|
|
 |
|
 |
Privatizálási törvény
|
---------------------
London, 1989. november 30. (BBC, Panoráma) - A Financial Times
című gazdasági szaklap ma arról ír, hogy egy genfi központú
pénzintézet 49 százalékos részesedésben megvásárolta a
Magyarországon működő Nemzetközi Beruházási Ügynökséget, mely egy
osztrák cég, valamint Magyar Külkereskedelmi Bank, és a Continental
Industries Corporation közös vállalataként működik. Az osztrák fél
most 51 százalékra emelte részesedését, a fennmaradó 49 százalék
kerül az említett svájci központú pénzintézet kezébe.
A Nemzetközi Beruházási Ügynökség tevékenységi köre elsősorban a
privatizálási és a vállalati fúziós ügyeletekre irányul - de
pénzügyi és piaci műveletekben is segédkezik. Ez az ügynökség
bonyolította például a Tungsram Vállalat részvényeinek eladását. De
részt vett abban az ügyletben is, melynek keretében svájci közületi
kötvényeket bocsátottak ki a Magyar Nemzeti Bank számára.
A privatizációs ügyletek köztudomásúan élénk figyelmet és nem
kevés aggodalmat váltottak ki Magyarországon mind a közgazdászok,
mind pedig a lakosság körében. Felvetődött, hogy az állami
vállalatok áron alul kerülnek külföldi tulajdonba, esetleg a
vállalatvezetők személyes anyagi érdekeit szolgálják csupán.
Ezekről a kérdésekről is szó esik Szakonyi Péter munkatársunk
interjújában, amely dr. Martonyi János privatizálási
kormánybiztossal készült abból az alkalomból, hogy holnap három
törvénytervezet is a Minisztertanács elé kerül, melyek mindegyike a
privatizáció menetét igyekszik kordában tartani:
- (...) jelenleg Magyarországon 80 százalékos arányt képvisel.
Ezt néhány év alatt a privatizációs program keretében 20 százalék
körülire akarják csökkenteni. Milyen ütemben és milyen iparágakat,
érint elsősorban a privatizálás? (folyt.)
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Privatizálási törvény - 1. folyt.
|
- Én mindenféleképpen elkerülném azt, hogy megjelöljük az állami
tulajdon pontos százalékos arányát, a tulajdonváltási folyamatnak a
végpontját. Ez a tulajdonváltási folyamat, amit nevezhetünk
privatizációnak is, viszonylag hosszabb történelmi időszakot kell,
hogy átfogjon. Ennek az időtartamát sem szeretnénk megmondani
pontosan, ez lehet 5 év, 6 év, 8 év, sőt 10 év.
Való igaz, hogy ennek a tulajdonváltási folyamatnak a végpontján
szeretnénk egy olyan állapothoz jutni, ahol a párttulajdon és annak
különböző formái, egyéni, társult és egyéb formái - legalábbis a
gazdaság oly sok szférájában meghatározó, uralkodó szerepet töltenek
be és a magántulajdonhoz képest az állami tulajdon erős kisebbségbe
szorul. Hogy ez 10 százalék, 20 százalék, 25 százalék, ezt azt
hiszem, most felesleges megmondani.
- Milyen ágazatokban kezdődne el a privatizálás az önök tervei
szerint?
- A privatizálás, vagy a tulajdonváltási folyamat valójában
elkezdődött már, különösen ami ennek az úgynevezett spontán formáját
illeti, az állami vállalatok egyre bővülő körben viszik át a
vagyontárgyaikat vegyes vállalatokba, új társaságokba, ez is
voltaképpen a privatizálódásnak egy formája.
Ami az ágazati preferenciákat illeti, nem állítunk fel rangsort
arra nézve, hogy ezt, vagy azt az ágazatot kell először, majd egy
másikat később privatizálni. Ezt nem is nagyon lehetne megtenni,
mert ez a folyamat jó része spontán. Ettől függetlenül úgy érzem,
hogy vannak olyan szektorok, területek, ahol azért a privatizáció
ígénye erősebb, mint másutt. Itt gondolok elsősorban a
kiskereskedelmre, a vendéglátóiparra, szolgáltatásokra, ahol úgy
érzem, hogy talán a legabszurdabb következményekhez vezetett az
akkori államosítás és úgy érzem, hogy talán ezen a területen
különleges, a szektorhoz igazított eszközöket is lehetne a
privatizáció meggyorsítása érdekében alkalmazni. (folyt.)
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Privatizálási törvény - 2. folyt.
|
- Ön az előbb a hagyományos, tradicionális magánszférát
említette: a kiskereskedelmet, a vendéglátóipart. Gondolom ebben
elsősorban a lakossági befektetésekre számítanak. Milyen arányt
képviselne az önök tervei szerint a lakossági befektetés, illetve a
közületi tőke-invesztíció?
- Hát ebben a kiskereskedelmi körben nyilvánvalóban meghatározó
szerepet a magánbefektetések, a lakosság magánbefektetései
jelentenek. Ami a kérdés általános részét illeti: tehát hogy a
magyar gazdaságban milyen arányt képviselnének ez alatt a viszonylag
hosszabb folyamat alatt a külföldi befektetések egy részről,
másrészt a lakossági befektetések, én nem hiszem, hogy ennek az
arányát mi most meg kell, hogy tudjuk mondani. Egy bizonyos, hogyha
a lakossági befektetéseket erősíteni akarjuk, egyáltalán meg akarjuk
teremteni ennek a feltételeit, akkor egy nagyon határozott, nagyon
erőteljes vállalkozás-élénkítési eszközrendszerre van szükségünk,
adókedvezményekre, hitelkedvezményekre, mert csak akkor számíthatunk
arra, hogy a lakosság ám csekély, de létező megtakarításai
beáramlanak a gazdaság egészébe.
- Ahogy a parlament legutóbbi ülésszakán hallottam, ilyen
vállalkozás-élénkítő intézkedések jelenleg még csekély számban
vannak, míg a másik oldalon a Pénzügyminisztérium 1990-re már 15
milliárd forintos reprivatizációs bevétellel számol. Nem érzi ezt
irreálisnak?
- A privatizációból származó bevételeket jelenleg nem lehet
megbecsülni. A két összeg egybevetését egyébként nem hiszem, hogy
szerencsésnek tartom. A dolog lényege az, hogy vannak már bizonyos
vállalkozás-élénkítő elemek a jelenlegi szabályozásokban is,
bizonyos adókönnyítések, van egy refinanszírozási hitelkonstrukciója
a Magyar Nemzeti Banknak, ezeket az én véleményem szerint nagyon
erőteljesen tovább kell fejleszteni és gazdagabbá, változatosabbá
kell tenni. (folyt.)
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Privatizálási törvény - 3. folyt.
|
- Végül engedje meg, hogy megkérdezzem: a holnapi
Minisztertanácson szóba kerül az állami vállalatok eddigi
úgynevezett elkótyavetyélésének megakadályozása is. Milyen
intézkedéseket terveznek az irányban, hogy az állami nagyvállalatok
ne kerüljenek áron alul külföldi tulajdonba?
- Elkészült az állami, vagy pontosabban: az állam vállalatokra
bízott vagyonának a védelméről szóló törvénytervezet - ezt fogja a
kormány megvitatni. Ennek a lényege az, hogy bizonyos értékhatár
feletti ügyleteket be kell jelenteni egy most létrehozandó állami
tulajdonosi intézménynek, a nemzeti, vagy állami vagyonalapnak, s
abban az esetben, hogyha itt rendellenességek, esetleg visszaélések
gyanúja forog fenn, akkor ez a vagyonalap be tud avatkozni például
akként, hogy újabb vagyonértékelést ír elő, vagy versenyeztetést ír
elő, vagy esetleg kilép, illetve szélsőséges esetben akár meg is
tiltja a készülő üzletet. Ez egy kivételes eszköz. Nem az a célj a,
hogy megakadályozza a társaság alapításokat. Valóban az célja, hogy
a szélsőséges visszaélések lehetőségét kizárja, másrészt pedig a
résztvevők felé egy bizonyos visszatartó, preventív hatást
gyakoroljon a nemzeti vagyon megőrzése érdekében. +++
1989. november 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|