|
|
 |
|
 |
Útkeresés és csillaghullás ... (2.rész)
|
Tulajdonképpen e lemondás-sorozathoz tartozik Fred Sinowatz volt
pártelnök-kancellárnak a politikai életből való teljes
visszavonulása is. Ő még 1986-ban leköszönt három évig viselt
kormányfői tisztségéről, tavaly májusban átengedte az SPÖ-elnöki
székét kancellár-utódjának, Franz Vranitzkynak, majd ősszel
visszaadta parlamenti mandátumát is. Mindez nagymértékben annak
következménye volt, hogy korábban, az osztrák elnökválasztási
kampány idején SPÖ-aktivisták szűkebb körében heves támadást
intézett Kurt Waldheim jelenlegi államfő ellen, annak ,,barnainges
múltja,, miatt. Később azonban kijelentéseinek tényét egy általa
indított sajtóperben letagadta, s emiatt - hamis tanúvallomásért -
azóta is büntetőbírósági eljárás fenyegeti. A minden más tekintetben
fedhetetlen életű politikus, aki a néppárti elnökjelölt, Waldheim
elleni kirohanással pártjának akart hasznára lenni, végülis azzal
tehetett az SPÖ-nek még egy szolgálatot, hogy önként letűnt a
politikai élet színpadáról.
A felsorolt kényszerű lelépések, drámai bukások - közvetlen
motívumaik és körülményeik különbözősége ellenére - végső soron
összefüggnek az SPÖ-ben zajló korszak- és nemzedékváltással, amely
mögött a párt útkereső, reform-célú törekvései húzódnak meg.
Az Osztrák Szocialista Párt, a százéves osztrák szociáldemokrata
mozgalom mai szervezete a második világháború után nagy érdemeket
szerzett az ország demokratikus rendjének kialakításában, folyamatos
gazdasági és társadalmi fejlődésében. Öt év megszakítással mindvégig
részt vett a kormányzásban, 1971-től pedig 13 éven át egymaga volt
kormányon, s akkor különösen sokat tett a szociális vívmányok
gyarapításáért.
Ám a Bruno Kreisky pártvezető és kancellár nevéhez fűződő
időszakban a gazdasági növekedés nem tartott kellően lépést az állam
jóléti kiadásainak emelkedésével, az SPÖ által ,,dédelgetett,,
állami ipari szektor mindinkább veszteségessé vált, sok drága
,,presztizs,,-beruházást hajtottak végre, szaporodott a
költségvetési deficit és az államadósság. Időközben sokat változott
a párt társadalmi környezete is: csökkent az SPÖ hagyományos
tömegbázisának számító gyári, fizikai munkásság részaránya, nőtt a
szolgáltatásban dolgozók és az alkalmazotti rétegek hányada, s az
egykori munkásosztály jelentős részének életvitele, gondolkodásmódja
az anyagi viszonyok javulása folytán polgári jellegűvé vált.
Mindezekre a párt befolyását, szavazótáborát apasztó problémákra az
SPÖ régi vezetőgárdája nem reagált kellő időben vagy mértékben. (folyt.)
1989. február 10., péntek 14:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|