk arra, hogy a magyarságnak jelenleg úgy tűnik nincs életprogramja, egyetemes programja, és ennek hiányában nemcsak az anyaország, hanem közvetve a külföldi magyarság is egyre előnytelenebb helyzetbe kerül, de ez nem igaztalan bántás, ellenkezőleg. Amikor teret szentelünk annak, hogy a társadalmi problémákat hogyan lehetne megoldani, hogy az ország gazdasági életét hogyan lehetne megerősíteni, éppen nem ártani akarunk. A. megbomlott nemzeti egység helyreállítását Magyarországon egyesek, politikai pártok, szervezett munka által igyekeznek elérni. Ha erről hírt adunk bántjuk az országot? Elhallgatjuk a jót? Ön helyesebbnek tartaná, ha illúziókkal áltatnánk hallgatóinkat, hogy mint egy deus ex machina várják sorsuk jobbra fordulását? Sajnálom, de ellent kell mondanom ama feltételezésének is, hogy nekünk rádiósoknak könnyű^a helyzetünk. A felelősen gondolkodó ember helyzete sohasem könnyű. Éljen bárhol, bármilyen körülmények között. - Az egyik telefonáló Vadász János és Schöpflin György a Szerkesztők fórumában elhangzott beszélgetésére utalva megjegyzi, hogy véleménye szerint "kissé leszűkítve kapta a hallgatók tábora a hazai demokratikus ellenzék létszámát" - majd ezt javasolja: Jövőbeni rokontémájú adásaik során kérem vegyék figyelembe és utaljanak olyan indirekt, de konkrét jelenségekre is, melyek hitelt érdemlően bizonyítják a jelenlegi rendszert elutasítók táborának megvallottan többszázezres létszámát. íme a bizonyítékok sora: 1.) Honi információk szerint ez évben 150 ezer fővel csökkent a szakszervezetek tagjainak létszáma. (folyt.) 1989. január 7., szombat
Vissza » Folytatásokkal »