Rendszerváltás és az MTI

	Magyar-izraeli viszony
(Farkas Péter) München, 1989. január 4. (SZER, Világhíradó) - Ha csupán annyi történt volna, hogy a Központi Bizottság külügyi osztályvezető-helyettese Jeruzsálembe utazik, és beszédet mond a Héber Egyetemen, már önmagában ezt is figyelemre méltó és kedvező lépésnek kellene tekinteni. Györke József szavaiból azonban arra is következtetni lehet, hogy a magyar külpolitika, ha lassan is, de módosítja az Izraellel szemben követett két évtizedes politikai vonalát. Györke hibás lépésnek nevezte, hogy az 1967-es közel-keleti háború nyomán Magyarország megszakította Izraellel a diplomáciai kapcsolatot. Ez a keleti tömb összehangolt diplomáciai döntése volt. Az egyetlen kivételt azóta is Románia jelenti. A nemzetközi politikusi rangra is igényt tartó Ceausescu ugyanis nem tévesztette szem elől, hogy az arab-izraeli vitában csak az közvetíthet, aki mindkét féllel kapcsolatot tart. A hivatalos magyar külpolitika eddig azt az arab elképzelést támogatta, hogy a Közel-Kelet ügyeiben nemzetközi konferencián kell határozni. Györké viszont most úgy fogalmazott, hogy a békéhez számos út vezet, és a békéről a nagyhatalmak jelenlétében az érdekelt feleknek kell dönteniük. Ha ezt a kijelentést nem a hely és az alkalom sugallta, akkor jelentős hangnemváltásról van szó. A hangnemváltás azonban nem pótolja a teljes értékű diplomáciai kapcsolatot, mint ahogy a tavaly Budapesten, illetve Tel Avivban megnyílt kölcsönös érdekképviseleti iroda sem pótolja a követséget. A hivatalos Budapest egyébként vigyázott a sorrendre. Előbb kezdődtek meg a szovjet-izraeli konzuláris tárgyalások, és csak ez után jöttek létre az érdekképviseleti hivatalok. Az Izrael felé történő nyitásnak nem titkolt gazdasági okai vannak. Az eladósodott magyar gazdaságnak ugyanis égető szüksége van konvertibilis valutára. A lehetőséget nem is annyira a kétoldalú magyar-izraeli árukereskedelem kínálja - ez még az évi 20 millió dollár értéket sem éri el -, hanem az amerikai-izraeli szabadkereskedelmi övezetet létesítő szerződés. Ennek alapján ugyanis az Amerikába exportálandó termékek közel kétharmadát harmadik ország, vagyis Magyarország is gyárthatja, Amerikában aztán a túlnyomórészt magyar készítésű árut izraeli védjegy alatt lehet forgalomba hozni. Az amerikai piacra való betörés előnyeiről pedig nem kell beszélni. Az izraeli nyitással kapcsolatban tehát felmerül a kérdés: politikai megfontolás, vagy gazdasági kényszer volt-e a meghatározó? +++ 1989. január 4., szerda
Vissza »