|
|
|
|
A geronai remete (1.rész)
|
Madrid, 1989. január 3. kedd (MTI-Panoráma) - A Pireneusok hófedte vidékének panorámájában gyönyörködni, egy sebes sodrású hegyipatak kristálytiszta vizét inni, esténként vízcsobogás muzsikájára álomra szenderülni - írigylésre méltó életmód. Agyoncivilizált hétköznapjainkban keveseknek adatik meg, hogy a természetben találjanak menedéket. Nádasi István budapesti taxissal azonban éppen ez történt meg Spanyolországban, igaz, korántsem idilli körülmények közepette.
- December másodikán érkeztem Madridba, a MALÉV menetrendszerű járatával, zsebemben a jelentős kedvezménnyel megvásárolt, visszaútra is érvényes jeggyel. Autóbusszal utaztam tovább Barcelonába. A kiváncsiság hozott a leendő olimpiai városba. Hat gyönyörű nap alatt bejártam a katalán főváros megannyi zegét-zugát, s nyolcadikán éjszaka busszal indultam volna vissza Madridba, ám kiderült, hogy az utolsó járaton már minden hely foglalt... Így kezdte elbeszélését a karácsony utáni napokban a madridi nemzetközi repülőtér fogadó csarnokában a 42 esztendős férfi. Néhány órával korábban telefonon beszélt a családjával. Zokogott, amikor meghallotta a lánya hangját. Hátborzongató a történetem - mondta a tudósítónak, és készséggel hozzájárult ahhoz, hogy a hitelesség kedvéért a neve is szerepeljen. A tanulságot pedig így fogalmazta meg: az ijedtség rossz tanácsadó, s csak nyelvismeret és helyismeret hiányában követhet el az ember ennyi őrültséget. - Teljesen elvesztettem a fejemet, amikor kiderült, hogy lekéstem a repülőgépet. Gondoltam egyet, és a francia határnak vettem az irányt, autóstoppal. A kilépésnél semmi gond nem volt, a francia határőrök azonban éppen engem szúrtak ki. Francia vízumom nem lévén, visszaküldtek spanyol földre. Akkor még volt hatezer pesetám (körübelül száz nyugatnémet márkának felel meg). Vártam egy napot, és egy másik átkelőhelyen újból nekivágtam. Az eredmény ezúttal sem volt kedvezőbb. Vajon miért nem kért segítséget a madridi magyar nagykövetségtől, amikor még volt telefonra pénze? Lemondó legyintessel válaszolt: - Az ember néha azt hiszi, hogy egyedül is boldogul. (folyt.)
1989. január 3., kedd 16:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|