|
|
 |
|
 |
A Független Jogász Fórum választmányának nyilatkozata az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásáról (1. rész) (OS)
|
1989. november 12., vasárnap - Mint ismeretes, a Magyar
Köztársaság alkotmánybíráinak megválasztásával kapcsolatban olyan
,,jogértelmezés,, lehetősége merült fel, amely - nézetünk szerint
személyi megfontolásból - valójában nem más, mint a törvény
megsértése.
Az 1989. évi XXXII. tv. 5. paragrafus (2) szerint az
Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti
jogászok, egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány
doktorai, vagy legalább húsz évi szakmai gyakorlattal rendelkező
jogászok közül választja meg. A szakmai gyakorlatot olyan
munkakörben kell letölteni, amelynek ellátásához állam- és
jogtudományi végzettség szükséges.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányosság legfontosabb intézményes
biztosítéka, s mint ilyen, a jogállamiság egyik szimbóluma is. Az
Alkotmánybíróság, az alkotmánybírák és a Magyar Köztársaság
méltósága elválaszthatatlanok. A tövény egésze és számos
részrendelkezése kifejezésre juttatja az Alkotmánybíróság és bírái
ilyenként is különleges helyzetét; így az Alkotmánybíróság
székhelyének Esztergomba helyezésével, az alkotmánybírák
függetlensége és pártatlansága garanciáival, továbbá a személyükkel
szemben támasztott magas követelményekkel.
A törvény indoklásából az következik, hogy a megkívánt szakmai
feltételek csak úgy értelmezhetők, hogy a törvényi feltételek
garanciális jellege érvényesüljön. A szigorú követelmények
felpuhítása, a normatív feltételeknek a szabad mérlegeléssel való
felváltása - azaz a kiterjesztő értelmezés - ellentétesek a törvény
céljával és szellemével.
Az Alkotmánybíróság tagjává válás szakmai feltételeinek
meghatározásakor a törvény más-más feltételeket állít az elméleti és
a gyakorlatban dolgozó jogászok számára; ezek logikája azonban
ugyanaz.
Eszerint a ,,kiemelkedő tudású elméleti jogászok,, közül csakis
azok választhatók alkotmánybírává, akik egyetemi tanárok, illetőleg
nagydoktori tudományos fokozattal rendelkeznek. A kimelkedő tudás
tehát csakis annyiban mérlegelhető, hogy a jelölőbizottság, illetve
az Országgyűlés egy, az előírt titulussal bíró jelöltnél is
kétségbevonhatja a kiemelkedő tudást. Fordítva azonban nem; így a
törvény nem engedi, hogy egy bármennyire is kiemelkedő tudású
elméleti jogász alkotmánybíró lehessen, ha nem rendelkezik az előírt
tudományos címmel, illetve ranggal. (folyt.köv.)
1989. november 12., vasárnap 12:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|