|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Berecz János pozsonyi tárgyalásai
|
![](../img/spacer.gif)
(Hajnal László Gábor) München, 1989 január 22. (SZER, Világhíradó) - A Kossuth Rádió Hírvilág című január 16-ikán este 22-kor sugárzott műsorában arról kérdezték Berecz Jánost, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, hogy a három napig tartó pozsonyi tárgyalásairól kiadott közleményből miért hiányzott az ilyenkor szokásos fogalmazás; "a megbeszélést baráti-légkör jellemezte". Az ilyetén érdeklődés felcsigázza a hallgató kíváncsiságát - de múltak a másodpercek és a szokásos pártzsargon-magyarázat — és érvekből semmi különleges nem került a levegőbe. Ám, amikor afelől faggatták, hogy a találkozón esett-e szó a magyarokról, a szlovákiai kisebbségről? - lankadó figyelmünket gyorsan megdöbbentővé srófolta Berecz János válasza. Nyomatékosan hangsúlyozta: - mint a szlovák párt első titkárának - hogy "tulajdonképpen a mi számunkra nem az a fő kérdés, hogy megértik-e, hogy van egy magyar nemzetiség és azzal megfelelően bánni kell. Ez az ő kérdésük elsősorban". És itt álljunk meg az idézéssel. Vajon a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárát ki hatalmazta fel arra, hogy így beszéljen? Magatartása nem lehet véletlen, hiszen csak a múlt esztendőben legkevesebb négy alkalommal tettek hasonló kijelentést nagy, mondhatni nemzetközi nyilvánosság előtt a magyar kormány és párt képviselői. Erdős André a bécsi utóértekezleten április 19-én, Grósz Károly július 2-ikán a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában, illetve július 5-ikén Moszkvában, és Várkonyi Péter július 4-én a Komáromban tartott cseh-magyar külügyminiszteri találkozó után adott tv-interjújában. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága a Magyar Népköztársaság kormányához küldött, és 1988. július 26-án Pozsonyban keltezett levelében - épp ezek miatt - erőteljesen tiltakozott a csehszlovákiai nemzetiségi politikát kritikátlanul dicsérgető állásfoglalások, nyilatkozatok ellen. Berecz Jánosnak tehát bő féléve volt, hogy áttanulmányozza a Minisztertanácshoz eljuttatott érveket, miszerint az utóbbi 20 esztendőben hol, milyen területeken romlott a Felvidéken élő magyarok helyzete. Például: felszámoltak mintegy 200 magyar iskolát. Csökkentették a magyar nyelvű művelődés összes lehetőségét. Csaknem teljesen felszámolták a magyar pedagógusképzést. Korlátozták a magyar nyelv használatát - csaknem konyhanyelvé sorvasztva azt. Tiltották a helyiségnevek és egyéb földrajzi nevek magyar nyelvű használatát. A magyar személynevek és családnevek magyar nyelvű írását. A magyar kisebbség magatartására a félelem nyomta rá a bélyegét, ami miatt a kisebbség társadalma felbomlóvá vált - és még sorolhatnánk tovább azokat a tényeket, amelyek cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a magyar kormány és pártvezetés jelentősen téved, amikor úgy vélekedik, hogy Csehszlovákiában a nemzetiségi ügyekkel nincs különösebb gond, hiszen ott a kisebbség problémáit kielégítően, mi több: példamutatóan oldják meg. Ha ez így lenne, a magyar tömegtájékoztatási eszközök munkatársai nem foglalkoznának mind gyakrabban, és egyre tiszteletreméltóbb őszinteséggel annak firtatásával, hogy Szlovákiában is tetten érhető a nemzetállam megvalósításának nagy ideája. (...) Berecz János mégis úgy véli, hogy a szülőföldjükön maradt - ott nyelvükben is élni akaró - magyarság sorsának alakulásáért az anyaország kormánya nem felelős. Ahogyan mondotta "a mi számunkra nem az a fő kérdés". - Elgondolkodtató, hogy a Romániában kialakult helyzet ismeretében egy vezető politikus nem a Felvidéken tartja lényegesnek a beleszólás jogát, pedig még alig múlt tíz esztendeje, amikor hatalmas méretű támadás indult a magyar iskolák ellen. Ha az nem bukik el, a néhány bátor ember, és vagy tucatnyi falu tiltakozása miatt, napjainkban vagy hatvanezer fiatalt fosztanának meg az anyanyelvi művelődés lehetőségétől. Ám akkor nem a budapesti kormány vétózta a szándékot, sőt: közösséget vállaltak a szlovákiai vezetőkkel abban, hogy a magyar kisebbség jövedelméért küzdő Duray Miklóst meghurcolhassák, hiszen az Élet és Irodalom 1983. szeptember 16-i számában Hajdú János "szösszenete" megjelenhetett - egyszerre támadván Duray "Kutyaszorító" című kötetét, és az előszót írt Csoóri Sándort. Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy a kisebbségben élők legfájóbb gyötrelmét: a hazátlanságot csak és kizárólag úgy lehet, kell gyógyítgatni, ha hivatalosan is éreztetik velük a valahová, valakihez tartozás biztonságát. Különösen az elszakított területeken élők esetében gyakorlatiasul jeles költőnk figyelmeztetése, hogy magyarnak lenni nem születés, hanem vállalás dolga. De a megpróbáltatások súlya alatt ez még nehezebb, és nem helyeselni, inkább vitatni szükséges az olyan megállapításokat, amit nemrégiben a CSKP Központi Bizottságának ideológiai kérdésekkel foglalkozó funkcionáriusa tett: "Csehszlovákia magyar nemzetiségű dolgozóinak nincs szüksége külföldi gyámkodásra". Az MSZMP legfelsőbb tisztikarának tagjai az ilyen kijelentésekre 1989-ben már nem bólogathatnak. Hiszen az anyaország figyelme sohasem volt külföldi gyámkodásnak minősíthető. Mikor ilyesfélét emlegetnek, a hatalmat egy kézben tartó politikusoknak erkölcsi kötelességük valamennyi fórumon ezt cáfolni, és követelni, hogy a majd hatszázezernyire tehető kisebbség polgári, emberi jogait ne korlátozzák, és ne sértsék meg sorozatosan. +++
1989. január 22., vasárnap
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER hallható telefonüzenete:
Jó napot kívánok! (BEMONDJA NEVÉT) ...vagyok. Ne haragudjanak, hogy zavarom Önöket, de amit a Hallgatók Fórumában hallani, hogy egy telefonáló valószínűleg roppantul kultúrálatlanul telefonál, azt Önök ugyanúgy... miért kel1 visszaidézni? Azt hiszem, hogy erre nincs szükség. Ezzel kapcsolatban csak ezt szerettem volna mondani, valamint, hogy a német kiejtésüket nem ártana roppantul, az összes Szabad Európa dolgozójának feljavítani. Egy példa: a heute-t rendszeresen hajténak mondják. Aki Magyarországon németül tanul, azt hiszem, hogy az nagyon rossz. Köszönöm, ennyit szerettem volna
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|