Rendszerváltás és az MTI

	A Szovjetunió és Kelet-Európa kapcsolata - 2. folyt.
A Szovjetunió szemmel láthatólag határozatlanságot tanúsít, hogy Kelet- Európával mit tegyen. Gorbacsovnak a konvencionális haderők részleges kivonására irányuló bejelentése Magyarországon és a tömb többi országában úgy értelmezhető, hogy a Brezsnyev-doktrína már nincs érvényben. Gorbacsov emellett kihangsúlyozta: nem tud feleletet adni a problémák megoldására, és a kelet-európai pártokra tartozik, hogyan változtassák meg, hogyan mentsék meg rezsimüket. A magyar reformokból okulni akar - mondotta a moszkvai pártvezér. Bár mindez figyelmet érdemel, de mi lesz akkor, ha a Szovjetunió rádöbben, hogy a rezsimek menthetetlenek és hogy Kelet-Európában összeomlott a biztonsági övezete. Az embernek határozottan az a benyomása, hogy a szovjet vezetők nem gondolták át komolyan, milyen kapcsolatot akarnak kialakítani Kelet- Európával, vagy pedig egyszerűen nem merik átgondolni a kérdést, amelynek kilátásai ellentmondásokkal terhesek és túlságosan fájdalmasak. A szovjet vezetők csökkenteni akarják a térségben állomásozó haderőik létszámát, jobb kapcsolatokat akarnak kialakítani mind Kelet-, mind Nyugat-Európával, szívesen látják a politikai és gazdasági reformok bevezetését csatlós országaikban. Egyelőre azonban képtelenek beismerni: a leghatásosabb reform az lenne, ha gyökeresen változtatnának a tömbbel fenntartott kapcsolataikban, hogy a kelet-európai országok egyszer és mindenkorra megszabadulhassanak a szovjet gazdasági modelltől. A nyugati hatalmak és az Egyesült Államok tiszteletben tartják és garantálják azt, hogy a Szovjetunió biztonsági övezetet tartson fenn Kelet- Európában, ha ez a kelet-európai népek beleegyezésén alapul. A Szovjetunió északi határán is rendelkezik egy hasonló biztonsági övezettel, ahol különleges kapcsolatokat tart fenn Finnországgal. Hasonló elrendezést ajánlott fel a lengyel ellenzék Brezsnyev elnöknek még 1981-ben. A finn semlegesség sokkal több biztonságot nyújt a Szovjetunió számára, mint Kelet-Európa, ahol a helyzet 1953-ban, 1956-ban, 1968-ban és 1981-ben elmérgesedett és következetesen rontotta a Moszkva és Washington közötti kapcsolatokat. A szovjetek, akik hajlandók voltak kettészakítani egy várost Berlint - szemmel láthatólag nem értik meg az európai egység fogalmát. Nem értik meg, hogy a kontinens keleti és nyugati fele egy és ugyanaz, azaz a civilizációhoz tartozik. És ez a különálló, sajátságos civilizáció nemcsak a szovjet vezetőség számára, hanem még az orosz értelmiségiek és másképpen gondolkodók számára is zavaró tényező. Számos orosz a két Európa egységét, a kelet-európaiak Nyugat iránti nosztalgiáját úgy tekinti, mint Oroszország Európából való kizárását. Az esszéista ezzel kapcsolatban a tavalyi lisszaboni irodalmi konferenciára utal, amelyen a szovjet írók méltatlankodva vették tudomásul, hogy a kelet- európaiak nem hajlandók egyértelműen felszabadulásnak minősíteni országukban a Vörös Hadsereg II. világháborús bevonulását. Az üggyel kapcsolatban még a New York-i emigrációban élő Nobel-díjas orosz költő, Joseph Brodsky is a moszkvaiak védelmére kelt, mondván, hogy az oroszok nem ismerik azt a fogalmat, hogy közép-európai tudat. Emellett még Nyugat- Európában is vannak olyanok, akik a legkülönbözőbb okoknál fogva nyugtalansággal vennék tudomásul Kelet-Európa semlegesítését, sokan pedig attól tartanak, hogy a szovjetek kivonulása után számos kelet-európai nemzetség - akárcsak a múltban - újból hajba kap. A New Yorkerben megjelent esszéjében William Pfaff végezetül a következőket írja: - Az egymással esetlegesen szembeszegülő nacionalizmusok azonban már nem jelentenek olyan veszélyt, amely miatt komolyabb konfliktus törhetne ki a nagyhatalmak között. Nincsen újabb Szarajevó a láthatáron. Még ha a szerb nacionalizmus újabban hallat is magáról. A legkomolyabb kérdés továbbra is az marad: mi lesz magából a Szovjetunióból? 1961-ben Nyikita Hruscsov szovjet pártvezér még abban az illúzióban ringathatta magát, hogy a Szovjetunió utoléri és felülmúlja a Nyugatot, ahogy Afrika és Ázsia népei eljegyzik magukat a kommunista mozgalommal, a moszkvai modellt követik és szövetségre lépnek a Szovjetunióval. Az utóbbi azonban szertefoszlott: kullog hazafelé a Vörös Hadsereg Afganisztánból és Gorbacsov rendezni akarja a konfliktusokat Angolában, Afrika szarvaiban, Kambodzsában is. Gazdasági téren a Szovjetunió senkit sem ért utol és senkit sem húzott maga után. Vezetőségének abba is bele kell nyugodnia, hogy a Vörös Hadsereg Kelet-Európát sem tarthatja időtlen időkig megszállva. +++ 1989. január 3., kedd
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »