|
|
 |
|
 |
A Független Jogász Fórum választmányának nyilatkozata az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáról (2. rész) (OS)
|
Hasonló a helyzet a gyakorlati jogászok választhatóságával. Itt
a legalább húsz éves (folyamatosnak tekinthető) szakmai gyakorlatot
kell olyan munkakörben letölteni, amelynek ellátásához állam- és
jogtudományi végzettség szükséges. Ez a rendelkezés a szakmai
gyakorlat fogalmát szűkítően értelmezi. Csakis ezek a valóban
jogászi munkakörök, csakis az ezeknek megfelelő munkakörben szerzett
nagy szakmai tapasztalat kvalifikálhatnak valakit az alkotmánybírói
méltóságra.
Ha a jogi végzettség ,,szükségessége,, nem jogszabályi
követelmény lenne, akkor az csupán annyit jelentene, hogy az adott
munkakör ellátáshához a jogi végzettség mintegy előnyös. Eképpen
bármely vállalat-, hivatalvezető, igazgatási szervező,
büntetésvégrehajtási parancsnok, bűnügyi tudósító, vagy
funkcionárius hivatkozhatna arra, hogy a munkájához szüksége van
jogi végzettségére is. Ezzel az alkotmánybírói méltóságra
szóbajöhető személyek köre minden, legalább húsz évvel ezelőtt
végzett jogászra kiterjedne.
Értelmezésünket alátámasztja a törvény keletkezéstörténete is. A
háromoldalú tárgyalások során az Ellenzéki Kerekasztal javaslata az
volt, hogy bírák, ügyészek, ügyvédek és jogtanácsosok közül
válasszák az alkotmánybíróság gyakorló jogász tagjait. Ez
biztosította volna ugyanis a szükséges jogalkalmazói tapasztalatot.
Az MSZMP delegációjának javaslatára állapodtak meg a jelenlegi
szövegben. Ez végsősoron oda vezetett, hogy alkotmánybíró lehet az
olyan gyakorló jogász is, aki szakvizsga híján nem is lehetne bíró,
ügyész, ügyvéd, vagy jogtanácsos. Ez a kiterjesztő jogértelmezés
azonban megengedhetetlen.
Az Alkotmánybíróságnak felül kell állnia a napi politikai és
pártérdekeken. A pártoknak a jelölőbizottságban kiegyenlítő
funkciója van: a Parlamentben jelenlévő politikai erőknek
megegyezésre kell jutniuk az alkotmánybírák személyét illetően. A
pártfelettiséget fejezi ki az alkotmánynak az a rendelkezése is,
hogy az alkotmánybírákat az Országgyűlés kétharmados szótöbbséggel
választja meg. Mindezzel az állna összhangban, ha a
jelölőbizottságban a jelölés is hasonló arányban történne. Ha a 11
szavazatból 7 lenne szükséges az érvényes jelöléshez, a pártok
közötti megegyezés legteljesebb mértéke biztosított lenne anélkül,
hogy a legnagyobb kéviselettel rendelkező párt vétójoggal
rendelkezne. Mivel az alkotmánybírákat jelölő ad hoc bizottság maga
határozza meg eljárását, egy ilyen megoldásnak sem lenne semmi
akadálya.
a Független Jogász Fórum választmánya (OS)
1989. november 12., vasárnap 13:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|