|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Új Márciusi Front
|
![](../img/spacer.gif)
(Lőcsei Pál) München, 1989. január 21. (SZER, Hazai napló) - Az Új Márciusi Front elképzelése az, hogy ebben az országos nemzeti bizottságban elkezdődhetne, és kibontakozhatna a hatalmat mindeddig egyedül birtokló párt, és a független politikai szervezetek együttműködése a nemzet előtt álló legfőbb közjogi feladatok megoldása érdekében. A javaslattevők szerint e bizottságban sor kerülhetne az alapvető fontosságú törvények: az alkotmány, az országgyűlési képviselőválasztás, a helyi tanácsválasztás, a köztársasági elnöki hatáskör törvénytervezetének kidolgozására; majd ugyanez a bizottság terjesztené e tervezeteket az Országgyűlés elé. A javaslat-készítői három változatot terjesztettek elő arról, hogy a megalakítandó országos nemzeti bizottság miként teljesíthetné az imént ismertetett feladatait. Az első és a harmadik változat a nemzeti bizottság által megalkotandó törvénytervezetek sorsát teljesen egyértelműen a jelenlegi Országgyűlés kezébe helyezi. A második változat beiktat ugyan egy valódi népképviseleti - vagyis a lakosság által, ez évben megválasztandó -, úgynevezett alkotmányozó kamarát, a nemzeti bizottság javaslatai feletti döntés folyamatába, de ugyanakkor, a jelenlegi Országgyűlést továbbra is felruházza a kamarai döntések elutasításának, és újra tárgyaltatásának jogával. Felmerül a kérdés: hogyan értékelhetők az Új Márciusi Frontnak ezek a javaslatai? A javaslattevőknek az a világos szándéka, hogy - a hatalom hónapok óta tartó taktikai halogatásával szemben -, szervezett keretet adjanak az MSZMP, és a leendő politikai pártok kollektív eszmecseréjének, esetleges együttműködésének: kétségkívül pozitívumként értékelendő. Nem lehet azonban egyetlen pillanatra sem szem elől téveszteni azt az alapigazságot, hogy valamely egypártrendszerre épülő diktatúrát békés úton, a közrend megóvása mellett, valódi demokráciává átalakítani lehetetlenség, a népképviselet elveinek érvényesítése, a felnőtt lakosság politikai akaratának, szabad, tiszta, erőszaktól, és manipulálástól mentes kinyilvánítása nélkül. Országunk legfelsőbb államhatalmi szerve, a jelenlegi Országgyűlés vitakészségének, és valóságfeltáró hajlandóságának elismerésre méltó fejlődése ellenére, nem tekinthető a népképviseleti eszme megtestesülésének, mivel 1985-ben olyan választás eredményeképpen jött létre, amelyben a képviselőjelöltek több mint 90 százaléka az MSZMP akaratából, vagy jóváhagyásával került a szavazócédulákra. 1985 óta azonban nagyot változott a magyar világ. A párttagok tízezreinek múlt év tavaszán történt kilépése, a Népszabadság előfizetőinek százharmincezerrel történt minapi csökkenése, a lakosság egyre nagyobb csoportjainak bekapcsolódása a független politikai szervezetek munkájába, a vízi lépcső ügyében népszavazást követelők számának közeledése a százezerhez - minden tárgyilagos szemlélő előtt kétségtelenné teszi, hogy a jelenlegi Országgyűlés számos politikai, gazdasági és ügyrendi döntése ellentétben áll a társadalom jelentős tömegeinek kívánalmaival. Az Új Márciusi Front ezzel a javaslatával - ha csupán ideiglenes jelleggel is -, de még egy olyan közjogi testületet kíván létrehozni, amelyről hiányzik a népakarat, a népfelség pecsétje, amely nem alulról, hanem felülről szerveződnék, nem az állampolgárok szabad választásának, hanem az uralkodó párt, és a független szervezetek egyezkedésének terméke lenne. Nyugtalanító kérdés, hogy az a hatalom, amely mind máig egyetlen autonóm szervezetet sem méltatott a nyilvánosság bevonásával folytatandó tárgyalásra, mekkora képviseleti arányt követelne magának az országos nemzeti bizottságban, és ugyanakkor hány helyet kegyeskedne átengedni a független politikai mozgalmaknak, amelyek a főváros kerületeiben, és a vidék helyiségeiben nem ritkán zsúfolt kultúrtermekben hozzák létre egyre növekvő számú alapszervezetüket. Az Új Márciusi Front tisztességes képviselőinek minden jóhiszeműsége is kevés ahhoz, hogy a nép politikai önrendelkezésének elvét, és gyakorlatát, akárcsak az 1989-es év tartalmára is felfüggeszteni, vagy valamilyen mesterséges képződménnyel helyettesíteni lehetne. Aki Pestről Budára akar eljutni, annak valamilyené módon át kell kelnie a Dunán. Aki a diktatúrától a demokráciához kíván eljutni, annak olyan Országgyűlést, nemzetgyűlést vagy alkotmányozó nemzetgyűlést kell életre segíteni, amelynek minden egyes tagja a magyar nép szabad, kényszertől mentes jelölése, majd pedig választása révén kerül az ország legfelsőbb államhatalmi szervébe. A Budapesten élő Lőcsei Pál fejtette ki véleményét, az Új Márciusi Front javaslatáról. +++
1989. január 21., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER hallható telefonüzenete:
Jó napot kívánok! (BEMONDJA NEVÉT) ...vagyok. Ne haragudjanak, hogy zavarom Önöket, de amit a Hallgatók Fórumában hallani, hogy egy telefonáló valószínűleg roppantul kultúrálatlanul telefonál, azt Önök ugyanúgy... miért kel1 visszaidézni? Azt hiszem, hogy erre nincs szükség. Ezzel kapcsolatban csak ezt szerettem volna mondani, valamint, hogy a német kiejtésüket nem ártana roppantul, az összes Szabad Európa dolgozójának feljavítani. Egy példa: a heute-t rendszeresen hajténak mondják. Aki Magyarországon németül tanul, azt hiszem, hogy az nagyon rossz. Köszönöm, ennyit szerettem volna
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|