Rendszerváltás és az MTI

	Botrányok könyve Ausztriában (2. rész)
A nyilvánosság ,,bűntető,, eszköze akar lenni a szóbanforgó könyv is, de csupán a tények erejére, azok tisztességes felsorakoztatására támaszkodva. Ugyancsak tisztességesen rámutatnak könyvük előszavában: az, hogy ki mit tekint botránynak, az voltaképpen világszemlélet kérdése. Mint írják, a maguk részéről botrányként kezelik a korrupciót, a túlzott és jogtalan kiváltságok gyakorlását, az egyéni náci múlt elhallgatását vagy megszépítését, az idegengyűlölet minden formáját, az emberi jogok megsértését, a környezetromboló tevékenységet. Ezt a szemléletüket kiméletlen tárgyilagossággal alkalmazzák: minden fontosabb személyiség, aki az ilyen értelemben vett botrányok részese volt, pártállásától és vitathatatlan társadalmi érdemeitől függetlenül helyet kapott könyvükben. A furcsa lexikonban mintegy kétszáz személy szerepel. Nagyrészt olyan politikusok és más vezető értelmiségiek, akiket csak hazájukban ,,jegyeznek,, , de közülük sokan világszerte ismert személyiségek. A könyv Kurt Waldheimről szóló cikke áttekinti a jelenlegi osztrák köztársasági elnök ügyét, amelynek során éveken át azzal vádolták őt, hogy a hitleri hadsereg tisztjeként része volt háborús bűnök elkövetésében, továbbá, hogy múltjának ezzel kapcsolatos sok részteletét elhallgatta. Ez év elején egy nemzetközi történész-bizottság megállapította: Waldheimre nem bizonyithatók ugyan náci háborús bűncselekmények, de - állításai ellenére - kétségkívül tudnia kellett ilyenek elkövetéséről. Nem sokkal ezután az államfő körüli vihar elült, és a jelek szerint Kurt Waldheim ezt jól át tudta vészelni, de különös módon két másik politikus belebukott az ő ügyébe, amint erre a botrány-lexikon velük foglalkozó cikkei emlékeztetnek. Michael Graff, a Waldheimet tűzön-vizen át támogató néppárt főtitkára kénytelen volt megválni e tisztségétől, miután tavaly decemberben az elnököt védelmezve egy külföldi lapnak kijelentette: ,,Amíg nem bizonyosodik be, hogy Waldheim sajtkezűleg megfojtott három zsidót, addig nincs probéema,,. Graff a botrány ellenére megmaradhatott - más poszton - a politikai életben. A szocialista Fred Sinowatznak azonban teljesen el kellett tűnnie a ,,süllyesztőben,, , mert még Waldheim államfővé választása előtt pártjának egy megbeszélésén szorgalmazta a politikus ,,barnainges,, múltjának feltárását, s ezt később egy sajtóperben letagadta. Amikor úgy érezte, hogy az őt érő támadások nemcsak saját tekintélyét tépázzák meg, s teszik a Waldheim-ügy áldozatává, hanem ártanak a szocialista pártnak is, először kancellári, majd pártelnöki tisztséget adta fel, pár hónapja pedig lemondott parlamenti mandátumáról is. (folyt.) 1989. január 2., hétfő 11:02
Vissza » Folytatásokkal »