|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
A Független Jogász Fórum nyílt levele Németh Miklós
miniszterelnöknek
(OS)
|
![](../img/spacer.gif)
1990. január 4., csütörtök - Tisztelt Miniszterelnök Úr
A magyar népnek joga van megismerni saját történelmét. Köztudomású, hogy sorsunk alakulását - az utóbbi 45 évben - a különböző néven nevezett kommunista párt határozta meg. E meghatározó szerep országos és helyi szinten egyaránt érvényesült. Ezért a kommunista párttal kapcsolatos dokumentumok nem képezhetik a párt tulajdonát, hanem az egész népet illetik. Megsemmisítésük a nép ellen elkövetett bűn, mert legalábbis nehezíti történelmünk hiteles és pontos feltárását. Az utóbbi hetekben mégis soktonnányi iratot semmisítettek meg.
Arról azonban nincs értesülésünk, hogy a Minisztertanács - amely magát újabban nem a kormányzó párt, hanem az egész nemzet kormányának nyilvánította - bármit is tett volna az iratpusztítások megakadályozása érdekében. A nemzeti kormánynak e körben akkor is cselekednie kellene, ha nem lenne egyúttal jogi kötelessége is az iratok védelme. De ráadásul még az is.
Az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet levéltári anyagnak minősít minden gazdasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi, tudományos, műszaki, művelődési vagy egyéb szempontból jelentős történelmi értékű anyagot, függetlenül attól, hogy azok mely szervezetnél és mikor keletkeztek. Ezeknek az anyagoknak a megrongálása, használhatatlanná tétele, illetve megsemmisítése ugyanezen törvényerejű rendelet 15. paragrafusa értelmében tilos. Ha ilyen anyagok fennmaradását veszély fenyegeti, akkor az intézkedés joga - a 16. paragrafus szerint - a kormányé.
Ezért - levelünk nyilvánosságra hozatala mellett - megkérdezzük Önt, a nemzet előtt önmagát felelősnek tekintő kormány elnökét: mit tett a Minisztertanács az iratmegsemmisítések megakadályozása érdekében? Egyben felhívjuk a figyelmet arra, hogy a cselekvés nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelessége is.
Budapest, 1990. január 3. Tisztelettel: a Független Jogász Fórum nevében dr. Kónya Imre képviselő
(OS)
1990. január 4., csütörtök 18:05
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|