|
|
|
|
Magyarország 1988
|
München, 1989. január 2. (SZER, A munka világa) - Kedves Hallgatóink! Zsillé Zoltán a műsor szerkesztője köszönti Önöket. Háromnapos látogatásom Budapesten arról győzött meg, hogy 1988-cal mindannyiunk életében jelentős évtől búcsúzunk. Kollégáimat, akikkel műsorainkban gyakran találkozhatnak, arról kérdeztem, hogy véleményük szerint mit hozott ez az év a magyar népnek, a munka világában, a munkából élő, a munkából megélni próbáló, és a munka nélkül maradó embereknek. Antal János: - Sajnos, egészen bizonyos vagyok abban, hogy nem tudom kielégítően összefoglalni mindazt, ami 1988-ban történt. Ami 1988-ban meghatározta a munkás hétköznapjait. Talán mentségem is van erre, ugyanis én sohasem tudtam szocialista embertípusban, magyar bányászban, magyar építőmunkásban, meg hasonló fogalmakban gondolkozni. Volt munkatársunkban, vagy a munkásszállón, szobatársamban sohasem a magyar munkást láttam. A kocsmaasztalnál, műszak után poharazgatva sem azt kutattam: mi a közös bennünk, inkább azt: miben különbözünk egymástól. Persze voltak a mögöttünk hagyott évben közös gondok, biztosan közös örömök is, és talán ezeket kellene számba venni, ha 1988-at valamiféleképpen jellemezni akarjuk. De hirtelen csak az unalomig ismételgetett szavak jutnak az eszembe. A szerkezetváltásból adódó feszültségek, az adórendszer bevezetése után kialakult bizonytalanság, és a többi hasonló. Azaz mégsem. Eszembe jut egy nemrég olvasott statisztika is, amely szerint a munkaképes korú felnőtt férfilakosság 86 százaléka kénytelen a napi 8 órán túl is munkát vállalni, hogy ellensúlyozni tudja az életszínvonal süllyedését. Olcsó mutatvány lenne most már a régi szociáldemokrata követelést felemlegetni, amely a háromszor nyolc jelszavában fogalmazódott meg, hiszen ez Magyarországon - s nem csak ott -, mindeddig szép ábránd volt, és sokáig az is marad. Ez az előbb említett 86 százalék sok mindent elárul mai viszonyainkról. Legelsősorban azt - és ebben az esetben azt hiszem nyugodtan általánosíthatok -, hogy a magyar munkás nem kapja meg végzett munkájának becsületes ellenértékét. Különben mért is kényszerülne napi munkája végeztével más elfoglaltság után nézni? Ugyanezt a statisztikát olvasom tovább, amikor újabb hihetetlen adattal találkozom. A családapák napi átlagban csupán 13 percet tudnak gyermekeikkel foglalkozni. így karácsony után - amely a legbensőségesebb családi ünnepünk - különösen elszomorító ez a tény, ugyanakkor magyarázatot ad arra is, miért mérgezik mindennapi kapcsolatainkat hirtelen indulatok, és arra, hogy miképpen hatolhatott le ez a mindent elborító válság a társadalom alapkövéig: a családig. Amit eddig elmondtam máris ünneprontás. De nem tudom: bocsánatot kérjek-e érte? A tisztesség persze úgy kívánná. De tudom, hogy 1988 karácsonyfája alatt kevesebb ajándék várta a magyar munkásságot, mint amennyit év közben tanúsított eredményeivel, szorgalmával megérdemelne. Ezért vajon ki kér bocsánatot? Balajti Anna: - Mit hozott 1988 a magyar lakosságnak? Az úgynevezett szocialista rendszer teljes erkölcsi és gazdasági összeomlását. Ez a jelen és jövő nemzedékeket megnyomorító totális csőd 20-22 évvel ezelőtt még elkerülhető lett volna. Hozott mára a lakosság csaknem felére kiterjedő többmilliós szegénységet. Az eddig is létező, most már bevallott, tömeges munkanélküliséget. A párt szóvivőjének azon kijelentését, mely szerint a pártnak és a kormánynak másfél évre lenne szüksége, hogy kiderítse: hogyan keletkezett és mennyi is tulajdonképpen az ország adóssága? Egy vallomást arról, hogy a nekünk tartozó KGST-partnerek nem fogják visszafizetni tartozásaikat. S egy másikat, hogy a költségvetés körülbelül az éves nemzeti jövedelem felével, 480 milliárd forinttal adós a Magyar Nemzeti Banknak. Hozott még ez évben 70-nel több, csaknem 300 veszteséges vállalatot, egy épülőfélben levő vízierőművet, mely - ha megvalósul - a Dunamedence természeti-gazdasági adottságait évszázadokra helyrehozhatatlanul károsítja. Most még csak Dunakilitin repedeznek a házak. Mit hozott még 1988? Egy család- és gyermekellenes adórendszert, fázó nyugdíjasokat; és az iskolában éhségtől elájuló gyerekeket. Ám a minisztériumi és belügyi dolgozóknak fizetés- és nyugdíjemelést. A rendőröknek új Yamaha motorokat, s az utcákon csatlakozókat a vízágyúkhoz. Ám ahogy minden összeomlással vele jár: valami kis reményt is hozott ez az év az újjáépítésre. Egy szabadabb sajtót és rádiót, bontakozó érdekvédelmet és emberek közötti szolidaritást, a jogállamiság és parlamentarizmus csíráit. Ettől ugyan még ezen a télen nem lesz mit ennie a kisnyugdíjasoknak, nem lehet felöltöztetni a gyerekeket, nem lesz munkája az ózdi kohásznak, és a tsz-ek sem kapják meg a meg sem ígért import jogot. Mivel azonban az ember javíthatatlanul optimista lény - bár ez az optimizmus a világon legkevésbé ránk, magyarokra jellemző - ez évben is világelsőségünket őrizve, csaknem 5000 honfitársunk mondott búcsút önként, nemcsak 1988-nak, de az életnek is - azért mégis hinni szeretném, hogy kedvenc költőm: Petri György 1981-ben szamizdatban publikált verse utoljára ebben az évben volt aktuális Magyarországon. "Lerchstück. Sokasodnak a másként gondolkodók és másként beszélők. Lényegesen kisebb mértékben a másként gondolkodók és másként is beszélők. Másként mondva: a beszédolló veszedelmesen tágra nyílik. Persze mindezidáig manikűrollóról beszélhetünk csupán. Ugyanis a nemigen tudni miként gondolkodók - merthogy a beszédtől elszoktatottak - tömege nagyjából változatlan. Mindezidáig." (folyt.)
1989. január 2., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallható telefonüzenete:
Jó napot kívánok! (BEMONDJA NEVÉT) ...vagyok. Ne haragudjanak, hogy zavarom Önöket, de amit a Hallgatók Fórumában hallani, hogy egy telefonáló valószínűleg roppantul kultúrálatlanul telefonál, azt Önök ugyanúgy... miért kel1 visszaidézni? Azt hiszem, hogy erre nincs szükség. Ezzel kapcsolatban csak ezt szerettem volna mondani, valamint, hogy a német kiejtésüket nem ártana roppantul, az összes Szabad Európa dolgozójának feljavítani. Egy példa: a heute-t rendszeresen hajténak mondják. Aki Magyarországon németül tanul, azt hiszem, hogy az nagyon rossz. Köszönöm, ennyit szerettem volna
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|