|
|
|
|
Változó szövetkezeti elvek 2.
|
Kell-e a szövetkezeteknek állami támogatás? - teszik fel sokan a kérdést. A válaszadók egy része elutasítóan felel. Előrelátóan, mintegy önvédelemből érvelve állítják: ha a szövetkezeteket, mint társadalmi-gazdasági formációkat támogatni kell, akkor nem eléggé hatékony, gyenge szervezetek; vagyis a támogatás ténye eleve érvként szerepelhet a támadók fegyvertárában. Nem a szövetkezeteket, hanem a gazdasági tevékenységüket kell állami támogatásban részesíteni, ha az indokolt. A mezőgazdaságot szinte az egész világon támogatja az állam, Magyarországon sem nélkülözhető ez; de feltétlenül elkülönítendő a szövetkezeteket megsegítésétől. A gyakorlatban nincs is különbség az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek szabályozása között, vagyis a támogatást a gazdasági tevékenység kapja. Hasonló a helyzet a fogyasztási szövetkezetekben is, amelyek a falusi ellátás szervezéséért élveznek előnyöket, ám ugyanezt megkapják állami kereskedelmi vállalatok is, ha kistelepüléseken nyitnak boltot. (Az csupán az ellentmondásokat szaporítja, hogy az üzletek vesztesége vagy alacsony jövedelmezősége miatt kényszerű monopóliumban vannak a szövetkezeti boltok.) Anyagi, gazdasági értelemben tehát még hátrányos is lehet a szövetkezetek állami támogatását hangsúlyozni; ugyanakkor a szövetkezetek és az állam viszonya, együttműködésük lényeges eleme maradhat a szövetkezeti elveknek. A támogatásnak nem csak pénzügyi formája létezhet, a szövetkezetek létjogosultságának, hasznosságuknak elismerése, politikai támogatása közvetve gazdasági erőt is jelenthet; mint ahogy az elmúlt évtizedekben az ellenkezőjére is volt példa. A szövetkezeti elveket persze nem szabad leegyszerűsíteni e három, általánosabban ismert tételre. A magyar szövetkezeti gyakorlat is alkalmazza a klasszikus szövetkezeti elveket: a tagsági közreműködést, a szövetkezeti demokráciát és önkormányzatot, a kölcsönös támogatást. Sok ezer példával lenne igazolható, hogy a szövetkezetek, mint vállalatok, eredményesen gazdálkodnak; támogatják aktív és nyugdíjas tagjaikat, anyagilag áldoznak sportra, kultúrára. (folyt.)
1989. január 4., szerda 15:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|