|
|
|
|
Emberarcú Csehszlovákia
|
1989. november 30. (MTI-PRESS) - Prágában lehiggadt a hevület, a lassan leszedik a kirakatok üvegét elborító röplapokat. Úgy tűnik visszafodíthatatlan győzelmet aratott a demokratikus változást követelő ellenzék és a reformok többé-kevésbé kijelölt vágányon tempósan haladnak előre. Csehszlovákiában tizenkét nap alatt lezajlott nagyjából mindaz, ami Lengyelországban - jókora kitérőkkel és megtorpanásokkal - kilenc évig, Magyarországon legalább másfél évig tartott; még az NDK-beli viharos változások sem vittek olyan messzire két hónap alatt. Az egy hétig tartó százezres tömegtüntetések, végül az általános politikai figyelmeztető sztrájk hatására összeomlott az 1968 utáni brezsnyevi konszolidációra épülő vezetés, amelynek figyelme egyetlen kérdésre összpontosult, arra, hogy a palackból ki ne szabaduljon az emberarcú szocializmus szelleme. A CSKP vezetése éppen egy hétig dermedt bénultságban leledzett, miközben az utca radikalizálódott: a diákok november 17-i tüntetésének brutális szétverése után a követelések nem mentek tovább a felelősség kivizsgálásánál, legefeljebb az 1968-as Prágai Tavasz leveréséért kárhoztatott pártvezetők menesztését követelték és azt, hogy töröljék az alkotmányból a CSKP vezető szerepét szavatoló cikkelyt. A pártvezetés hiába határozta el, hogy januárban rendkívüli kongresszust hív össze az eredetileg májusban esedékes mellett, az alapszervezetek már ennek az előrehozását is követelik, mégpedig alapos okkal, mert a fejleméynek addig aligha torpannak meg. Tíz nap alatt nemcsak a párt kb-elnökségének zömét kellett leváltani, de lemondásra kényszerült a kormány sőt Husák köztársasági elnök is felajánlotta visszavonulását, ha a párt és a parlament úgy dönt. Leköszönt a parlament elnöke a prágai párttitkár, a szakszervezeti szövetség elnöke, a televizió elnöke, hogy az újságírószövetség, a nőtanács és a kommunista párttal összefonódó többi társadalmi szervezet tisztikarának teljes leváltását már ne is említsük. A Polgári Fórumba tömörülő ellenzék azonban már szabad választások mielőbbi kiírását és a konszolidáció irányítója Gustáv Husák távozását követeli köztársasági elnök székéből. Aligha elégíti ki az, ha a választásokra egy év múlva kerül sor, amint azt a párt elnökségének egyik tagja szerdán kilátásba helyezte, vagy az ha a jelenlegi parlament választ új elnököt. Ha népszavazást tartanának, biztosra vehettő, hogy Alexander Dubcek költözhetne Pozsonyból a Hradzsinba, a prágai vár elnöki lakosztályába. (folyt.)
1989. november 30., csütörtök 14:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Emberarcú Csehszlovákia 2.
|
Miközben a CSKP bénultságából alig tért magához és egyelőre engedelmesen teljesíti az ellenzék követeléseit - így a Nemzetgyűlés szerdán már meg is szavazta az alkotmánymódosítást, amellyel törölte a CSKP vezető szerepét -, az ellenzéki Polgári Fórumba tömörült mozgalmak sem osztják maradéktalanul egymás véleményét. A legfontosabb kohéziós erőként fellépő Charta ,77 meg akar maradni emberi jogi szervezetnek, és hajlandó párbeszédre - ha a párttal nem is - Ladislav Adamec jelenlegi kormányfővel. Az 1968-as nézetek képviselőit felvonultató és Dubcek mögé felsorakozó Obroda - Újjászületés - elnevezésű mozgalom megmarad az emberarcú szocializmus eszméjénél, a reformirányzatnak a CSKP-n belüli felülkerekedésével - a kizárt négyszázezer párttag visszatérése és hangadó szerepe révén - reméli, hogy a párt vezényletével szocialista átalakulás valósítható meg. Prágai megfigyelők szerint ezzel mérséklő szerepet játszik, mert a közhangulat - legalábbis a fővárosban - a cseh polgári tradíciók alapján legalább az 1968-at követő, de még inkább az 1948-as kommunista hatalomátvételig visszanyúló korszakot törölné az ország történelméből, visszatérve a Hus-Komenius-Masaryk hármas nevével fémjelzett történelmi kontinuitáshoz. A CSKP-nak át kell esnie 1968 átértékelésén. Akár a Szovjetunió erkölcsi kötelességének is felfogható lenne ehhez hozzájárulnia azzal, hogy a maga részéről nyilvánosan elítéli a Varsói Szerződés intervenciójáról hozott brezsnyevi döntést, amellyel eddig éppen a csehszlovák vezetés iránti kíméletből késlekedett. A prágai diákok tüntetésének kíméletlen leverése - mint a kommunista párttól gyorsan elhatárolódó szocialista párt elnöke Bohuslav Kucera kifejtette - csupán az utolsó csepp volt, amitől kicsordult a pohár és felszínre törtek a húsz éve lappangó feszültségek. Nem igaz, hogy a husáki konszolidáció viszonylag stabil gazdasági növekedést biztosított, és Csehszlovákiát nem nyomasztják súlyos gondok. Milos Zeman eddig szamizdatban terjesztett, de hivatalos adatokra épülő dolgozata kimutatta, hogy Csehszlovákiában a felnőtt lakosság arányához viszonyítva a főiskolai hallgatók száma alig 6 százalék és ezzel a 49. helyen áll a világon, például Nepál mögött. A nemzeti jövedelemből oktatásra fordított hányad szerint Csehszlovákia húsz év alatt a 22 helyről a 72-re zuhant vissza. A felnőtt lakosság halálozási arányát tekintve 28 európai ország közül a második, a környezet szennyezettsége alapján viszont az első. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem alapján Csehszlovákia negyven év alatt a 10.-ről a 40.-dik helyre esett vissza. +++ Szűcs D. Gábor (MTI-PRESS)
1989. november 30., csütörtök 14:37
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|